Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-448

g ±48. országos ül azt mondja, hogy ne tegyünk semmit. Vagy el kellett volna fogadni Irányiat. képviselőtársunk indítványát, vagy Tisza Kálmán t. kópviselőtárs unkét; de hogy akkor, midőn azt mondja Irányinak, hogy az övé sok: nem fogadja el, a kevesebbet sem : ennek nincs értelme. (Fölkiáítás a jobb oldalon: Hol itt a logika!) T. ház, milyen ezen törvényjavaslat, különösen első fejezete alakilag? a lehető legnagyobb ehaos. Ugyancsak megfeszítse eszét az, t. ház, ki ezekből a §-okból ki akar igazodni, sőt hogy is kívánhatja maga a belügyminiszter ur azt, hogy valaki eligazodjék ezen I. fejezet szakaszain, midőn ő maga sem tudta, hogy tulajdonkép mi van azokban. Hiszen már 5 napja, hogy vitatkoztunk fölötte és sem a belügyminiszter ur, sem a központi bizottság előadója nem tudták, hogy mi van a 2-ik §-ban, hagyták az ellenzéket beszélni jobbra-balra, mig végre az 5-ik napon mint valami Deus ex machina, meg nem jelen egy nagy csomóval hóna alatt Szilágyi Dezső t. képviselő ur, s akkor ő neki kellett elmondani azt, hogy tulajdonkép olyas valami van a 2-ik §-ban, miről sem a miniszter ur, nem a központi előadó ur nem tud semmit. Én most már egyiküknek sem hiszek; (Derültség), mert Sziláygi Dezső képviselő ur azt mondotta, hogy tulajdonképen nem az van benn, a mi benne van, s erre ugy a miniszter ur mint a központi előadó ur is hallgattak, ezt sem nem igenelték, sem nem tagadták. Ezen eljárást nem értem. Miként kívánhatja a belügyminiszter ur, hogy eligazodjanak majd az összeíró bizottságok a törvénynek ezen I. fejezetén? midőn — kérem — két oly nagy államférfi, mint milyen ő t. i. a belügyminiszter ur s Ghyczy Kálmán t. képviselőtársnak, különbözőképen magyarázzak azt. Vajon egyformán értik-e majd ez azt összeíró bizottmányok? A törvényjavaslat azon szakaszainak, t. ház, melyek a választási jogot határozzák meg, világosoknak, egyszerűeknek, könnyen érthetőknek kell lenniök, ugy, hogy azokat felfoghassa a legegyszerűbb polgáris, (Helyeslés bal felől.) és a törvénykönyvet kezébe véve, önmaga magyarázhassa meg magának : vajon bir-e választási joggal, vagy nem. (Helyeslés a szélső balról.) Önök előtt itt áll most az 1848-ki törvény, és itt a jelen törvényjavaslat I. fejezete, s megvallom magam sem tudok egészen eligazodni rajta, s így fognak járni messzebb vidékeken is, s ha majd a belügyminiszter úrhoz folyamodnak az iránt, hogy mikóp kell azt magyarázni: ez a jobboldaliaknak jobboldali értelemben fogja magyarázni, a baloldaliaknak pedig baloldali vagy is akarom mondani, szintén jobboldali értelemben. Egyébiránt az, hogy a 2-ik §-ban mi fogfebruár 39. 1872. laltatik, nagyon jellemzi miniszter urnák komolyságát, melylyel kisérni szokta a törvényjavaslatok tárgyalását. Gratulálok valóban a nemzeteknek, a mostani kormányon a mostani belügyministerium székén ülő vezérférfiuhoz. T. ház, a milyen különbség van a kedvező széllel előhaladó, és a homokzátonyon megfeneklett hajó között: az a különbség van az 1848-ki törvények és az 1848-iki törvényhozással szemben az előttünk fekvő törvényjavaslat s átalános véve a mostam törvényhozás között. Az 1848-ki korszak kezdete volt a fejlődésnek ; és ha mi 25 év alatt nem haladtunk semmit, ha mi ma nem akarunk több jogot adni a népnek, a nemzetnek mint a mennyit 25 évvel ezelőtt adtak: akkor valóban siralmas állapotba jutott már a magyar nemzet s jövendőjéhez, jövendő boldogságához kevés remény lehet. T. ház! Én az előttünk fekvő törvényjavaslatot nem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául sem, hanem szavazok t. képviselőtársam Tisza Kálmán határozati javaslatára. (Élénk éljenzés a bal oldalon.) Patay István: T. ház! Azon kezdem beszédemet, hogy óhajtottam volna, hogy a miniszter urak jelen legyenek. Egyiket ugyan van szerencsém már tisztelhetni; de leginkább megvártam volna a belügyminiszter úrtól, ki ezen törvényjavaslatot beadta, hogy itt legyen: mert ez kötelessége. A jelen törvényjavaslatról, mely előttünk fekszik, már annyit beszéltek, és annyian, hogy nehéz volna ismétlésekbe nem esni. Nem igen szoktam önöket untatni, de nem is szeretnék azon helyzetbe jönni, hogy a miniszter urak, — már megengedjék ha nem excellentiázom őket, mint a philosoph ur itten, (Hátrafelé mutat. Nagy nevetés) — mondom nem akarnék azon helyzetbe jönni, hogy valamelyik miniszter ur engem azzal gyanúsítson, — mint pár nap előtt tette azt, nagyon ildomtalanul Lónyay miniszter elnök ur Ghyczy Kálmán képviselőtársammal, — hogy választóimmal coquettirozok. En bizony ezt nem teszem, hanem nagyon röviden el akarom mondani, hogy miért nem fogadom el ezen törvényjavaslatot. (Halljuk!) Még pedig harag nélkül. (Derültség.) Nagyon jól tudjuk mindnyájan, hogy miért nem vihettünk az úgynevezett átkos kiegyezésnél fogva egyetlenegy életre való reformot sem keresztül; ennek főokai a miniszterialis hivatalnok urak, és az igazságtalan alapon megválasztott erdélyi képviselők többsége. (Helyeslés és felkiáltások a szélső bal oldalon: Igaz! Ugy van!) Az 1848-iki törvényekből meghagyatott e törvényjavaslatban az, a mi hibás ; sőt még ki-