Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-451
461. országos ülés máresi»s 4 1872. Víg. között azt hiszem, hogy Komárom városánakérdemeg képviselője — a ki a politikai könnyelműségről dissertatiót tartott nekünk, -- velem fog tartani, midőn azt mondom, hogy egy ily alaptörvény megváltoztatását ajánlani ily körülmények kőzött valóban politikai könnyelműség volna; tehát igen kérem a t. képviselő urat, hogy azon dissertatiót ne nekünk: hanem saját pártjának tartsa; (Élénk helyeslés jobb felől) és ha első beszédemben mondám, miszerint erősen hiszem, hogy helyes a törvényjavaslatnak azon alapelve, mely szerint a census meg ne változtatgassák : ugy ma egész határozottsággal mondhatom és mondom is, hogy e tekintetben csakis azon fölfogás helyes, melyből a kormány e törvényjavaslat megalkotásánál kiindult. Épen azért, t. ház, nem fogok azok czáfolatába bocsátkozni, a miket az átalános szavazati jog és census megváltoztatásának szükségessége mellett a t. képviselő urak fölhoztak. Hogy miért nem kell, sőt miért nem lehet a censust megváltoztatni: ezt elmondtam első beszédemben; hogy miért nem lehet nálunk az átalános szavazati jogot behozni: ez tisztelt barátom és a törvényjavaslat körüli munkatársam Szilágyi Dezső fényesen kifejtette. És itt csak igen tisztelt előttem szólott képviselőtársam megjegyzéseire vagyok bátor egy pár megjegyzést tenni. I nagy hibául rótta föl Szilágyi Dezső urnák, hogy beszédében, nevezetesen beszéde azon részében oly dolgokat mondott, melyekkel a tisztelt képviselő ur már ismerős, melyeket jelesen az angol parlament actáiban olvasott és azt mondja, hogy ha már valaki ilyen eszméket, ilyen elmondott eszméket ismételve fölhoz a házban : legalább citálja az auctort. Engedelmet kérek, én egészen más fogalommal birok a citátumok felől; mindenekelőtt azt vagyok bátor kijelenteni, hogy midőn arról van szó parlamentben, hogy legyen-e átalános szavazati jog vagy census? nem hiszem, daczára, hogy elismerem — egészen ellenkezőleg, mint ő velem szemben szokott eljárni, — államférfiúi képességét, elismerem olvasottságát, de én mégis kételkedem, hogy a t. képviselő ur, midőn az átalános szavazati jog vagy a census mellett akar bizonyítékokat fölhozni: mondhatna oly valamit, a mit már más parlamentben el nem mondtak volna. (Jobb felől helyeslés, Bál felől felkiáltások: De nem szó szerint!) Igenis, ha valaki citál valamely auctorból és azt szó szerint mondja el: akkor az illem ugy hozza magával, hogy megnevezze az auctort; (Nyugtalanság) de állítom, hogy ha valamely helyes argumentumot hoznak föl valamely tárgy mellett, azon kérdés: mondatott-e az más által valaha: fontossággal nem bír; hiszen ekkor a t. képviselő ur azon jó viczezének, melylyel a t. baloldalt nagyon megnevetteté: érdemét szintén leronthatnám, mert a pókról és móhéről mondott hasonlítását az 1839-diki országgyűlésen egy conservativ követ már elmondta. {Jobb •felől élénk derültség.) De mondom, ezen dolgokra nem fogok kiterjeszkedni. Három dologra fogok felelni: először azokra, mik fölhozattak azon ezólból, hogy bebizonyittassék, miszerint az ón javaslatom a választók jogosultságát megszorítja ; fogok továbbá felelni azoknak, kik az én javaslatom átalános hiányainak kimutatása czéljából szólaltak föl; fogok végre felelni azoknak, kik véremben és szivemben olvasván, titkos intentióimról beszéltek. Mielőtt azonban ezt tenném, Tisza Kálmánnal egy kis házi ügyet kell rendre hoznom. (Halljuk.') En első beszédemben azt mondottam, hogy ezen törvényjavaslatot már most a t. ház bírálata alá bocsátom, és ezen bírálatot azon nyugalommal fogom bevárni, melyet egy öntudatos embernek a szándék tisztasága, egy államférfiunak a meggyőződés ereje kölcsönöz. A t. képviselő ur erős gúnyját vontam magamra ez által. Ha prókátori fogással akarnék élni, a mivel különben a képviselő urnák beszéde tele van : (Helyeslés jobb felóí.) azt mondhatnám, hogy abból, ha valaki egy bírálatot oly nyugalommal vár, minővel egy államférfiunak bírnia kell, ebből nem az következik, hogy azt mondja magáról, hogy államférfiú. De én nem szoktam szavaimat visszavonni; igenis mondtam azt, de mondtam azon egyszerű oknál fogva; mert én azt hittem, hogy egy államban azok, a kik az állam ügyeinek legfőbb vezetésével vannak megbízva : államférfiaknak szoktak neveztetni. (Helyeslés jobb felől.) Vannak nagy, vannak kis államférfiak; vannak ilyen, vannak amolyan államférfiak; és ha ón oly epithetont használtam volna az „államférfiú" szó mellett, mely önhittségemet és képzelődésemet igazolta volna : akkor megérdemeltem volna a megrovást. Egyébiránt én, miután látom, hogy a t. képviselő ur hallérzékét annyira sérti ezen kifejezés : két dolgot megígérek neki. Egyik az, hogy a képviselő ur előtt nem fogom magamat államférfiunak nevezni; de másodszor megígérem azt is, hogy a t. képviselő urat sem fogom mai beszédje után államférfiunak tartani és nevezni. (Helyeslés a jobb oldalon. Nyugtalanság.) Az előttem szólott t. képviselő ur és tegnapelőtt a szélső bal egyik t. vezére Simonyi Ernő csudálkozását fejezte ki a fölött, hogy én a központi bizottság által szövegezett javaslatot, mely az enyémtől lényegesen eltér: elfogadtam és ahhoz tárczámat kötöttem. Már első beszé15*
