Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-451
106 451. országos ülés márczius 2. 1872. el ; a választási jogot jövőre az, ki eddig birta, és megnyerje az, ki a választásra ezen alapot kimutatni képes; akarom tehát változtatni a censust, akarom a legnagyobb abnormitásokra nézve a kerületeket is; én tehát e két kérdést nem választom el egymástól. Azonban ő, ki ezen elválasztást nagy hiánynak állítja, miután ezt kimagyarázza ; rosznak, veszélyesnek mondja az én javallatomat, mely nem választja el; és helyesnek, jónak, igaznak a miniszterét, mely csakugyan elválasztja e két kérdést, a mennyiben hozzá nyúl a censushoz, a kerületeket pedig egészen mellőzi; (Helyeslés balról) és itt a vád, a panasz, a kifogás igen furcsa. Azt mondja, hogy ily módon, ha a kérdések igy elválasztatnak, nem lehet állandósított, nem lehet végleges megoldás, ily módon nem lehet sem egyiket, sem másikat állandósitottnak tekinteni. Ugjran, t. képviselő ur! minő fogalma van az alkotmányos életről ? En legalább eddig azt tartottam, s azt gondolom, azt tartotta kevés kivétellel minden ember, hogy az alkotmányos életnek ép az a becse, hogy ép ugy, mint az életben magában nincs semmi állandósított, semmi végleges : ugy a politikai formákban sincs, semmi sem végleges; hanem ezen formák alkalmazkodnak és kell, hogy alkalmazkodjanak, az élet fejleményeihez. {Helyeslés.) De ha véglegeset akarunk, és épen a választási törvénynél akarunk véglegeset, ugj T an minő eljárás ez ? Épen olyan, mint a khinaik azon eljárása, melynél fogva a női lábakat, midőn bizonyos nagyságot elérnek: békóba verik, és e lábakat nem engedik tovább nőni: csakhogy egy nemzet nem olyan, mint a khinai nő lába; a nemzet is nyomorogni fog ily lánczok mellett egy darabig: de akkor azután az erőszakkal rányomott bilincseket erőszakkal fogja széttépni. {Helyeslés bal felöl.) Higyjék el a véglegesség theoriája, a forradalmak édes anyja. (Élénk helyeslés bal felől.) Ezután három szempontból vizsgálja a képviselő ur a javaslatot; vizsgálja azon szempontból, melyet az átalában elfoglal szemben a választási reformmal; vizsgálja azon szempontból, melyet elfoglal szemben a törvényjavaslattal; és vizsgálja azon szempontból, melyet elfoglal a 48-diki törvénynyel szemben, és itt t. ház, hibáztatott, hogy ha elfogadtatnékjavaslatom, kétszer merülne föl e kérdés, kétszer idéztetnék föl az agitatio. Kérdi továbbá, hogy ha én az adócensust tartom jónak: vajon elveszti-e ez hatását akkor, ha a városokhoz ér? Es harmadszor felállítja azon tételt, hogy ma, midőn már Erdély uniálva, Erdély ineorporálva van: helytelen külön intézkedni Erdélyre és külön Magyarországra nézve. Ami az elsőt illeti, Ghyczy Kálmán t. képviselőtársam kifejtette, s a 10 napi vita tanúskodott, hogy ha csak önök e javaslatot nem akarják már véglegesnek tekinteni: e kérdés kétszer idéztetik föl. Ha az, hogy kétszer idéztetik föl, hiba: ugy e hiba az-é, ki elmulasztotta egy oly gyökeres javítási javaslatot hozni a ház elé, mely ha nem is végleges, de legalább egy bizonyos időre állandó lette volna. {Igás bal felől.) Mi pedig a másikat illeti, én részemről nem tartom azt, hogy az adócensus elveszti jogosultságát, ha városokhoz ér, és épen azért midőn önök a városokban más adóra kívánják fektetni a censust; mert az 1848-ban megállapított qualificatió kiszámítását az adó utján veszik: ezt nem támadtam meg, csak azt kívántam, hogy járjunk el ugy hasonlóképen a kis és nagy községekre nézve is. Nem én szerintem áll tehát meg az adócensus jósága, ha a városokhoz ér ; de az eredeti miniszteri javaslat szerint tökéletesen meghalt annak jósága, ha a kis községekhez elér, a módosított szerkezet szerint pedig legalább, a mint az ki van nyomatva, bizony körülbelül megholtnak lehet nevezni. (Helyeslés bal felől.) Es én kérdhetném inkább a képviselő úrtól, hogy ha azon adó-cataster, mint ezt többen mondották oly rósz, hogy arra censust alapítani nem lehet: hát ezen oly rósz, oly igazságtalan alapra, hogy lehet alapítani az iparosok censusát, a 300 írt értékű házzal birok censusát, a 100 frtnyi jövedelmet kimutatni képesek censusát? Hisz mindezt önök névleg ugy hagyják, mint volt ; de lényegében az adócatasterre fektetik. Ha oly rósz az adórendszer: az Istenért, hát megszűnik az rósz lenni a városokra nézve? én ugy látom, hogy nem igy áll a dolog ; hanem az adócataster rósz ott, önök szerint, a hol — az adó alapján — e eensus lejebb szállana : de roppant jó ott, a hol felhasználásával a censust emelni lehet. {Élénk helyeslés bal felől.) Az erdélyi eljárást illetőleg ismétlem, hogy miután a gyökeres javítás lehetőségéről letettem, mit akarok én ? egyenlősíteni a censust, az alsóbbat véve alapul, Erdélyben és Magyarországban, s akarom, hogy a választó kerületekben lévő abnormitások Erdélyben, ha már gyökeres reform nem lehetséges; azon fokig szállíttassák le, a melyen Magyarországban vannak. Akarom, hogy ehelyzet mind a eensus mind a választó kerül a tekre nézve Erdély és Magyarország közt é már most egyenlősittessék. {Helyeslés bal felől.) A miniszteri javaslat pedig azt akarja, hogy mindezen különbségek megmaradjanak. Bizony furcsa az a logika, a mely ezek után azt mondhatja, hogy ki egyenlősíteni