Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-451

451. országos ülés márezins 4. 1872. |QJ vannak, melynél az igazgató tanács 3

/* része jobboldalaikból áll, hogy tekintsen széjjel, beleértve mindenkit: bizonyosan minden egy emberre, kinek itt tán van concessioja, találni fog túl 4-et, 5-öt. (Mozgás jobb felől. Tjgy van! bal felöl.) Ami a megvesztegetéseket és az illetéktelen befolyást illeti, Schwarz Gyula t. képviselő ur meg lehet nyugodva, én azok ellen igenis akarok törvényt, szigorú törvényt, és majd később el fogom mondani, hogy egy szempontnál fogva talán még inkább akarom ezt, mint ő; csakhogy azt, hogy ezen törvény 10—15 sorban állapíttassák meg: a lehetőségek közé nem számítom. Nekem meggyőződésem t. képviselőház — — s ezt ajánlom főleg t. elvrokonaim figyelmébe — hogy egy, a megvesztegetések és illetéktelen befolyás ellen csak átalános phrasisokban nem kellőleg kimerítően alkotott törvény nem azt fogná eredményezni, áruit ily törvénynek eredményeznie kell; hanem egy hatalmas fegyver volna a fönálló hatalom kezében, mely megvesztegetésnek és illetéktelen befolyásnak eanonisálná mindent, a mi az ellenzéktől jő és semmit, ami tőle jő. (Élénk helyeslés bal felől.) A megvesztegetések elleni törvényben — ha valahol e világon — részletesen körül kell írva lenni: mik a vétség esetei, kikre vonatkozhatnak e vétségek, mikép lehet a vétséget bebizonyítani, ki itél a bűnösség fölött, ki alkalmazzon és minő büntetést ? Ily részletekbe kell e törvénynek menni, mert enélkül, mondom nem óvszer az a megvesztegetések ellen ; hanem fegyver lesz a hatalom kezében. (Helyeslés bal felől.) Hogy ezt lehessen a választótörvény keretébe húzni, azt nem hiszem. De hiába örül a t. belügyminiszter ur és jegyzi föl, mintha fölmentettem volna ettől magam is. (Derültség.) Tóth Vilmos belügyminiszter: (Közbeszól.) Egy szót sem szólottam; jegyeznem talán csak szabad. Tisza Kálmán: Én azt tartom, hogy épen az, ki oly hatalmasan el tudta mondani, hogy az 1869-iki választásoknál a visszaélések milyenek voltak; hogy mennyire szükséges azok miatt törvényt változtatni és törvényt alkotni: csakugyan kötelességének kellett volna, hogy ismerje; hogy a megvesztegetésekről szóló törvényjavaslatot, mint mely — ha a nemzeti morált tekintjük — minden többinél fontosabb, jó idején a ház asztalára letegye, hogy azt tárgyalni lehessen. (Ugy van! bal felől.) Áttérve t. képviselőház az általános szavazati jogra vagy a census kérdésére : röviden ez irányban is elmondom nézeteimet, megjegyezvén legelőbb is a t. előadó urnák, hogy igaz, a szabadelvüség iránt különbözők a felfogások. Meg- 1 lehet, ezen tekintetben az én nézetem is nem fog némely ellenzéki társam előtt elég szabadelvűnek tekintetni; hanem egyfelől nincs kérdés, és ez az, hogy oly törvényt, mely megáll, sőt hátra megy: szabadelvűnek soha senki sem mondhat. (Élénk helyeslés bal felől.) Szilágyi Dezső t. képviselőtársammal én a census kérdésében már magára a végczélra nézve homlokegyenest ellenkező véleményben vagyok. 0 ugyanis azt mondotta, hogy a censust ugy kell megállapítani, hogy rá ne lépjünk azon lejtőre, mely Irányi t. képviselőtársam javaslatához, átalános szavazathoz vezetne. En ellenkezőleg azt mondom, mig bizonyos — mindjárt megérinteudő — előfeltétek meg nem lesznek : ne szaladjunk egyszerre le azon lejtőn; de határozottan lépjünk reá, mert az én meggyőződésem, hogy miden szabad fejleményü országban a végezel csak az átalános szavazati jog lehet, és igy minden lépést e téren ugy kell tenni, hogy fokozatosan ezen czél felé haladjunk, s épen ha valaki a fokozatos haladást akarja: nem szabad csökönyösen megállnia, mert a csökönyös megállásnak következése azután a rohanás. Ami az előfeltételt illeti s egyátalában az egész kérdésben, s ezt akarom először nyilvánítani ; én csatlakozom azokhoz, miket Chorin t. képviselőtársam oly szépen és a meggyőződós oly meleg hangján elmondott; csakis egy pár rövid szóval akarom álláspontomat jelezni. A feltétel, a melyhez kötöm, főleg kettő. Az egyik, hogy oldassanak meg az osztályok között, a vallások között fönlevő, s hasonló természetű kérdések, melyeknek megoldhatlansága teszi ki leginkább a nemzet kevésbbé müveit osztályait a félrevezettetésnek. Itt röviden, egyszerűen csak arra hivatkozom, hogy midőn a katholikus eongressus tartatott, a kath. clerus az átalános szavazati jog mellett választatta a képviselőket; és bebizonyult, hogy jól számított, mert választattak olyanok, kik nem a szabadelvüség, nem a szabadság harezosai voltak. A másik feltétel, a melyet kívánok: egy bizonyos műveltségi feltétel ; és addig, mig az osztályok közti kérdések megoldva nem lesznek, mig a műveltségben lelhető garantia meg nem alapitható: azon garantiát, mely a vagyon bizonyos, bár kisebb mértékében, — noha tökéletlenül létezik — megsemmisíteni nem akarom. Tudom én t. ház! hogy a vagyon, hacsak nagyon fel nem emeltetik, minden esetre nem lehet garantiája a függetlenségnek; tudom, hogy a műveltség, hacsak nagyon magas fokra nem emeltetik: ismét nem lehet minden esetben garantiája a függetlenségnek. De mégis azt tar-