Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-451

98 +51. országos ülés mározrtis 4. 1872 ter által a selmeczbányai választó-kerület központi választmányához. „Múlt hó 30-dikáról kelt június 19-kén érkezett jelentésükre, mely szerint magukat utasíttatni kívánják az iránt, vajon a 100 frtnyi évdijjal ellátott álladalmi tisztek a követválasztók sorába iktathatók-e ? ezennel válaszolom, hogy a 100 írt évdijjal ellátott álladalmi tisztek joggal fölruházandók." Egy másik intéztetett Rrassómegye központi választmányához és igy szól: „Több megyebeli tisztviselők és uradalmi tisztek előadván, miként ők mellőztével az értelmiségben rejtező biztosítéknak, valamint az 1848. II. t. ez. 2. §-nak c) pontjában kivánt azon 100 forint biztos jövedelemnek is, melyet rendes évi fizetésük gyanánt kimutathatnak; önök által a követválasztási jogtól határozatilag elmozdittattak ennek következtében rendelem : 1. A választási jog független gyakoroltatására az idézett törvényezikkben kitett 100 frt jövedelemnek állandósága szolgálván alapul, — mindazok, kik, habár az emiitett §. d) pontjában foglalva nincsenek is, de hitelesen fölmutathatják, miként évi rendes fizetésük fejében 100 forint jövedelemmel birnak: ezen tiszti képességük, mint kétségtelen tulajdonuk utáni jövedelem szerint a választók jegyzékébe iktatandók.

u Ez mutatja, t. ház, hogy az akkori belügyminiszter nem ugy értelmezte a törvényt, miként értelmezik a t. fölszólaló képviselő urak. Sokkal közelebb áll azon fölfogás, mely ezen törvényjavaslatban foglaltatik. Ha a t. képviselő urak ezen fölolvasott rendeletnek hitelességét kétségbe vonnák : akkor ennek hitelességére a belügyminisztérium irattárában fölvilágosítást szerezhetnek maguknak. Ezt bizonyíthatja leginkább Házmán képviselő ur, ki akkor a belügyminisztériumban lévén ezen rendelet kiadatására befolyt. Föl méltóztattak említeni ezen törvényjavaslat ellenében azt is, hogy ezt nem lehet elfogadni azért: mert nem tesz intézkedést az incompatibilitásra. Igaz, t. ház, hogy az ineompatibilifcásra vonatkozó intézkedések nem foglaltatnak ben ezen törvényjavaslatban. Benfoglaltatnak ezen intézkedések határozottan, a mit csak kívánni lehet, a központi bizottság azon határozati javaslatában, a melyet elfogadás végett ajánlani bátorkodom a t. háznak, mely szerint ezen választási törvény nem terjesztetik szentesítés alá, nem emelkedik törvényerőre mindaddig: mig az incompatibilitási törvény meg nem állapittatik. Megengedem, t. ház, hogy ezen incompatibi'itási törvény nem fog talán ugy megállapittatni, a mint a t. képviselő urak a bal oldalon ezt talán kívánnák; de ugyanazon eset állana elő akkor, hogy ha ezen törvényjavaslat (Halljuk !J szakaszai közé foglaltattak volna be az incompatibilitásra vonatkozó intézkedések, - egyenlő az akár szakaszba tétetik az ez iránti intézkedés, akár külön törvényjavaslatba, — az iránt minden esetre meg van az intézkedés, hogy ezen törvény meg fog alkottatni, és hogy e törvény életbe fog léptettetni. Ezek, tisztelt ház, azon ellenvetések, melyekre válaszolni szükségesnek tartottam; azt hiszem, hogy a t. ház, sőt magok az ellenzéki szónok urak is meg fogják engedni, ha a 10 napi vita alatt elmondott 49 ellenzéki szónoklatok mindegyikére külön nem válaszolok. A t. képviselő urak a túlsó oldalon megtették kötelességüket, fölhoztak minden indokot, a mit ezen törvényjavaslat ellenében föl lehetett hozni, s e tekintetben lelkiismeretük meg lehet nyugtatva; de viszont engedjék meg, hogy mi is teljes megnyugvással szavazhassuk meg ezen törvényjavaslatot, a mely nem uj választási törvény, nem rendszeres, gyökeres átváltoztatása a választási jogoknak, hanem az 1848. V. és 1848. erdélyi II. törvényezikkeknek módosítása és részben pótlása; ezt tenni szükségesnek tartottak, s ezen kívánalomnak ezen törvényjavaslat a központi bizottság véleménye szerint megfelel, s ezen törvény alkotását szükségesnek tartja, azért annak elfogadását ismételve ajánlom. (Élénk helyeslés jobb felől.) Móricz Pál: Személyes kérdésben kívánok szólani, t. ház. (Ralijuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur, vagy félreértette, vagy félremagyarázta szavaimat. En nevezetesen azon képtelenséget, miszerint akkor is föntarthatnók állami subsistentiánkat, ha két nagy hatalom felettünk győzedelmeskedve, Bécsben nyújtana baráti kezet egymásnak: soha sem mondtam; hanem ennek épen az ellenkezőjét mondtam, azt t. i., hogy állami subsistentiánkat csak azon esetben vélem veszélyeztetve, ha a muszka hatalom karja Bécsig, vagy a német hatalom karja egész Konstantinápolyig terjedne; de az esetben elveszne Kománia, elveszne a nagy Szerbia, a nagy Horvátország; tehát épen ellenkezőjét mondtam annak, mit a t. előadó ur felhozni méltóztatott. Végül pedig azt mondtam, ha azonban Ausztria felbomlanak és Magyarországot egy véres tusában a nemzetiségek legyőznék és itt egy uj államot kellene alkotni : akkor is mi vennők a vezérszerepet kezünkbe, mert számunk, szellemi erőnk, vitézi tulajdonainknál és birtokainknál fogva, oly faetort képezünk mindig, hogy itt lehetetlen uj államot alkotni, a nélkül,