Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-436

ijg 43íí. országos ülés február 15. 1872 solid társulatoknak is romlását vagy legalább nagy mérvbeni károsulását vonhatja maga után. Utóbbi időben, miként a hírlapokból min­denki értesülhetett, támadtak az országban több helyütt minisztériumi engedélylyel, még pedig részint a belügy, részint a kereskedelmi minisz­térium által engedélyezve úgynevezett kiházaá­tási társulatok, melyekre vonatkozólag bátorko­dom mindkét minisztériumhoz, miután mind­kettő áltai lettek engedélyezve, interpellatiót in­tézni. Szeniczey Ödön jegyző (vívassa az interpellatiót): Interpellatio a belügyi és a földmivelési, ipar- és kereskedelmi tisztelt miniszter urakhoz beadja Hoő'maun Pál. Hírlapokból szerzett tudomásom szerint az utóbbi időben számos oly kiházasitási egylet ke­letkezett, melyek névleg a kölcsönösség egészsé­ges elvén alapulnak, de valóságban majdnem hi­hetetlen szédelgést űznek. Ezen egyletek ugyanis elismerten más pénzalappal nem birnak, mint a kiházasitási összegeket magoknak biztosító tagok évi befizetései; mégis ezen tagoknak nagy nye­remény, sőt az általok tett befizetések kétszeres összege igértetik, még pedig legfölebb négy év múlva. Ily merőben teljesithetlen ígéretek csak a szegényebb és szakavatatlan honpolgárok jó hiszemének és bizalmának hallatlan kijátszását eredményezhetik; mert napnál világosabb, hogy ily meddő vállalatok haszonnal nem járhatnak; a kölcsönösség elve pedig épen azt hozza magá­val, hogy az egyik tagnak előnye csak a másik­nak kárán szerezhető meg. Ha tehát mégis mind­egyik tagnak rövid idő múlva ugyanazon nye­remény igértetik : ugy bizonyos, hogy ez igéret nem teljesíthető. Ugyanazért ez egyletek műkö­désének eredménye nem lehet más, mint buká­sok hosszú sora, melyek egyrészt sok ezer hon­polgárt nehezen szerzett filléreitől fosztandanak meg; másrészt a közönség biztosítási hajlamát, s ezáltal solid biztosító intézetek hitelét fogják csökkenteni. Keletkeztek azonkívül még ily kiházasitási egyletek részvénytársulatnak ezime alatt is; ezen vállalatok azért nem nyújtanak semmi biztosítékot, mert úgynevezett csoport kiegészítési rendszeren alapulnak, vagy is azért nem: mert az egyes cso­portokbalépett tagok irányában vállalt kötelezett­ségek teljesítése egyedül azon kétes esélytől függ, vajon a csoportok később belépő tagok által fog­nak-e mindig kiegészíttetni; mi annál merészebb és veszélyesebb, minthogy ezen egyletek üzletök megkezdésekor még csak a mondott körülmények mellett elégtelen 30°l o-nyi részvénybefizetéseket sem teljesíttették! Minthogy ily üzelem nemcsak az engedé­lyezett rendszer józan elveivel, hanem a teljes szabadság mellett is az egyes polgároknak meg­óvandó jogbiztonsággal hasonlag ellenkezik; kér­dem a fentisztelt miniszter urakat: „hajlandók-e a. mondott társulatok szervezetének és működé­sének megvizsgálására szakértőkből bizottságot kinevezni ós ezen vizsgálat befejezéséig ama tár­sulatoknak uj tagok felvételét megtiltani?" Elnök: Közöltetni fog az illető miniszter urakkal. Bobory Károly: Interpellátióm van a magyar királyi igazságügyminiszter úrhoz. A legújabban szentesitett törvény, a vérdijak vagy homagium megszüntetését rendeli el. Azonban a királyi bíróságok a polgári per utján elkövetett ha­talmas kodás és rágalmazási esetekben az illető sértett felnek még mindig homagiumot ítélnek meg. Tudom, t. ház! a különbséget a homagium mor­tui és homagium vivum közt; de miután a ho­magium különbsége szerint máskép szolgáltatik igazság a nemesnek, máskép a nemtelennek és máskép a kunnak és jásznak : ezen homagium vivum ép ugy, mint a homagium mortuum a jog­egyenlőséggel ellenkezik. Atalában a homagium intézménye ellenkezik a jelen kor szellemével. Tudom azt, hogy nem elég ezen pöröket csupán a fenyítő útra terelni; hanem egyszers­mind szükséges gondoskodni arról is, hogy a mi a szentesitett törvénynél elmulasztva volt, az helyre pótoltassák, azaz, hogy a megsértet­tek, ugyan ezen pörökben, kellő elégtételt nyer­hessenek. Kötelességemnek tartván erre a tisz­telt igazságagyminiszter urat figyelmeztetni, beadom, jelen interpellatiomat, melyet felolvastatni kérek. Jámbor Pál jegyző (olvassa az inter­pellatiót.) Interpellatio a magyar királyi igazságügy miniszter úrhoz; beadja Bobory Károly. Miután a legújabb szentesitett törvény ál­tal, a vérdíj (homagium) eltörülve lőn: azonban a királyi bíróságok, a hatalmaskodási s rágal­mazási stb. polgári per utján folytatott ügyek­ben még folyton az illető sértett homagiumát ítélik meg, kérdem az igazságügyi miniszter urat: szándékozik-e következetesen ezen a polgári jogegyenlőséggel ellenkező intézmény végmeg­szüntetésére szükséges törvényjavaslatokat ter­jeszteni a ház elé ? Elnök: Közöltetni fog az igazságügymi­niszter úrral. Bobory Károly: T. ház! Még egy más interpellátióm van, ugyanazon t. miniszter úrhoz, melyet egyszerűen felolvastatni kérek. Jámbor Pál jegyző (olvassa az inter­pellatiót.)

Next

/
Thumbnails
Contents