Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-446
344 44G. országos illés febrnár 27. 1872. mellett, minden esetben biztosítva van. Ki tehát a titkos szavazásnak nem barátja: az a pártviszály, a lélekvásárlás, vesztegetés, erkölcstelenség támogatója. Harmadszor nem fogadhatom el a törvényjavaslatot, azon oknál fogva, melyet előttem szóló képviselőtársaim bőven kifejtettek, t. i. az erdélyi választásokra vonatkozó rendszabályai miatt. Hiszen ma valóságos ostromállapotban van Erdély; provisorius helyzetben van. Erdélyben az idegen osztrák törvények uralkodnak, valami kir. biztos működik olt. Pedig ily kir. biztost alkotmányos törvények mellett képzelni is illusiónak tartom. Nem lehet ott kir. biztos, a hol törvény van, ha pedig ily kir. biztost állítanak oda, és mellette van alkotmány, akkor beállítják az anomáliát, a fából készült vaskarikát, melynek semmi fölfogható értelme nincsen. Ez okból tehát szintén nem fogadhatom el a törvényjavaslatot, mert abban világosan ki van mondva, sőt imperálva a nyílt szavazás, az 1 848-iki törvények szelleme és tartalma ellenére, mert azok szerint titkos szavazás utján is mehetett végbe a választás; a hol pedig jónak találták, a nyilt szavazást is lehetett alkalmazni. Mondom: királyi biztosság van még Erdélyben ; van ott csendőrség, van ott zsandárság s igy Erdély valóságos ostromállapotban tartatik, daczára azon loyalitásának, melynek óriási példáját adta számtalan éveken keresztül. Hogy miért tartatik minda nellett is ily mostoha atyáskodás alatt: ugy látszik megfejtette előttem Boncs t. képviselőtársam, hogy t. i. szükség esetére reá parancsolnak egy kis választókerületre, vagy egy pár száz forinttal megvásárolják, hogy ezt vagy amazt válaszszák meg képviselőnek, kit a kormány oda lök. S igy azután Erdély lenne egy éléskamra a politikai szükségletnek táplálására. Ez, s más nem lehet az ok. Azt mondta a belügyminiszter ur, hogy Magyarországgal Erdély uniálva van tényleg. Köszönöm az olyan uniót, mely csak szóval van uniálva, de a jogok tekintetében tényleg nincs uuiálva. Továbbá a tőrvényjavaslatot nem fogadhatom el azért sem, mert Erdélyre vonatkozólag, különösen a választásokat tekintve, az abnormis állapotot és az elnyomott helyzetet fenntartja; azért sem fogadhatom el, mert az ineompatibilitási törvényt meg nem állapítja, melynek megállapítását annyi izben s átalában véve a jobboldalról is sürgették, kik belátván azt, hogy a kötelezett képviselők, kiknek nincs független állásuk, kik a kormánytól függő hivatalt viselnek, kik vele számadási viszonyban állanak, kik kegyelméből különféle kedvezésekben részesittetnek, s igy nem képviselhetik küldőiknek vagy választóinak érdekét; hanem azt kell nekik teljesiteniök, mit a kormány és a hatalom szeszélye követel; oly képviselő nem képviselheti nemzetének érdekét s nem képviseli annyival kevésbbé azon kerületét, mely által megválasztatott; oly képviselőt, ki nem önálló, ki nem független: én népképviselőnek nem ismerhetek el. Minthogy tehát eziránt provisió a választási törvényjavaslatban nincs, a melyben lenni helye van: nem fogadhatom el. Hozzájárul ehhez, t. ház, hogy ha a választási törvénynek javítása van tervezve, s ha ezáltal a nemzeti érdek képviseletének jobban kielégítő módját czélozzák elérni: akkor a főrendiház rendezése fölött is kell határozni, vagy az iránt, hogy a törvényhozó testület egy vagy két házból álljon-e? De ha kettő van, annak okvetlenül a jogegyenlőség és népképviseleti alapra kell fektetve lenni; mert addig, mig ezen abnormis helyzetben az fennáll, mint a minőben most van: nincsen Magyarországon biztos consolidált törvényhozás, legális hatalom. Hol a törvényhozás completuma és annak kiegészítő részei meghatározva nincsenek : ott jó törvények alkotása nem is várható. Azért születnek gomba-módra — mint az szokott szaporodni eső után — azon törvények, melyek a nemzet érdekeivel, várakozásaival, szokásaival és óhajaival nem hangzanak össze. Azért mondom, hogy mikor a választási törvényt reformálni óhaj ! juk : akkor egyszersmind a törvényhozás másik tényezőjéről is okvetlenül gondoskodni kell; és mivel a főrendiháznak reform álásáról mind e mellett itt említést téve nem látunk, daczára annak, hogy magában ő felsége trónbeszédében is benfbglaltatik; ő is felhívta rá a törvényhozást, ő is belátta már 1869-ben. hogy ily rendkívüli helyzetben a törvényhozásnak tovább maradni nem lehet; ő maga is felhívta trónbeszédében a törvényhozást, hogy a főrendiháznak a mostani viszonyokhoz és a nemzet óhajához mérve, reformálását eszközölje, — már ezért sem fogadhatom el ezen törvényjavaslatot. Nem fogadhatom el továbbá azért sem, mert ezen törvényjavaslatban egy szóval nincs említés téve a vesztegetésekről, lélek vásárlásokról és a választásoknál elkövettetni szokott ilynemű, kicsapongások megbüntetéséről; annak pedig, ha rendet óhajtunk, ha a közbékének megzavazását elhárítani törekedünk, a mi az ily nagyobbszerü népősszejövetelek alkalmával, különösen a választások idejekor előfordulni szokott, épen magában a yálasztási törvényben kell beiktatva lenni, hogy miként büntettetik meg az, a ki ilyen meg ilyen visszaéléseket elkövet. Mivel
