Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-446
818 446. országos ülés február. 27 1872. az idő roszasága a választókat, hogy a község házába menve, jogaikat érvényesítsék; de ez által eléretik az is, hogy mig most néhol csak 3 — 400 választó választja meg a képviselőt: akkor a választókerületnek 2—3000 választója mind gyakorolhatja választási jogát. De tisztelt ház! nem csak ezek nem czéloztatnak e törvényjavaslatban, hanem világosan kitűnik belőle az is, hogy a miniszter, ki ilyen, a szabadelvüséggel ellenkező törvényjavaslatot mert a ház asztalára letenni: csakis a közösügyet megkötő, hazánk állami önállóságát megtagadó, a nép jogait lábbal tipró Deák pártnak lehet kifolyása, (Derültség jobb felől. Igás! Ugy van! a szélső bal oldalon), mely midőn a virilis szavazatot e hazába behozni nem átallotta, még a természetes jog ellen is vétkezett, megkülönböztetvén az isten képére teremtett embert, az isten képére teremtett embertől. (Tetszés a szélső bal oldalon.) Midőn, t. ház! mi küzdünk e törvényjavaslat ellen, teszszük azt azon bensőséggel, melylyel az ember eszmékért küzd, melyeknek igazságáról, valódiságáról meg van győződve; teszszük azon kötelességérzettel, mely ezen küzdelmet parancsolja, s tesszük azon leménynyel, hogy majd velünk lesz a nép nagy zöme, mely fel fog világosittatni azon jogok iránt, melyek őket megilletik és melyeket tőlök megtagadni nem lehet. Én Irányi Dániel képviselőtársam határozati javaslatát pártolom. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Várady Gábor: T. ház! Az 1869-iki trónbeszédben kijelöltette maga részére a kormány azon programmot, melyet a jelen országgyűlés folyama alatt követni kivan. Helyesen tette ezt; csak abban hibázott, hogy ezen programmot sem tartotta meg. Alkotmányos államban a trónbeszédnek azon értelme és becse van, hogy a fejedelem Ígéretének beváltásáért a kormány vállalja el a felelősséget. Most az országgyűlés végnapjaiban, talán nem lesz szükségtelen, különösen szemben az előttünk fekvő fontos törvényjavaslattal, lehető legrövidebben bírálat alá venni, hogy a kormány miként teljesítette ezen programmját, miként váltotta be igéretét. Alkalomszerű lesz ez, nézetem szerint, anynyival inkább, mert nem hihető, hogy az előttünk fekvő fontos törvényjavaslatnál még fontosabb kerüljön e néhány heti idő alatt a ház asztalára, és így ugy tekinthetjük e törvényjavaslatot, mint a kormány 3 évi működésének betetőzését, ugy tekinthetjük, mint a kormánynak olyan végrendeletét, mely az örökhagyó életében tétetik közzé, vagy olyan autobiographiáját a kormánynak, mely az iró életében bocsáttatik sajtó alá. A t. belügyminiszter ur is ilyen önéletírásnak, ilyen végrendeletnek, ilyen betetőzésnek tekinti kétségkívül e tőrvenyjavaslot; mert hiszen állását kötötte ehhez, s azt mondta, hogy ha ezen törvényjavaslat el nem fogadtatnék : a mi| niszter ur ismerni fogja parlamenti kötelességót. Én azt hiszem, hogy a t. belügyminiszter ur, — sajnálom, hogy nincs jelen, pedig hiszen róla és az ő törvényjavaslatáról van szó, s talán megérdemlené az ügy fontossága, hogy ha nem is tehette ezen törvényjavaslatával, legalább jelenlétével örvendeztessen meg bennünket, — mondom: a t. belügyminiszter ur is ugy tekintette ezt, mert állását kötötte hozzá. Azonban azt hiszem, hogy ezen komoly szó nem hozzánk, nem a bal oldalhoz volt intézve, mert tudhatta a miniszter ur, hogy ezen hatalmas fenyegetés bennünket nemcsak meg nem rémit, hanem annak következménye sem fogna bennünket zavarba hozni. (Helyeslés bal felől.) Bizonynyal a t. túloldalhoz volt intézve, ezen hatalmas „quos ego" mintegy mondva, hogy vagy e törvényjavaslat elvetése, vagy közöttem kell választanotok. Nehéz lenne-e a t. túloldalnak e választás? nem tudom: csak egy áll előtsem e tárgyra nézve e pillanatban, mint bizonyos, s azt hiszem, hogy a bizonyosság ez érzetét osztják t. elvbarátaim is, hogy nekünk a választás nagyon könnyű fogna lenni. (Helyeslés bal felől.) A most végéhez közeledő országgyűlés alatt a múlt év végéig alkottatott löd törvény, 1869ben 20, 1870-ben 60, 1871-ben 68. Nem említem azon törvényeket, melyek ez évben szentesittettek, melyek még szentesittetni fognak. Ebből idegen államokkal kötött szerződés 24, adókra s azok meghosszabbítására költségvetésre vonatkozó törvény 52, igen természetesen mindez adóreformok nélkül, vasutak s csatornákra vonatkozó 25. Igazságszolgáltatási törvényt tárgyazó íontosabb törvény 10, ugyanerre tartozó csekélyebb jelentőségű törvény 13, ujoncz megajánlásra, honvédségre vonatkozó 9, összesen 133. A többi szám egyes tárgyak közt oszlik fel. T. fcáz! A törvények e roppant tömkelegé! ben Ariadne-fonal kellene, mely megvédjen bennünket a Minotaurustól, melynek neve „confusio"; és pedig annyivalinkább, mert a történelem megtanított bennünket, hogy azon államban lépnek a törvények leggyérebben életbe s mennek át leglassabban a nép életébe, ott hajtatnak végre a törvények a leghanyagabbul: hol az államban rövid idő alatt szerfölött sok törvény alkotta tik és különösen oly törvények alkottatnak, melyek nincsenek összhangban a nép hangulatával, hagyományaival, szokásaival, geniusával, mint az nálunk a legtöbb esetben történt.
