Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-445

3Ö-8 445. országos fllés fefernár 36. 1872lenzék, saját pártjának nagyrésze is oly hangosan követel. Ezeket előre bocsátva, rátérek azon kérdésre, mely miatt, vagy mely végett tulajdonképen felszólaltam, és ezen kérdés egy nagy fontosságú kérdés t. i. az átalános szavazatjog. Daczára azon ékesen szóló érveléseknek, melyeket oly férfiak, mint Irányi, Vukovics, Mocsáry és Mocsonyi képviselő urak kifejtettek: mindez nem győzött meg engem arról, hogy az átalános szavazatjog indítványozott alakjában helyes módozat; ép oly kevéssé győzött meg mint maga a legmélyebb bnvárlat, gondolkozás és a philosophia érvelése e módozat mellett az irodalmakban. Mi az átalános szavazat jog ? Ezt ma kezdte variálni Chorin képviselő ur; de abban a perczben mentem ki házból s nem hallottam mit mondott. El fogom mondani röviden, mi nekem erről a felfogásom. (Zaj!) Legyenek szívesek türelemmel meghallgatni, annyival hamarább végére fogok járni a rám nézve is fáradságos előad ásnak. {Halljuk! Halljuk!) Ugy nevezett emberi jog-e a szavazati jog ? mint azt Rousseau és a franczia philosophok beszélték ? Emberi jog az államban nem létezik, s ebben igaza volt a némát Staatsgelehrtheitnak, midőn agyrémnek nevezi a franczia forradalom philosophjainak állítását; emberi jogról az államban nem lehet beszélni. Mi tehát az átalános szavazatjog? [Irányi Dániel közbeszól: polgári jog •') Azt mondja erre képviselő ur, hogy polgáii jog; mi az a polgári jog? Itt van ismét egy kérdés, hol korunk legnagyobb philosophusai egymással szemben állnak, korunk legnagyobb tudósai s ami fő practicus törvényhozói. Emlékeztetem a képviselőházat azon vitára, mely a franczia 1848-iki assemblée national ide vágó törvényhozási munkálatai fölött államtudós körökben oly sokáig folytattatott, és a conseil d' etat-ban is, a melynek befejezte után Róbert von Mohi is mennyire szemére vetette, hogy nem tudták megállapítani mindaddig, kit értenek citoyen-nak, kit francziá-nak. De ez elméleti kérdés, s közelebbről nem tartozik ide ; hát csak azért hoztam fel, hogy bebizonyítsam mennyire nehéz kérdés ez, hogy még az oly kitűnő országban is, hol az eszmék annyira tiszták és élességre fejlődtek, mint Francziaországban: mai napig sincs kifejezve kellő alkotmányos formulái) an. Ki az a polgár? ki különösen a magyar alkotmány szerint. Ez egy ignota quantitas. Ne induljunk ezen az utón, mert a priori dedectiókkal nem hozhatjuk tisztába a concret viszonyokat. Menjünk más utón, inductiv nton, men• jünk az empiriából felfelé és genoralisáljuk az • eredményt a hazai viszonyokhoz képest. (Helyeslés jobb felől.) Mi a szavazati jog czélja? — természetesen értve a törvényhozást. Az, hogy lehetőleg csak oly elemek hozassanak be a tőrvényhozásba, mely elemek eombinatioja a haza érdekeinek inkább megfelel. Természetes, hogy különböző azon felfogás, hogy mi a haza érdeke? Az egyik ebben, a másik amabban fogja találni azt; lehet az egyik azt fogja gondolni, hogy jobb ha a jobb oldal, a másik, ha a bal közép, a harmadik meg épen, ha a nemzetiségi pái't győz. De ha bevalljuk, hogy a legfőbb érdeke a hazának az, — eltekintve minden mellékes kérdéstől — hogy öszszes értelmi, erkölcsi és anyagi jóléte, tehát erői lehetőleg fejíesztessenek: akkor e tekintetben nem fogunk egymással oly könnyen ellenmondásba jönni; és ha arról van is szó, hogy mily alapra fektettessék a választási rendszer, és hogy a törvényhozásba mily erők hozassanak be, ha ezt veszszük irányelvül? akkor sem fogunk zavarba jönni. Benne van ebben a haza védelme is: mert az erkölcsi s anyagi jóléttől nem lehet azt különválasztani. A kérdés tehát az, hogy kinek adjunk szavazati jogot, hogy ezen czél eléressék. Irányi t. barátom azt mondja: adassék meg minden fedhetlen férfiúnak, ki katonaköteles; továbbá nem annyira indítványában, mint indokolásában mondja, hogy az, ki adót fizet és teljes korát elérte. (Irányi közbe szól: Adófizetőt nem mondtam!) Jó tehát, mondják ezt egyéb isj mert védői az átalános szavazatjognak. De az indítvány beterjesztője Irányi azt kívánja, hogy adjunk szavazatjogot minden katona kötelesnek. Mire vezet ez? A különböző országokban, különböző eredményekre. Massachusettben és Holsteinban, hol a nép annyira müveit: bizonyára máshova vezet, mint például Bukovinában. Már ebből sejthetni tán, bogy az átalános szavazat jognak Irányi által indítványozott alakjában semmi kötelező erkölcsi formula nem rejlhetik. Az átalános szavazatjog, egy postulatum, mint a lélek halhatatlanságáról mondotta egy német bölcsész. Mindkét kérdésben él egy nagy postulatum eszméje, de határozott formulát nem képeznek. Az átalános szavazat jog: nem egyéb ez, mint megújítása azon régi kérdés fölötti vitának, mely fölutt Epikur vagy Zeno vitatkoztak. Benne van ezen kérdésben azon kérdés is, melyik a legjobb államforma? Tessék már most megmondani, hogy ily vague alapon, minő ezen átalános szavazatjog, melyek legyenek azon elemek, melyekből a törvényhozás lehetőleg a haza érdekében össze-