Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-445

445. országos ülés február 26. 1872. 301 egy legéuynyel dolgozik, bevallotta. Ott tehát visszaélésekről vagy a törvény rósz magyarázásáról szólni nem lehet. Es mégis a törvény idézett intézkedése az ott lévő iparosok egy harmadát megfosztja azon jogtól, melyet az 1848-ki törvények alapján gyakoroltak. (Ellenmondás jobb felől.) Es mivel is lehetni indokolni a törvény ezen anomáliáját, hogy a vidéki iparos, ki 6 frtot fizet, a személyes kereseti adó beszámítására szavazati joggal bír; a városi iparos pedig csakis akkor, ha 10 frt. 50 krt. fizet. Hiszen a városi iparos mindig igazolta, hogy választásra képes elem, hogy a választási visszaélések és vesztegetések ellen meggyőződésében leli lelki támogatását. Ha ez a miniszter ur előtt nem hiba: akkor nem tudom, mikép lehetne a törvény ezen retograd intézkedését igazolni. Engedje meg a t. képviselőház, hogy egy igen fontos kérdésre nézve, melyet t. képviselőtársam Irányi Dániel határozati javaslatában felemiitett, részemről is néhány megjegyzést tehessek, értem a választási visszaéléseket. Kétségtelen tény az, t. ház, hogy ha a ház egyrésze legalább nem a választók meggyőződésének, hanem a corruptionak, visszaélésnek kifolyása : oly képviselőház nem lesz képes magasztos hivatásának eleget tenni. Nem hiszem, t. képviselőház, hogy volna valaki körünkben, ki ezen baj, ezen visszaélés létezését tagadni merészelné. Bírjunk tehát bátorsággal annak szemébe nézni, a legszigorúbb intézkedések alkalmazása által ezen métely terjesztését akadályozzuk. Szabadjon nekem e tekintetben Angliára hivatkoznom. Angolországban, hol ezen baj még nagyobb mértékben létezett, mint nálunk: a törvényhozás a legszigorúbb intézkedéseket alkalmazta ezen baj kiirtására, ugy hogy csak néhány példát hozzak föl, 1859-ben egy törvény a választási visszaélések 3 nemét különbözteti meg ; midőn pénzzel, hivatal Ígéretekkel vagy hivatal osztogatással történik a vesztegetés ; midőn etetés és itatás által szereztetik meg a szavazat; midőn a választók szabad elhatározására erőszakkal vagy fenyegetésekkel pressio gyakoroltatik. Ugyanezen törvény kimondotta azt, hogy ha a bíróság akár az illető jelöltet, akár megbízott ügynökét a választói megvesztegetésekben bűnösnek találná: ez a parlament tartamára sem választó sem választható nem lehet. Az 1869-ki törvény, a választási visszaélések fölötti bíráskodást a legfőbb törvényszékre ruházza, melynek tagjai a legnagyobb szigorral járnak el, melynek tagjai kimondták azt, hogy az illető képviselői jelölt felelőssége nemcsak saját tényeire és a speciális megbízásokra terjedt ki, hanem kiterjeszkedik azon ügynökök tényeire is, melyeket ő átalában véve a választási érdekeinek előmozdítására megbízott. így járnak el, t. ház! Angolországban; mert ott meg vannak győződve arról, hogy a mely nemzet erkölcsileg megmételyeztetik: oly nemzet az alkotmányos jogok gyakorlására se nem érett se nem képes. A t. belügyminiszter ur azonban daczára annak, hogy ezen fontos kérdés a házban felhozatott ; daczára annak, hogy ezen visszaélések oly régiek, hogy azok megszüntetésével már 1840-től kezdve Magyarország közvéleménye foglalkozik : a t. belügyminiszter ur még érdemesnek sem találja tőrvényjavaslatában, vagy annak indokolásában erre refiectálni. A t. belügyminiszter ur minapi beszédében, melylyel a választási törvényjavaslat jóságát indokolni törekedett, Angol országra hivatkozott és azt monda: hisz Angolországban sem történt egyszerre haladás, Angolországban is számos idő folyt le, sok vitatkozás merült fel a parlamentben, mielőtt a választási reform eszközöltetett. Igaz, és tagadhatatlan, Angolországban számos vita folyt le ; de nekem a t. bel ügy miniszter ur egyetlenegy példát sem lesz képes felhozni 1832. óta, hogy az angol parlamentben egy törvényjavaslat beterjesztetett volna, mely nem előhaladást, hanem visszalépést tartalmaz; ellenben a t. belügyminiszter ur mindjárt az első lépésnél, nemhogy az 1848-diki törvényt megváltoztatná; hanem azt ugy magyarázza félre, hogy számos választó az eddigi jogoktól megfosztatik. A miniszter ur azt emiitette és pedig nagyon hangsúlyozta, hogy csak két ut állott előtte: a gyökeres reform, vagy a javítás; és ő az utóbbit választotta. Nem tudom, t. ház ! mit ért a belügyminiszter ur javítás alatt; én azt hiszem, hogy a létező jónak föntartása és még valami, a mit mi haladásnak nevezünk; de ha a létező rosznak föntartása és a létező jónak félremagyarázása javítást tartalmaz: az csak azt mutatja, hogy a t. miniszter ur reform érzete minisztersége ideje alatt nagyon is eltompult. (Derültség. Tóth Vilmos közbeszól: Felfogás dolga!) T. ház! Én nem vagyok azon meggyőződésben, hogy ma, midőn Európaszerte minden nemzetnél a legszabadelvübb intézmények honosíttatnak meg: csak mi volnánk arra kárhoztatva, hogy ne előre, hanem mindig visszafelé baladjunk, és mert az előrehaladás pártom jelszava,— mely habár nem kérkedik reform ezimmel, de mindig, mindenben a létező viszonyok közt lehető haladást tűzi ki feladatául: — a beterjesztett törI vényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el ; nem fogadom ; hanem csatlakozom azon határo-