Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-444
iU. országos lile* február 24. 1872. 265 országon, midőn Biharvármegye azelőtt a maga 200Q mértföldjével két követet küldött s Torna vármegye 20 • mértföld területével küldött szintén két követet. így áll ez Erdélyben most is. Alsó-Fehérvármegye 213,000 lakossal küld két követet, Ujegyházszéke 12000 lélekkel szintén két követet, így mellettem ülő t. barátom Makray László 90.000 lelket képvisel; mig vannak képviselőtársaink közt olyanok, kik 1300-at képviselnek. Ami a városokat illeti, 18 város van a taksális városokkal együtt, külön képviselői választásra feljogosítva, öt közülök kettőt küld; ezek közt vannak olyanok, mint Erzsébet városa, melynek 2650 lakosa van és két képviselőt küld; e szerint egy helyütt 1300 lakosra, mig más helyt 107 — 108,000-re esik egy képviselő. Ehhez, t. ház, azt hiszem, nem kell commentár. Ezen adatok világosak, s ékesen szólanak. S mivel akarta azokat a t. belügyminiszter ur és mivel akarta t. barátom Kemény Gábor meggyengiteni? Azt mondták, hogy hiszen Magyarországon sincsenek jól beosztva a kerületek, nevezetesen a belügyminiszter ur azt monda, hogy Magyarországon épen oly helytelen a kerületek beosztása és idézte nevezetesen Debreezen városa példáját, mely 3 képviselőt küld 46.000 lakostól. Már, hogy épen oly nagy leszen a különbség, egy megyei képviselő, ki rendesen 30.000 lelket képvisel, és Debreezen városának 15.000 lelket képviselő követei közt, hol ínég az értelmiséget is tekintetbe kell venni, mint azon különbség, hol egyfelől 1300, másfelől 90,000 s 108,000 lélekszámot képviselők állanak szemközt: ezen állítás fölött csodálkozásomat nem hallgathatom el. A kerületek ily beosztása mellett bármilyen volna is a census: lehetetlen azt állítani, hogy Erdélyben a képviselet kellő alapon áll. De hát hogy áll a census? Kemény Gábor t. barátom azt monda, hogy a censusra nézve 1848-ban felvétetett egy kerek összeg; egyébiránt ő erről, ugy mond, nem akar szólani. Ebben tökéletesen Bodóné asszonyom politikáját követte; nem akarván szólani épen arról, ami a dolog velejét képezi. Ezen csinos kis kerek összegnek mi lett a következése? Az, hogy Erdélyben a szegény sorsú nép közül 50.000 lett megfosztva választási jogától, kik hasonló birtok körülményeknél fogva Magyarországon választói joggal bírnának. (Felkiáltás bal felől: Ugy van!) Most összehasonlítva az alsóbb rendű erdélyi néposztály viszonyait a magyarországival, biztos adatok nyomán lehet állítani, hogy Erdélyben több mint 60.000 embernek kellett volna birni szavazati joggal; bir pedig csak 10.700. Kemény Gábor t. barátom azt állította, hogy ő meg fogja csatolni Papp Zsigmond t. képviselőKÉPV. H. NAPLÓ 1814 XXI. társam adatait, s ezt vélte tenni, azt állítván,, hogy nem áll, miszerint csak 81,000 választó van Erdélyben, mert van 110,000. De én ugy hiszem, Papp Zsigmond nem foglalta bele a 81.000be a szászokat és a városi választókat. És ha nem foglalta bele: akkor adatai tökéletesen öszszevágnak Kemény Gábor adataival; mert Kemény Gábor t, képviselőtársam azt monda, hogy az erdélyi szavazók közt van 50.000 székely, 20.000 nemes, a mi már 70.000, ha még ehhez hozzávesszük azon 10,700 szavazatot, mely Erdélyben a parasztság között van elosztva; akkor ki jön a 81,000 E szerint nem méltóztatott megczáfolni Papp Zsigmond adatainak legfoutosabbjait. (Kemény Gábor báró közbe szól: hát a szászok?) A census következése tehát az, hogy Erdélyben 50.000 lélek fosztatott meg szavazati jogától. Ehhez hozzájárul még az is, hogy Erdélyben ezen területeken a közvetett választási rendszer is fönnáll. Azzal akartak egy kis flastromot a sebre tenni, hogy azt mondták, hogy oly község, mely 100 füstön, azaz 100 házon felül számlál: küld 2 választót, azon alól pedig egyetegyet. Sőt, hogy még czifrábbak legyenek az ottani viszonyok: Erdélyben az át alános szavazati jog is gyakorlatban van, miután tudjuk, hogy a székelyföldön mindenki nemesnek tekintetvén, minden etuber bir szavazattal. Oly állapotok ezek, t. ház, melyek valósággal mint égető sebek léteznek és pedig már hosszú idő óta nemzetünk testén; oly állapotok ezek, melyeket egy jól rendezett alkotmányos államban tűrni nem lehet. Segíteni kellett volna ezen a dolgon akkor: midőn alkotmányunk viszszaállittatott. Mert minden alkotmányos életnek alphája az, hogy a képviselőház, a nemzetnek képviselete, kellő alapokra legyen fektetve: már pedig ily választási törvény mellett és átalában különböző választási törvények mellett, kellő alapokra fektetve az országnak képviselete nincs. De ha mentséget találnánk is, hogy egyéb nagy fontoságu dolgaink miatt erre a sor mindeddig nem került: nem találnának mentséget, hogy most, midőn a választási törvóuy revisiójára került végre a sor; midőn arra időt birt magának szakítani az országgyűlés: a választási törvénynek ezen hiányát helyre nem hoznók. Meggyőződésen szerint nem lehet egy ujjal sem hozzá nyúlni a választási törvényhez anélkül, hogy legelsőbben is ezen hiány pótoltassák. Kívánom ennélfogva, terjesztessék elő a minisztérium részéről a lehető legrövidebb idő alatt minden esetre ugy, hogy még ezen ülésszak alatt tárgyaltassék, egy oly törvényjavaslat, mely egyrészt távoztassa el azon jogcsonkitó in U
