Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-444
444. országos ülés február 24. 1S72. 263 Elnök: A ház valamennyi kérvényre nézve elfogadja a bizottság véleményét. Következik a napirenden levő tárgy folyJámbor Pál jegyző: Mocsáry Lajos. Mocsáry Lajos: T. képviselőház! Az igen t. belügyminiszter ur tegnapelőtti beszédében, mely egyébiránt a tárezakérdés varázserejü érvén kivül alig foglalt magában érveket a szőnyegen levő törvényjavaslat mellett, és alig volt egyéb mint a törvényjavaslatnak igen bő paraphrazisa, — métóztatott kiemelni a szőnyegen levő törvényjavaslatnak igen nagy fontosságát. Azon szempontból véve a dolgot, a melyből veszszük mi a háznak ez oldalán: igenis első rendű fontossága a kérdés; de nem látom e fölfogást indokolva a túloldalról; (Nyugtalanság.) mert azon keretben, melyben előttünk ál]: én alig tudok annak oly rendkívüli fontosságot tulajdonítani ; és kénytelen vagyok ez alkalommal csodálkozásomat kifejezni a fölött, hogy az igen t. jobboldal oly sok idejét méltóztatott igénybe venni az országgyűlésnek azzal, hogy ezen törvényjavaslatot előleges tanácskozás tárgyává tette. (Nyugtalanság.) Csak azért vagyok bátor e kürülményt fölemlíteni, mivel mindig azzal szoktunk vádoltatni, hogy meddő közjogi vitáinkkal vesztegetjük az országgyűlésnek drága idejét. (Zaj. Halljuk!) Reményijük, hogy ezután az igen t. jobboldal nem fog szálkát keresni másnak szemében. A mint a t. miniszter ur említeni méltóztatott, a szőnyegen levő tárgyat két oldalról lehet tekintetbe venni; vagy ugy, hogy alkotassék egy egészen uj választási törvény; vagy ugy, hogy a régi vétessék föl alapul és igazíttassanak ki azon hiányok, a melyek a gyakorlat folytán olyanoknak bizonyultak. Ha uj választási törvény alkotásáról volna szó: nyíltan bevallom, hogy én osztoznám Irányi Dánielnek és többeknek, kik hasonlóul nyilatkoztak, abbeli nézetűkben, miszerint jó választási törvénynek egyedüli helyes alapja az átalános szavazatjog. (A szélső bal oldalon Mocsonyi Sándor és Jenő: Helyes!) Osztozom ezen nézetben legelőször is azért, mivel bármennyit gondolkoztam is e tárgy fölött : egyátalában nem tudom megtalálni azon határt, a melyen innen megadni, a melyen tul elvenni lehetne bárkitől a választási jogot. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Nem tudom belátni micsoda okoknál fogva lehet bárkit is az államnak teherviselő polgárai körül megfosztani attól hogy a választási jog utján a „semmit rólunk nélkülünk" alkotmányos alapjogát gyakorolja. (Helyeslés bal felől.) De nézetemben nem ingat meg, megvallom az, a mit Francziaország példájából, mint döntő érvet az átalános szavazás ellen felhozni szoktak. Francziaországnak centralisatio által századok, óta kizsarolt, és mindennemű forradalmak által feldúlt földén nemcsak ezen, de más szabad intézmények sem tudtak kellőleg felvirágozni. Nem tudott ott kellő gyümölcsét teremni maga a parlamentalismus sem ; de azért Francziaországnak calamitását az átalános választási jognak tulajdonítani nézetem szerint ép oly kevéssé lehet, mint nem lehet például hazánkban az aranybullának vagy a primae nonusnak tulajdonítani a mohácsi vészt, azon calamitásokat, melyek utána következtek. De, azt hiszem, joggal utalhatnék az átalános szavazás mellett saját hazánk példájára is. Tudva levő dolog, hogy a régi populus körében az átalános szavazásnak volt helye. H. Eszterkázynak egyenlő szavazatjoga volt az utolsó nemes falusi kanászszal; érvényben volt továbbá az átalános szavazatjog a községi választásoknál és érvényben van legújabban is. De sőt Erdélyben Székelyföldön a képviselőválasztásoknál is tettleg alkalmazásbau van az átalános szavazásjog, anélkül, hogy valami káros következményeket vonna mása után. Es ha tekintetbe veszem ezen kivül még azt is, hogy a korteskedés igen veszedelmes mételye ellen tán csakis abban lelhetnék óvszert, hogy átalánossá tétetnék a szavazás: községenkinti eljárással én megvallom, hogy legkevésbbé sem vonakodnám az átalános szavazást hazánkban meghonosítani, azon esetben, hogy ha egy uj választási törvénynek alkotásiról van szó. Azonban t. ház, elismerem, hogy ez jelenleg nincsen szőnyegen és nemcsak azért, mivel ezen törvényjavaslat erről, valamint átalában uj választási törvényről nem szól; hanem aze'rt, mivel én igy tudom, hogy az ország körűlbelől belenyugodott a választási jogok azon bő alapjába, melyet az 1848-ki törvény megalapított: ennek megváltoztatását a közvélemény — mindeddig legalább — nem hangoztatta, nincsen napirenden; tán nem is tanácsos napi rendre tenni azért sem, mivel, ha ezt tennők, ez természetesen maga után vonná azt, hogy az átalános szavazási rendszer szerint át kellene változtatni más institutiókra és erre nemcsak ezen országgyűlésnek, de azt hiszem, tán a következő országgyűlésnek is alig lesz ideje; tekintetbe véve, hogy oly sok és nagy fontosságú teendők várnak az országgyűlés elintézésére. Én ennélfogva elfogadom azon álláspontot, melyből kiindult a minisztérium akkor, midőn e törvényjavaslatot a ház elé terjesztette; ezen szempontból indulva ki, azt kérdem: vajon benfoglaltatik-e ezen törvényjavaslatban mindaz, a mit nézetem szerint ez
