Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-443

443. orszAg»s 81és február SS 1972. 243 lealázott osztálya, azon osztály, mely, bevallom, igazságos kőveléseinek kivívásáért mindenre kész és egy időben bizonyára világ harczot fog vivni a szerencse, a szédelgés e's a véletlen által kegyelt nagy tőkepénzesek és henye üzérek ellen: a produetiv munka még a szánalom és gúny lenézett tárgya ma; noha az milliók létérdeke, s azért képviselni azt még sem fizeti ki magát, — sokkal hálásabbak e tekintetban a bankok, az ipar- és részvénytársulatok, melyek oly csoportosan és tömegesen keletkeznek, hogy valóban nem csoda ha per assotiationem idearum az incompatibilitásról magának sajátságos képet alkotott aggódó hazafi lelkében fölmerül Magyarország képe jeruzsálemi András királynak korából, midőn a zsidók és ismaeliták által kipusztított, kiszivattyúzott nemzet képtelen volt egy, azt nemsokára fenyegetett catastrófával szembeszállani. Távol legyen tőlem, hogy az assotiatio nagy eszméjét abstracte megtámadjam, vagy hogy annak az ország nemzetgazdasági kifejlődésére szükséges hatását el ne ismerjem; azonban másrészt a legkárosabbnak és legveszélyesebbnek tartom ismét lehetőségét azon visszaéléseknek, melyek mutatkoznak akkor, midőn a produetiv munka s a legszámosabb szegény földmives és iparos osztály érdekében ugy szólván semmi sem történik. Majd minden bank, minden iparvállalat, sainden részvény társulat élén egy vagy több tépviselő áll és részvényesek és engedélyesek képezik nagyobbára a törvényhozásnak vasúti és pénzügyi bizottságát. S kérdem, hogy ennyi beolyásos elem eontingense mellett kezét SZÍVÓK téve, nem kénytelen e mindenki bevallani, hogf legalább megvan a lehetőség, mikép a nép érdtííei nem mindig fognak túlsúlyra vergődni ott, bol a bankok és részvénytársulatok érdekei a né^ érdekével netán ellentétben állanának. ízen anomália egymagában is elegendő volna, hogy a választási törvény gyökeres reformjai szükségessé tegye; mert a nép, mely előtt íz érdekek ezen aránytalan képviseltetését elta;arni nem lehet: lehetetlen, hogy gondolkozóvá ne legyen a fölött, mikép a törvényhozásnak mindenre van gondja és ideje, a mi véletlen, ígyuttal nyereséges üzleteknek fekteti le alapját, vagy esetleg miut a törvénykezés rendezésén! történt, számos igen kedvező placirozásokra nyújt alkalamat; csak ép azokra a mik a közbldogulást, a közmegelégedést, a nép terheinek könyitését czélozzák : nem marad úgyszólván semri ideje. Eem akrnék keserű lenni, azért nem folytatom és átteek a képviselőválasztási törvény gyökeres refom szükségének hangoztatásáról egyenesen magra az előttünk fekvő novellára. Átalában mit a miniszteri javaslat érintetlenül és csonkitatlanul a képviselőház elé terjesztett: azt a legnemesebb szándékból eredettnek és oly tulajdonokkal ismertem felruházva lenni, melyeket a kor és viszonyok által követelteket volt kénytelen elismerni minden higgadtan gondolkozó. Átalánosságban, leginkább a 3. fejezet eddigi sorsa fölött sajnálkozhatom, mint a mely a gyökeres reform mellőzésével, főleg lett volna hivatva arra, hogy a választások alkalmával mutatkozó rendetlenséget, zavart elmellőztesse és a nemzeti közakarat meghamisítására czélzó lólekvásárlásokat beszüntesse. Az ez idő szerint leginkább kerületbenéző t. képviselő urak azonban, kik a 3. fejezet csonkításához leginkább járultak, működésükben az ellenzék részéről a leghumorosb illustratióban részesültek; a midőn ugyan is a t. ellenzék, a mely az osztályokban a 3. fejezetnek egyenesen elvetését követelte, egyúttal azon követelését is nyilvánította, miként a minisztérium a választási visszaélések ellenében is terjeszszen be törvényjavaslatot: táblabírói raffineriával számitá ki, mikép erre ezen idők szerint sem a kormánynak sem a törvényhozásnak, sem módja, sem ideje. Ugy látszik, hogy minden reformpárti mozgalom mellett is az ellenzék kebelében: la garde meurt, mais ne se rend pas. „Honny sóit, cmi mai y pense." Tekintve, hogy részemről a miniszteri törvényjavaslat súlypontját a III. fejezetbe látom elhelyezve, mely nélkül az I. és Il-ik fejezet intézkedései alig fognak sokat változtatni azon nehézségeken, a melyek eddig mint, visszaélések, a választásnál szerepeltek és a nemzeti közakarat hamisitlan nyilatkozását megakadályozták: a központi bizottság javaslata ellenében az eredeti miniszteri javaslatot fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Éljenzés jobb felől.) Körmendy Sándor: T. képviselő ház! A ház egyik oldalán sem tagadják, maga a miniszter ur állította, hogy a szőnyegen forgó törvényjavaslat egyike a legfontosabbaknak ; mert ennek helyes elvek szerinti megállapításától függvén az országgyűlés egészséges, életképes működése, ettől a hozandó törvények minősége, ezektől a haza jóléte: mi természetesebb, mint hogy a lehető fontosságot tulajdonítjuk e törvényjavaslatnak s azt minden oldalról behatólag megvitassuk annyival is inkább; mert ha a pártok ezen leendő küzd terén mindazon aknákat meghagyjuk, melyeket ott a minisztérium törvényjavaslata elrejtett, s a melyeket az osztályokban minden törekvésünknek sem sikerült felrobbantani, ha mindazon tőröket alkalmazzuk, melyek e tőrvényjavaslatnak csaknem mindegyik szakaszában elrejtvék: akkor t. ház a közelebbi választás nem választás, hanem valóságos és e törvény ál31*