Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-440

184 4+0. országos ülés február 20. 1S7S. A pénzügyminiszter ur érvelését tovább folytatván. (Bálijuk \) azt mondja: „érczpénz a világon megszámithatlan mennyiségben* van; az államje gyek összege ellenben leapadhat 312 millió forintra, és ha a kérdéses bank például 50 millióra alapíttatván, 150 milliónyi jegy kiadására lenne jogosítva: roppantul merész vállalkozás lenne, 150 milliónak beváltási kötelezettségét vállalni oly jegyekért, melyeknek összege 312 millióra sülyedhet." 150 milliónyi bankjegy kiadását hazánk jelen kereskedelmi forgalmára nézve én részemről túlságosnak tartom, Wahrmann képviselő ur beszélt ily nagy összegről, s kérdésen kívül azért, hogy élére állítsa állításomat. En kisebb alapról, 30 — 40 milliónyi alapról szólottam; de ettől eltekintve azt kérdem : mi minden jegybanküzletnek lényege és üzlete lehetőségének föltétele? Az, hogy a jegybank a részvényesek által befizetett alaptőkénél 2—2 7a vagy 3-szor annyi jegyet bocsáthat ki s lehet hasznot hozókká és ez által a kölcsönt kérőknek olcsó kölesönöket adhat. Ezt szemmel tartva, nincs jegybank a világon, mely jegyeit, ha azok rövid idő alatt vagy egyszerre praesentál tatnak: beváltani képes lenne; maga az annyira elhíresztelt osztrák nemzeti bank, ha érczkészlete zár alól fölszabadulna, és jegyei egyszerre, vagy rövid idő lefolyása alatt mutattatnának be, sem lenne képes 300 milló forintnyi jegyet beváltani; mert hiába, ha én adósságomnak csak 7

3-ad részét birom készpénzben, ezen 7

3-ad részszel egész adósságomat készpénzzel nem fizethetem ki; de a banküzlet lehetőségének feltétele épen az, hogy a forgalom természete szerint lehetetlen, hogy a jegyek beváltás végett egyszerre, vagy igen rövid idő alatt praesentáltassanak, ez rendszerint legalább lehetetlen: rendkívüli körülmények közt pedig alig állhat fön egy bank is a világon, legalább eddig mindegyik rendkívüli esetekben súlyos válságba jött. Nem fognának tehát a magyar banknak jegyei sem fizetés végett egyszerre bemutattatni; s így egy oly elv, mely átalában a jegybank-rendszer ellen szól, oly elv, melyet minden jegybank ellen fel lehet hozni: nem helyesen használtatik kizárólag csak egy jegybank ellen. Egyben azonban a t. pénzügyminiszter urnák igaza van. Abban t. i., hogyha ily jegybank állíttatnék fel: az államjegyeknek kereslete sokkal nagyobb lenne, mint milyen eddig volt; mert igenis a kérdéses jegybanknak magának is igen gyakran kellene keresni és szerezni államjegyeket. Mi következnék azonban ebből? Ebből az ajánlat, s kereslet, a forgalmi értékeknek ezen örökké változhatlan szabályozói szerint az következnék, hogy az államjegyeknek értéke emelkednék, az államjegyek disagiója kevesbednék; s ha igaz, mitől Wahrmann képviselő és a pénzügyminiszter urak tartanak, hogy t. i. a bank talán képes sem lesz államjegyeket elégséges mennyiségben szerezni: meglehet, hogy az ily bank felállítása igen elősegítené azt, hogy az | államjegyek disagiója egészen megszűnnék, s azok | alpárin álljanak. Csak azt csodálom, hogy ez eshetőségtől a I pénzügyminiszter és Wahrmann képviselő urak i annyira tartanak s félnek. En ezen eshetőséget | az átalán fölállított bank egyik legfőbb előnyé! nek tartom és oly állapotnak tartom, melynek léI fésülését kiválólag óhajtom, mely igen sok bajtól ; mentené meg az országot; mert ha az államjej gyek alpári állanak; a valuta helyreállításának, nem mondom szüksége, hanem nehézségének legnagyobb része megszűnnék ; az osztrák nemzeti bank jegyeinek kész érczpénzbeli beváltását megkezdetné, alapszabályai szerint azt talán megkezdeni köteles is lenne ; a kérdéses magyaz bank pedig államjegy-készletét érczpénzzel könnyű szerrel kiegészíthetné, vagy helyettesíthetné is, S hogy ezt Wahrmann képviselő s a pénzügymiI niszter urak valami nagy országos calamitasnak tartsák, hogy az osztrák nemzeti bank iránti ; pietásból a magyar bank megbuktatására irány! zott szándékból, attól t. i., hogy érczpénzzel is fizethessen, a magyar jegybankot eltiltani is akarnák: ezt sem hazafiságukról, sem belátásukról fel nem tehetem. Egyébiránt nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy én csak egy eszmét pendítettem meg, I nem pedig egy minden oldalról kikerekített ; banktervvel állottam fel, mit egy országgyűlési - beszéd keretében tenni nem is lehet; s teljesen I meg vagyok győződve, hogy ezen jegybank alap| szabályainak czélszerü szerkesztése és más megj felelő intézkedések által, például a bankjegyeinek az adó- és más állampénztárakbani elfogadása által legnagyobb része megszüntethetik azon nehézségeknek, melyeket Wahrmann képviselő ur fölemlített. így, hogy csak egyet említsek, a kérdéses bank alapszabályainak czélszerü szerkesztése által megszüntethetik azon nehézség, mely Wahrmann képviselő érvelésének Achilles-sarkát képezi. Ő azt mondja, hogy a kérdéses bank nem fogja fölszabadíthatni a magyar ipart és kereskedést a bécsi piacz uralmától; mert az, hogy államjegyalap készletét megóvja : gyakran kénytelen lesz azt tenni, mit az angol bank érczpénz-készletének megóvása végett tett; kénytelen lesz t. i. a kamatlábat fölemelni és ezáltal ismét az osztrák nemzeti bankhoz fordulásra kényszeríti a hazai ipart és kereskedést. Nézetem szerint ezen