Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-440

440 országos ülés február 20. 1872. 181 lönbség csak az, hogy én a tervezett bankot csak azon esetre kívánom fölállittatui, és csak addig, mig az államjegyek consolidálva lesznek ; mert a mint consolidálva vanoak: többé semmi ideiglenes intézkedésnek nincs helye, hanem elő áll az ideje a végleges intézkedésnek, azaz az önálló szilárd érczalapu bank felállításának. (He • lyeslés bal felől.) Azt mondja továbbá Wahrmann képviselő ui : egy bank, melynek alapja állampapír és oly bankjegyek, melyek egy része állampapír által, másik része oly váltók által van födözve, melyekért szintén állampapirt kell elfogadni, nem egyebek ezek mint állampapírok, nem érnek egy fakrajezárt sem, a legnagyobb szédelgésre vezetnek ; akkor jobb hatalmat adni a kormánynak, hogy bocsásson ki államjegyeket, a mennyit szükségesnek tart. Hogy a forgalomban lévő áilamjegyek nem érnek semmit, hogy azon 3 — 4 száz milliónyi érték, mely a monarchia két állama polgárainak zsebében és tárezájában államjegyek által van képviselve: egy fakrajezárt sem ér, ezen állításra Wahrmann képviselő urat csak szenvedélye ragadhatta el; nem kérdezhetném-e, hogy vajon az anglo-hungaria-bank s más hitel és pénzintézetek, melyek államjegyekre, nem mint fa jegy- i bankok, szokták rövidebb lejáratú, hanem hoszszabb időre szóló kölcsönöket is adni, melyek áliamjegyekre szóló váltókat elfogadnak, leszámitnak, forgatnak és talán magok is állítanak ki: mind semmivel folytatnak üzletet ? mind humbogot űznek? és semmis üzlettel csalják a közönséget? (Helyeslés bal felől.) Es vajon azon mágánváltók, melyek ezen intézetek tárczáiban vannak, mind állampapírok ? Wahrmann t. képviselő ur kereskedő és bankár, solid kereskedő és bankár, és így kérdésen kívül tudja, mit jelent a jótállás, mit jelent az adott szó szentsége. A jótállás, a mely mellett államjegyeink forgalomban vannak: a monaehia két államának — a hozott törvény szerint szólok — azon ünnepélyes igéretét foglalja magában, hogy ezen államjegyek, a melyek mindegyike egy-egy állam-kötvényt képvisel, annak idejében befognak váltatni. Ha Wahrmann képviselő urnák valaki azt mondaná, hogy jótállása semmit sem ér, egy fakrajezárt sem ér: bizonyára zokon venné és becsületében sértve érezné magát; hát a monarchia két államának ünnepélyes ígérete ellenében ily állítással fellépni, — nem a monarchia két állama s törvényhozása becsületének megsértése-e? (Bal felől: Igaz! Ugy van\ Halljuk!) Zsedényi Ede t. képviselő ur (Bálijuk!) emlékeztetett bennünket a fekete bankóknak történetére (Halljuk!); és nekem ugy látszik, hogy Wahrmann t. képviselő urat az hozta zavarba, hogy ő a mostani államjegyeket a fekete bankókbal confundálja. Jó lesz tehát a fekete bankók történetére egy kis visszapillantást vetni. (Halljuk;! Halljuk!) Ezen fekete bankók Károly, vagy Mária Theresia idejében keletkezvén, sokáig ugyan azon értékben voltak forgalomban, mint az érez ezüstpénz, mindaddig t. i. mig összegök a forgalom igényeit nem haladta meg : s csak akkor sülyedtek és sülyedtek mindinkább lejebb és lejebb, midőn a kormány absolut szava, hatalma, parancsa folytán a közforgalom igényeit messze túlhaladó mennyiségben adattak ki, és ez valóságos szédelgés volt. Ezen jegyek és a mostani államjegyek között nagy különbség van. A fekete bankók nem állottak az állam és a törvényhozások jótállása alatt. Az 1812. évi országgyűlésen komolyan megkísértetett, hogy az ország az úgynevezett: Einlösungs-Scheinok-ért jótállást vállaljon és az ország ezen jótállást — helyesen-e vagy nem % az más kérdés — komolyan visszautasította. A mostani államjegyek a törvényhozás akarata nélkül nem szaporíthatok; a mostani áilamjegyek az állam jótállása alatt állanak, és ha valamit adunk a parlamenti rendszerre: a mennyire emberileg lehet feltenni valamit, fel lehet azt tenni, hogy a monarchia két államának törvényhozásai nem fogják engedni ezen államjegyeknek a forgalom igényein tul leendő megszaporitását. Nem én ajánlok tehát szédelgést, hanem igenis Wahrmann képviselő ur. En a kérdéses pénzügyi mivelefcet oly hitelpapírra akarom fektetni, vagy hiszem fektethetőnek, mely az állam jótállása alatt áll, kormányi önkényes hatalommal nem szapoiitható. Wahrmann Mór képviselő ur ellenben azt kívánja, hogy a kormány bocsásson ki államjegyeket és pedig annyit, a mennyit szükségesnek vél, s igy egyenesen a fekete bankók utánzására utalja a kormányt. Az pedig, hogy a magánosok váltói, a magánosok ezen kötelező levelei, melyekben arra kötelezik magokat, hogy bizonyos időben, bizonyos pénznemben, bizonyos összeget lefognak fizetni, állampapír legyen: ez oly uj tan, melyre nézve — bocsásson meg a t. képviselő ur — de kénytelen vagyok őt a nemzetgazdászati és és a pénzügyi tudomány elveinek bővebb tanulmányozására megkérni. (Derültség.) Amit Wahrmann képviselő ur Amerikára vonatkozólag mondott: nézetem szerint csak azt tanúsítja, hogy ö az ottani tényállást nem ismeri. Az amerikai bankoknak két alapjok van. Van egy biztosítéki és egy forgalmi alapjuk. A biztosítéki alap az, melyet Wahrmann képviselő ur emiitett. Mindegyik jegybank t. i., mielőtt űz-