Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-440
440. országos ü!é« február 20. 1872. 175 gazdagságot, mely némelykor igen kórságos állapotokra emlékeztet. A mi szerénységemet illeti: eleget éltem, már ősz vagyok, és volt alkalmam tapasztalni, hogy a pöffeszkedő nemzetek és emberek legtöbbnvire épen azért szenvedtek nagy vereséget és pedig épen azért eclatáns módon bűnhődtek. Ha egyéni hajlamomat szabad volna követnem : megvallom, szerettem volna hallgatni; mert azok után a beható s érdekes beszédek után, melyeket itt hallottunk : számomra csak érvelési és szónoklati morzsák maradtak. De miután nekem volt szerencsém a határozati javaslatot benyújtani : kötelességem azt még egyszer indokolni és elfogadását a t. háznak ajáalani, E czélból szorítkozni fogok némely megjegyzésekre az ellenjavaslatra vonatkozólag. De miután az ellenzéki szónokok e tekintetben nem szorítkoztak épen a dolog lényegére, hanem egész eljárásunkat kárhoztatták: azokat nem mellőzhetem hallgatással. Különösen Simonyi Ernő képviselő urat kénytelen vagyok figyelmeztetni, mint volt tagját a bankügyi bizottságnak: mikép e bizottságban igen gyakran adtunk kifejezést sajnálatunknak, hogy az ellenzék nincs több tag által képviselve ; és különösen nagyon sajnáltuk, hogy Ghyczy Kálmán t. barátom sem volt köztünk. De valóban, ez nem volt a mi hibánk; távol volt tőlünk minden szándék e kérdésből pártkérdést csinálni, és épen azért, ha az ellenzék talán több tagja által lett volna képviselve : találhattunk volna oly közös pontot, melyben nézeteink összhangzásba jöttek volna. De mondom, ez nem a mi hibánk volt ; hogy pedig Simonyi Ernő képviselő ur mégis a fölött panaszkodott, hogy nem képviselte erősebben az ellenzék bankpolitikáját a bizottságban: ez valóban csak magának tulajdonitható; mert közülünk senki sem tett neki a legcsekélyebb nehézséget s akadályt sem. Épen azért szerfölött csodálkoztam, hogy ő, kit mint művelt férfiút ismerek: bizonyos insinuatiókkal s kifejezésekkel élt, melyekre élesen tudnék felelni, ha őt akarnám követni e téren. Érintenem kell ezúttal még azon insinuatiót, hogy én, ki ezen határozati javaslatot beadtam, és mindnyájan, kik azt pártolják : ez által a bankkérdést elodázni akarjuk; vagy pedig, hogy kötött kézzel és lábbal akarjuk magunkat az osztrák nemzeti banknak átadni. Ez állítás, hogy más kifejezéssel ne éljek, légből kapott s alaptalan. Horn képviselő ur szintén egész eljárásunkat roszalja. Szerinte a bankügyi bizottság jelentését és véleményét senki sem védte; mi azt mindjárt elejtettük és egy uj javaslattal léptünk fel, mely sokkal homályosabb s kevésbbé őszinte. Igaz, hogy mi a bankügyi bizottság jelentését és véleményét, ha comoediát akartunk volna játszani: itt 2 — 3 napig tárgyalhattuk és védhettük volna és végre uj, a vitából kifejlődött javaslattal léptünk volna fel. Én nem látnék abban semmi nyereséget: kivévén azt, hogy időt vesztettünk volna. En sokkal correctebb eljárásnak tartom azt, hogy a többség egy tagja a tárgyalás kezdetén egy határozati javaslattal egészen őszintén fellépett; s a pénzügyminiszter urnák igaza volt, hogy bevárta, mig az ellenfélnek javaslata előterjesztetik, s mind a két részről az egyik s a más párt érvei elmondattak. Ebben én nem látok antiparlamentalis eljárást s óhajtom, hogy más alkalommal, különösen a budget-vita alkalmával is ily parlamentaliter járjunk el. Egyébiránt nagyon háládatlan dolog volna most még egyszer összehasonlítani akarni, hogy mennyiben hasonlít, vagy mennyiben tér el a benyújtott javaslat az enquéte-bizottság véleményétől. Ez nagyon fölösleges dolog volna, mert így sem capacitálnók egymást, főképen t. Horn képviselő urat, ki, akár mit is tettünk volna: kötelességének tartotta volna a mi eljárásunkat roszalni. (Derültség.) Horn képviselő ur beszédében magát némelykor ugy tüntette fel, mintha próféta volna, ki már 1870. márczius 30-án, midőn az enquéte-bizottság előtt szólt : látta mindazon eseményeket, melyek később bekövetkezhettek, s látta a pénzbőséget, mely jelenleg létezik. De én azt merem állítani s az a ^Neuer Freuer Lloyd"-ból ki is olvasható, hogy a párisi eommune viselt dolgait nem látta előre. 0 egyébiránt mindent jobban tud, mint mások, s azt állítja, hogy azon szakférfiak nézetei, kikre t. Zsedényi képviselő ur és én hivatkoztunk: azóta tökéletesen megváltoztak, valamint azon intézeteknek nézetei, melyeket az illető férfiak képviseltek. Én pedig az ellenkezőről vagyok értesítve ; de ő a maga saját véleményét s azon körnek nézeteit, a melyben mozog: országos közvéleménynek tartja és pedig ugy, hogy valóban ellehet róla mondani, hogy: „Was ihr der Geist der Zeiten heisst, Ist im Grund der Herren eigener Geist." Áttérve az általa benyújtott határozati javaslatra, kerülni fogom az ismétléseket ; ámbár nem fogom elkerülhetni, hogy többször ne kelljen összehasonlítani javaslatomat az ellenfél javaslatával, a mennyiben mindkettő kiterjed a valuta helyreállítására. E tekintetben nincs köztűnk semmi elvi különbség. Összehasonlítva a két határozati javaslatot — a mennyiben az a valuta helyreállítására vonatkozik — a kettő közt nincs elvi különbség. Az eltérés tisztán időpontra nézve van, melyben az illető törvényjavaslatot a ház elé
