Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-439

160 439. országos ülés február 19. 1872, akart váltani: annak épen századmagával kellett odamenni. És igazsága volt a banknak. Ő megmondta, hogy érczpénzzel fog fizetni: hanem hogy hány kézzel fog fizetni: azt nem mondta meg. (Derültség.) T. ház! Nem oly tréfás dolog ez, mint a milyennek egyelőre látszik. Két határozati javaslat van előttünk, mindkettőnek hit az alapja. Önök határozati javaslata hisz abban, "hogy az osztrák nemzeti bank fog rajtunk segíteni. (Ellenmondás jobbról.) Mi hisszük azt, hogy a közönség józan belátása és az egész országban uralkodó helyes és practicus szellem fog rajtunk segíteni. Az önök hitét, hogy az osztrák nemzeti bank fog rajtunk segíteni: én is csak akkor fogom elismerni, hogy ha mint Tamás, -saját ujjomat beledugom Krisztus átszúrt sebébe. Az én bitemet pedig hiszem azért, mert láttam, tanuja voltam 1848-ban annak, hogy midőn a nemzetnek volt egy kiesi pénzalapja, azon pénzalaphoz a közönség nem azért tolongott, hogy a pénzt onnan kivehesse, hanem azért hogy kiki a saját filléreit hozzárakja és igy növelje azt. így nőtt fel 2 millió írtra a magyar nemzeti banknak érezkészlete. A két millió forint most is megvan ám, és mint a t. volt pénzügyminiszter, a jelenlegi t. miniszterelnök ur szives volt megígérni: vissza is kapható. Ha egyszer méltóztatik vele összejönni, méltóztassék megkérdezni, hogy mikor ? (Nagy derültség.) Egyszóval, kezdjünk már valamihez hozzá, kezdjünk legalább határozatot hozni a felett, hogy mint fogunk határozni. Ne hozzunk az egész dolgot ismét procrastináló határozatot, melyből azt is lehet olvasni, hogy csinálunk valamit, azt is, hogy nem. Uraim, t. képviselőtársak! különösen azok a kétszeresen t. képviselőtársak, kik a túlsó oldalon minduntalan hangsúlyozzák, nemcsak a folyosókon kézszoritások közt, de a hírlapokban is, hogy íme egy dolgot akarunk, mindenben egyet érthetünk, semmi sem választ el bennünket egymástól, csupán az 1867-iki közjogi alap; álljunk a reform terére: akkor egyesülve leszünk. Engedjék meg, hogy önökhöz szóljak: különösen az újból keletkező úgynevezett reformpárt és a távollétük által tündöklő szabadelvű ellenzék független párt vezetői. (Derültség.) Itt van most az alkalom, olyan kérdés, olyan tárgy van előttünk, ami már most nem Teréz-város érdeke, nem a Székely-föld érdeke, nem a nemzetiségek, nem a vallásfelekezetek ; hanem mindnyájunk érdeke, kicsinynek, nagynak, összesen az egész országnak együttvéve érdeke. {Igás! Igaz!) Értsünk egyet e dologban. {Helyeslés.) Önök azt mondják, semmi sem választ el bennünket, egyedül az 1867-es jogalap; itt már nincs 1867-es jogalap, itt csupán egy fontos reformkérdés van ; ha még ebben a dologban sem tudunk egyesülni, ha ebben a dologban sem tudjuk megnyerni támogatásukat: akkor kénytelen leszek azon szomorú tudattal távöXni, hogy nem az 1867-es jogalap az, ami bennünket elválaszt: | de elválaszt bennünket egy átobteljes mély árok, melynek innenső partján vannak a kötelességek, túlsó partján a jutalmak, (Mozgás a jobb oldalon, helyeslés a bal oldalon.) mig e kettő nem járhat együtt, addig én és elvtársaim önökkel egy alapon nem fogunk lenni soha. Pártolom Ghyczy Kálmán határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Prileszky Tádé: T. képviselőház! ITgy hiszem, találkozni fogok a közkívánatommal, ha beszédem azon részét, melyet ma kell elmondanom, abban hagyom, és megkezdem ott, hol holnap folytatnám, (Derültség.) igy meglehet, hogy elvégzem ma. {Derültség.) Azon férfiak közé tartozom, kik azon szerény határozati javaslatot aláírták: nem fognak tehát azon csodálkozni, ha annyi szerénységgel birok, hogy e tárgyban fölszólalok és tökéletesen megnyugszom abban, ha ezt az egy pár perczet nekem szentelni méltóztatnak. (Halljuk!) Magához a tárgyhoz szólani azok után, mik itt elmondattak, majdnem lehetetlen, ha nem akarok ismétlésbe bocsátkozni, ha nem akarom beszédemben azt a sok mindenfélét elmondani, ami csakugyan egy egész könyvtárban foglaltatik, a mely e kérdésben rendelkezésünkre áll, — s ezek közt van Horn egvik műve is, — mondom, hacsak abból adatokat nem akarok felhozni, és nem akarok egyátalában hosszas előadást tartani oly dolgokról, melyeket utoljára mindnyájan olvashatunk és a melyek itt már elmondattak. Annyit tudok és ezt hangsúlyoznom kell, hogy én legalább részemről tökéletesen elismerem egy önálló magyar bank helyes voltát és szükségességét, sőt tovább megyek ; én azt nélkülözhetlennek tartom, ha iparunk és kereskedelmünk fejlődésót őszintén óhajtom. De ezt nem tagadja senki, egyetlenegy szónok sem mondott ellene egy szót is. Elismerjük mi az önálló magyar bank szükségességét és nélkülözhetlenségét. Ha ez bizonyos ; bizonyos másrészt az is, amit mindnyájan elismerünk, hogy a, valuta helyreállítása nélkül nem lehet a bankot oly alapra fektetni, mely a közóhajtásnak megfelel. Ha ez áll, akkor idoköz1 ben, mig ez megtörténik: gondoskodni kell vala-