Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-438
438. országos ülés február 1T. 1872. 135 Azt hiszem, ezen érvet ma már senki sem fogja felhozni; látjuk 2—3 év óta, hogy az akkori boldogság csak egy véletlen szerencsének volt következménye, t. i. a 2—3 évi egymásután következő kedvező aratásuak ; de midőn az aratás nem volt többé oly kedvező, újra pénzszűkében voltunk, és az akkor oly jó, oly virágzó vállalatok egymásután eltűnnek; elismeri most mindenki, hogy Magyarország pénzügyi helyzete semmiképen nem kedvező; el kell ezt ismerni, midőn csak a múlt őszszel azt láttuk, hogy még a malomipar, mely Magyarország legéletrevalóbb iparágai közé tartozik, 12 —15, és még 20°/o-ot is fizetett váltóinak leszámítolása* ért. Tehát az álmadozott pénzbőség nem létezik és itt van a szükség, másképen kell gondoskodni nemzetgazdászati haladásunkról. Volt még egy negyedik ellenvetés is, mely abban állott, hogy Magyarországon önálló pénzes hitelbankot csak a valuta helyreállításával lehet eszközölni; a valuta helyreállítása pedig nemcsak hogy nem hasznos, hanem káros volna; többi közt a mi földesuraink s a kereskedők is azt hitték, ha 100 rósz forintért eladják a búzát: többet kapnak érte, mintha 90 jó forintért eladják, ámbár e 100 rósz forint alig ér 80 jó forintot. Azt gondolom, azt sem lehet többé fölhozni; először, mert a nemzetgazdászati fölvilágosodottság Magyarországban is előhaladást tett és elismeri mindenki, hogy 100 rósz forint nem nyom sokkal többet, mint 89 — 90 jó forint; másrészről azt sem szabad elfelejteni, hogy magától leszáll 2 — 3 hónap óta az agio. Azon egyén, ki két—három hónappal azelőtt adósságot vett fel s 100 rósz forintot kapott, midőn ennek valódi értéke csak 80 frt volt, holnap, a nélkül, hogy a kormány tenne valamit a valuta helyreállítására, kényszerítve lesz visszafizetni oly 100 frtot, melynek értéke 90 frt. A kormány tevékenysége vagy nem tevékenysége semmit nem változtat a helyzeten. Ha ilyen a helyzet: akkor csak előny van azt valamikópen rendezni, rendszeresíteni, s nem mindent az eseményekre bízni, bizonytalanságnak kitenni a kereskedelmet és ipart. Epén azért állíttatott ezen oldalról, hogy a valuta helyreállítása sokkal könnyebb volna ma, mint volt hosszú évek óta. Igaz, hogy Wahrmann képviselőtársunk ezt tagadja; ő nem hiszi, hogy a valuta helyreállítása ma könnyebb volna, mert — azt állítja — mi sok adósságot csináltunk az utolsó időben mind Cis-, mind Translajthaniában, sok osztrák s magyar papir is ment Németországba, tehát a kamatfizetés a külföldön ennek következtében nagyobb lesz; ez fölemeli az agiót s nehezíti a valuta helyreállítását. Wahrmann ur ezen okoskodása helyes volna, ha vége volna már ezen áramlatnak, ha Németországból semmi pénz nem jönne többé be, ha csak az adósság maradt volna, és mi a kamatot kifizetnék; de tudja mindenki, hogy ezen mozgalom csak kezdőfélben van, hogy Németország folytonosan beküldi fölösleges pénzét és osztrák s magyar papírokat vesz e pénzen ; tudja mindenki, hogy Németországban még nagyobb pénzáramlatot várnak, ha megvalósul azon kilátás, hogy Francziaország a hátralevő három milliárdot nem három évben, hanem azonnal még ez évben fizeti le; tehát ez még semmikép meg nem szűnt; még talán egy, két-három év íolytában be fog a kölcsönzött pénz jönni, és ha bejön, akkor az agio fel nem emelkedhetik, akkor az ágidnak mindig lejebb és lejebb kell szállania. 1 ; Hozzá teszem még azt is, midőn mi a valuta helyreállításáról szólunk: akkor természetesen igen jól tudjuk, hogy sem a bécsi kormány, sem — és alig hiszem, hogy a nagyon tisztelt miniszter ur czáfolni fog engem, ha azt állítom, hogy sem az ő pénztárában nincsen meg a 2 — 3 száz millió, mely szükséges volna a valuta helyreállítására, azaz az államjegyek visszaváltására, és mi ezt igen jól tudtuk és megfontoltuk. Szükség volna, hogy mindkét állam 2 — 300 milliónyi kölcsönt vegyen fel; de épen azt hiszszük, hogy a mostani perez arra nézve a legkedvezőbb; a mostani perez, midőn Németországban annyi a franczia pénz, midőn Hollandiában és Angolországban szintén igen sok a pénz, mert az amerikai köztársaság minden évben visszafizeti a háború alatt kötött adósságainak nagy részét, midőn Európa főpiaczain annyi a pénz, hogy igen kedvező az alkalom: kölcsönt kötni. Ha pedig kölcsön csináltatik vagy a birodalom mindkét része által együttesen, vagy Magyarország és az osztrák birodalom külön csinálják a kölcsönt : akkor az a pénz bejön az országba, és midőn az országnak nagy követelései vannak a külföld irányában: természetesen az ágió lejebb és lejebb száll. Mindezek következtében nagyon természetes, hogy Trefort t. képviselőtársam nem találta jónak ma föntartani a bizottság nyilt javaslatát a bécsi bankkali kiegyezés mellett, és ezt ugy beburkolja, hogy az ember nem is tudja: sajátképen mit akarnak; hanem nagyon sajnálom, hogy a miniszter ur, a várt felvilágosítás helyett, tulajdonkép csak egy érvet hozott fel. A miniszter ur azt monclá: én Trefort képviselő javaslata mellett épen azért vagyok, mivel nincs semmi határozottság benne, mivel mindent lehet benne találni és mindent lehet bele olvasni. Az által pedig, hogy a t. miniszter ur magáévá tette Trefort ur javaslatát, meg kell vallanom:
