Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-437

487 országos iilét, febmái 16. 1872. 99 sót talán több is volt; a pénzek különösen az érezpénzek beszerzése sok nehézségekkel járt, és nagyrészben e körülménynek tulajdonítom, hogy az országos bizottság kimondván, ós nézetem szerint helyesen mondván ki azon elvet, hogy a valuta helyreállítása nélkül szilárd érczalapu jegybankot, olyant, a mely jegyeit érczpénzért mindenkor beválthatja, nem állíthatni fel: ezen elvnek kimondásánál megállapodott, tovább menni nem mert; azon nagyfontosságú kérdésnek megoldását pedig, hogy tehát a valuta miként állítandó helyre? még megkisérleni sem merészelte. Én is azon időben sokat gondolkoztam e tárgyról, és habár a valuta helyreállítását akkor is lehetetlennek nem tartottam : magam is azon véleményben voltam, hogy az államjegyeknek 20%-os disagioja mellett azoknak a forgalombóli rögtönzött kivonása, a forgalomban levő pénzértéknek, a valuta helyreállítása általi rögtönös megváltozása, egy részről beláthatlan zaarokba ejtheti a kereskedést, az ipart, az adósok és hitelezők, az adófizetők, szóval a közforgalmi élet minden viszonyait. Másrészről pedig azon véleményben is voltam, hogy a pénzbeszerzés akkori nehézségei mellett a valuta rögtönös helyreállítása az állampénztár igen nagy terhéltetésével járna: mert az állampénzjegyeknek ezen nem kamatozó, függő adóságának beváltására okvetlenül nagy mennyiségű érczpénznek felvétele szükséges, mely természetesen kamat- és törlesztés-fizetéssel jár. Azon véleményben voltam tehát akkor magam is, hogy a valuta csak bizonyos hosszabb időre terjedő pénzügyi mivelettel állittathatik helyre, hogy ezáltal egy részről az állam pénztárára nehezedő teher, több évekre elosztva könnyebben elviselhetővé tétessék; másrészről pedig a forgalomban levő pénzjegyek összegének kevesbitése nélkül a jegybankok közvetítésével az államjegyek a disagioja csak fokonként és lassanként szállíttassák le, és ezáltal a forgalom megzavarása kerültessék el. Annyival is inkább vélhettem pedig ezt azon időben ; mert előre láttam, ami utóbb meg is történt, előre láttam t. i. azt, hogy a kamatozó sóbánya utalványok tömegesen fognak az állampénztárakban államjegyekérti felváltás végett bemutattatni, és ez által a forgalomban levő államjegyek összege nagy mérvben szaporodni fog;' ennélfogva feltehetni véltem azon időben, hogy az államjegyek disagioja egy hamar, nemcsak kevesbedni nem fog, hanem inkább fokozatosan öregbedni fog. A körülmények azonban egészen másként, ezzel ellenkezőleg fejlődtek. Mindamellett, hogy a sóbányái zálogleveleknek államjegyekérti felcserélése folytán a forgalomban levő államjegyeknek összege körülbelül egy év alatt csak nem 70 millióval öregbedett; mindamellett, hogy a bankjegyeknek összege és a legközelebb lefolyt kereskedelmi válság következtében több millióval megszaporodott: mégis az állam- és bankjegyeknek disagioja nemcsak fölebb nem ment, hanem fokozatosan lejebb szállt, ugy hogy most körülbelül fele annak, ami ez előtt egy évvel volt, s a pénzügyi köröknek véleménye szerint ezen disagionak folytonos leszállása reménylhető. Ha okát keressük ezen különös tüneménynek, könnyű azt feltalálni. Rámutatott arra már t. barátom Simonyi Ernő is. Az 5000 milliárdnyi francia hadi sarczrészint már megfizettetett a német birodalomnak, részint folytonosan fizettetik, és ezen felül az észak-amerikai egyesült államok is az utolsó polgári háború alkalmával nagyra szaporodott államadósságuknak nevezetes részét évenként érczpénzzel fizetik Európában is. Ez okból közép Európában bizonyos pénzbőség támadt. Halomra gyűltek a tőkék, melyek alkalmazást keresnek, és ajánlat és kereslet, a forgalmi értékek ezen örökké változhatlan szabályozói szerint nem ami államjegyeinknek értéke nevelkedett, hanem az érczpénz értéke szállott lejebb, s ennek következtében ami államjegyeink diságiójának leszállania kellett. (Helyeslés.) Ha az államjegyek ágiója, vagyis inkább disagioja mesterséges pénzügyi művelet nélkül — hogy ugy mondjam — magától fokozatosan mindinkább lejebb-lejebb szállván, az alpárihoz közeledik, s ez azon esetben, ha a kormányok a valuta helyreállítása iránti komoly szándékukat kimondják, okvetlenül be is fog következni: akkor az államjegyeknek a forgalombóli kivonása, a valuta helyreállítása a közforgalom megzavarása nélkül sokkal rövidebb idő alatt megtörténhetik, mint megtörténhetnék, ha most is még 20 száztóli vagy ennél nagyobb diságióval kellene küzdenünk, s azon körülményeknél fogva, melyeket előbb említek, az érczpénz beszerzése is sokkal könnyebb most, mint volt egy-két évvel ezelőtt és nagy uj megterheltetésével az állampénztárnak alig lesz összekötve; mert igaz, hogy az államjegyek beváltására nagy összegű érczpénzkölcsönt kell kötni, melytől tetemes és súlyos kamat ós törlesztés fog évenként kívántatni; de nem kell figyelem nélkül hagyni azt, hogy a valuta helyreállításával az ágió megszűuvén: megtakaríthatók lesznek azon igen tetemes összegek, melyeket évenként érczpénz beszerzésérc az államadóssági járulék, a vasúti kölcsön, a 30 milliónyi államkölcsön és a vasúti biztosítékok fejében fizetünk, melyek — államkőltségvetésünk tanúsítása szerint — 20 száztóli diságió mellett 5—6 millióra igen könnyen számithatók. 13*