Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-416
416. országos ülés január 10. 1872. 87 láskülönbség nélkül államköltségen oly egyéneket, kik a magyar és német nyelvet egyformán értvén, a szükséges ismeretekkel, különösen az ott divó tanmódszert, — minőt magyar vidéken híjában kerestem — elsajátíthassák, s a magyar vidékre átültethessék. Felterjesztésem elmellőztetett, mivel „az állam sem direct, sem indirect utón felekezeti intézetet nem segélyezhet!" Pedig kérdés, uraim! ha az állam ez esetben a nevezett intézetet segélyezte volna-e, vagy saját magát? így esik, uraim, a legnemesebb czél gyakran a törvény betűinek áldozatul. Ötödik akadály a rendszer nélküli eljárás, mely onnan származik, mert a fönnálló viszonyoknál fogva az intézkedésekben határozott irányt, rendszeres következetességet hiában keresünk. Igen gyakran megtörténik, hogy a tanfelügyelőség a törvényekhezi ragaszkodásában kellő erélylyel nem támogattatik, s hogy nemcsak az illetékes hivatalos közeg mellőzésével intézkedik a kormány; hanem eltűri a hivatalos tekintély és hivatali felelősség rovására megkisérlett és illetéktelen beavatkozásokat is. Ilyen avatkozásokat visznek véghez az elemi tanodákban a Baeh-korszakbeli úgynevezett „Schulrathok\ kikről az ]868-ik XXXVIII. törvényezikk sehol sem emlékezik. Ezen urak itt-ott, hol épen kedvök tartja, az elemi tanodák felülvizsgálásába bocsátkoznak : tesznek, vesznek, intézkednek a törvényes közeg tekintélyének és felelősségének rovására. A szegény elemi tanitó, ki a törvényt olvasá: — zavarba jön, nem tudja tájékozni magát, nem tudja: kinek engedelmeskedjék 1 nem tudja: a törvénynek higyjen-e vagy Kádas Eudolfnak, ti magát az ily functiokra illetékesnek hirdeti ? Eltekintve a törvény világos intézkedésétől: legyen szabad átalában az ily főtisztelendő urak főfelügyeletére nézve kérdenem: lehet-e szabad államnak életfontosságú kérdésben homeopathikusabb joga, mint ez a szerény főfelügyeleti jog? s vajon indokolt-e hát az állam részéről még ezt a szerény jogot is épen azok által gyakorolni, a kik ellenében tulajdonképen gyakorolnia kellene. Lehet-e ennél viszásabb állapot a kerek világon ? T. képviselőház! Ideje, hogy az állam a népoktatás akadályainak megszüntetéséről gondoskodjék s tiszteletet parancsolván a törvénynek : a tulcsapongó elemeket saját hivatásuk medrébe visszaterelje. Ez elodázhatlan kötelessége az államnak; mert a népoktatás alapfeltétele az állam korszerű progressiójának, következőleg az e körül előforduló bajokat és nehézségeket minden áron megorvosolni feladatunk. Ha a kor, a viszonyok a népet erejének Öntudatára vezeték; ha intézményei által befolyásra hivfca meg a haza: szükség hogy hivatásának megfelelő erkölcsi képességhez is juthasson, máskép befolyásával elejtheti az államot. Az államnak kötelessége megakadályozni azt, hogy az ily rendezetlen viszonyokból az állam érdekeit veszélyeztető demagógia erőt meríthessen magának. Az ujabb kor legfontosabb momentumai bizonyítják, hogy a mely nemzet értelmiség tekintetében a kor színvonalára emelkedve nincs: az a megpróbáltatás küzdelmeiben menthetlenül elveszett. A nép művelődése tehát hatalmi kérdés, uraim, az állam existentiájának kérdése épen ugy, mint maga a fegyveres védelem ; minélfogva azt bármily érdekeknek feláldozni nem lenne más, mint koczkáztatása a jövőnek. Ezt tagadni annyit tenne, mint kétségbe vonni az állam életjogát; — annyit tenne, mint a legfényesebb jogelveket s természeti igazságokat erőszakkal halomra dönteni. De a ki nagy dolgot akar véghez vinni: annak természetesen nem elég csupán beismerni az igazságot, hanem a meggyőződés egész erejével akarnia ós mernie is kell. A tisztelt képviselőház látja a helyzetet, látja a bajok forrását: tőle függ, hogy az állam existentiája érdekében kötelességét megtegye, mely nem csupán a népoktatási budget megszavazásában, hanem az 1868: és XXXVIII. törvényczikk revisiójában s a vallási viszonyok teljes és végleges rendezésében is áll. A tisztelt miniszter ur e törvények revisióját ad graegcas calendas akarná relegálni azért, mert talán nincs azok hiányai iránt teljesen tisztában. Már engedelmet kérek; de ha ezek iránt az eddig bekapott adatokból nem jött tisztába: ugy nem is fog jönni soha. A tisztelt miniszter ur kétségen kívül nem felejtette el a legújabb európai eseményeket s gondolkodott azok indokai s tényezőiről is. Tisztán állhat tehát előtte, mikép nekünk ugy etnographiai mint geographiai viszonyainknál fogva magasabb politikai szempontokból épen a köznevelés tekintetében elvesztegetni való időnk nincs. A civilisationak — tisztelt miniszter ur, — nemcsak teremtő, de absorbeáló ereje is van; azért az idegen civilisatio döntő rohamait készületlenül várni be annyit tenne: mint feladni a nemzetet.
