Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-416
116. országos ülés január 10. 1872, 69 Ez eset képezi interpellatióm tárgyát, melyet ma a belügyminiszter úrhoz intézek. A legmagasabb rendeletek értelmében a határőrvidék polgárosítását illetőleg — mely azt rendeli, hogy az újonnan szervezendő helyhatóságokban a hivatalos nyelv az országos legyen, — az újonnan választott bizottmány Pancsován határozatot hozott, mely szerint a hivatalos nyelv szerb legyen. En azt találom, hogy ez a törvénynyel nyilt ellentétben áll — s a hadparanesnokságot e kérdésben illető hatáskörön kivül esik. A fentemiitett legmagasabb rendeletek értelmében a hadparancsnokság működési köre és jogai a határőrvidék ujászervezését illetőleg azonosak a királyi biztoséval és a főispánéval. Egy királyi biztoséval az őrvidéki communitásokkal szemközt, melyek most szabad királyi városokká lettek, egy főispánéval a községek irányában. Az utóbbinak hatásköre törvényeink által meg van határozva; ami pedig azon jogokat illeti, melyeket a kormány a királyi biztosokra átruház, azok is a már fennálló s szentesitett országos törvények körén túl nem mehetnek. Semmi esetre sem áll neki jogában, törvényeket kibocsátani, vagy azokat saját belátása szerint magyarázni. A temesvári hadparancsnokság fönti kiboesátványnyal nyiltan ezt cselekedte. En gondolom, hogy a bánáti határőrvidék területén egyedül a lakosság többségének nyelve, szerb, vagy a román, vagy Magyarország államnyelve lehet az országos nyelv, de sehogysem a német. E határozatot követte ezen város kisebbségének panasza azon követeléssel, hogy a német nyelv hivatalos nyelvül használtassák, mely panaszt a temesvári hadparancsnokság figyelemre méltatván, egy kibocsátvány által elintézte, melyben egyebek közt a kisebbség kívánságának elég tétetett, a mennyiben a német hivatalos nyelvül rendeltetett el, azon különös oknál fogva, mert ezen a vidéken a hadsereg nyelve országosnak tekintendő. Megengednek végre, hogy azon különös doctrinát, mely szeriut a hadsereg nyelve országos nyelvnek nyilvánittatik: már azon kellemetlen és veszélyes következmények miatt, melyek a viszonyok változtávaí reánk alkalmazhatók volnának és már alkalmaztattak — magunktól határozottan el kell utasítanunk. Ez eseten kivül kell még egy másik törvényszegést, mely Pancsován a katonai hatóság által követtetett el, constatálnom. A mi helyhatósági törvényünk szerint, mely Pancsovára, mint szabad királyi városra kiterjed, a bizottmány választása után, mely a tisztikart választja, 15fnapig terjedő idő lefolyása szükségeltetik egész a tisztikar választásáig a végből, hogy a választások igazoltassanak, s hogy a lehető felszólamlások azok érvényessége ellen felhozattathassana k. A törvény világos szavai daczára a hadparancsnokság, a német kisebbség befolyásának engedve, a tisztikar választását ezen határidő lefolyása előtt rendelte el. Ennek következtében a bizottmány szerb többsége vonakodott a tisztikar választásába bocsátkozni, és folyamodott a minisztériumhoz. így Pancsovának mai nap sincs választott tisztikara, s egy sajnos elkeseredettség provocaltatott ez ügyetlen eljárás által, mely mint képzelhető, a magyar kormány ellen van irányozva. A felhozott tények alapján kénytelennek érzem magamat a belügyminiszter úrhoz a kővetkező interpellatiót intézni: a) „Szándékozik-e a temesvári hadparanesnok fönti kibocsátványát, mint törvénytelent megsemmisíteni, — ha ez eddig nem történt, mely okoknál fogva tűri azt, és átalában milyen intézkedéseket szándékozik tenni a hivatalos nyelvet illetőleg a határőrvidéken'?'' b) „Mily intézkedésekhez fogott, hogy a reorganisatio Pancsován létesüljön?* c) „Nem tartja-e időszerűnek és czélszerünek a határőrvidék mostani átmeneti stádiumában, a már megkezdett polgárosítást a es. kir. tábornokok és tisztek helyett oly királyi biztosokkal eszközöltetni, kik a határőrvidék viszonyainak s szükségleteinek ismerete mellett egyszersmind országos törvényeink s az alkotmányosság tiszta fogalmainak ismeretével bírnak?" Jámbor Pál jegyző (olvassa az interpéllatiót.) Interpellatio a belügyi miniszterhez, beadja Sztratimirovics György. 1. Hajlandó-e a miniszter a temesvári parancsnokságnak fönnemlitett intézkedéseit, ugy a hivatalos nyelvet, valamint a törvényhatósági tisztviselők választását illetőleg, megsemmisíteni ? és a pancsovai bizottság kérelmét teljesíteni? 2. Minő intézkedéseket szándékozik átalán a kormány a hivatalos nyelvre vonatkozólag, a polgárosítandó határőrvidéken életbeléptetni ? 3. Nem tartja-e időszerűnek a határőrvidék mostani átmeneti stádiumában a már megkezdett polgárosítást a es. kir. tábornokok, tisztek helyett, oly királyi biztosokkal eszközöltetni, kik a határőrvidék viszonyai és szükségei ismerete mellett, országos törvényeiuk ós az alkotmányos ország tiszta fogalmaival birnak.
