Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-412

412. országos ülés deczember 22. 1871. 61 nemcsak a vallás és közoktatási miniszter költ- { ségvetéséből, hanem más adatokból is kell megítélni és megbírálni. Irányi képviselő ur hangoztatta a vallásszabadság törvényének meghozatalát. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy ha bár mi nem bi- , runk törvénynyel, habár mi a vallásszabadságnak elveit §-okba és betűkbe öntve vem mutathatjuk fel: ezen haza lakóinak józan értelme és minden vakbuzgóságtól ment türelme az életben pótolta és pótolja azt, aminek holt betűjét a világ előtt föl nem mutathatjuk. {Helyeslés jobb felől.) Ami Miletics képviselőtársunknak azon észrevételét illeti, hogy az állam a nemzetiségekre s azok művelődése tekintetében igen keveset tesz, és hogy budgetünk, kiválólag a magyar nemzet számára készült volna: bátorkodom őt figyelmeztetni, hogy azon intézetek, melyeket dicső királyaink alapítottak, melyeket az egyes egyházak, az egyes hitfelekezetek teremtettek elő, soha sem voltak kizárólag csak egy nemzetiség hasznára; hasznát vették annak e haza minden fiai és mind az egyetem, mind az akadémiák, mind a collegiumok hallgatói közt a szerb, román és többi nemzetiség számos fia oktatást nyert különbség nélkül ép ugy, mint a magyar haza bármily más gyermeke. (Helyeslés.) Ép azért nem mondhatni, hogy mindaz, mi történik : épen csak a magyar nemzet javára tör- l téuik; történik a haza javára, történik annak minden lakója javára. A cnltura emelkedése által nyernek mindnyájan, nyerik azt mi az embert emberré, a szó nemesebb értelmében teszi, tudniillik magasabb szellemi műveltséget. (Élénk helyeslés.) Azon szemrehányásokra, melyek itt e tekintetben tétettek, szintén csak röviden kívánok válaszolni. A magyar nemzetnek története élő bizonysága annak, hogy azon nemzetiségek iránt, melyek e hazában akár már voltak, midőn ez állam megalapittatott, akár később települtek meg: mindig a legnagyobb méltányossággal viseltetett. (Ugy van!) Midőn a középkorban az idegen jogtalannak tartatott, midőn még a magán-jogban is megszorítva majdnem jogtalannak tekintettek: akkor e hazának ugy szólván első történeti kezdetétől fogva látjuk, hogy a bevándoroltak, mint testvérek fogadtattak, sőt a legnagyobb méltóságokra emeltettek; hivatalok-, javadalmak-, jogokban egyenlően részesültek, (ügy van!) Mig a nemesség gyakorolta a politicai jogokat: osztozkodott azokban minden nemes nyelv-különbség nélkül, lett légyen akár magyar, akár román, vagy szerb; és midőn a kiváltságos alkotmány demokratikussá lett; midőn a nemesség jogai kiterjesztettek az összes népre: akkor sem tétetett semmi különbség; mindenki egyiránt élvezi azokat, és soha sem volt kérdés az iránt, vajon ezen vagy azon ajkuakhoz tartozik-e valaki, mindnyájan testvéreknek, e haza fiainak tekintetnek. (Ugy van!) Most legyen szabad még Hoffmann Pál képviselő urnák néhány észrevételére felelnem, Azt mondotta, hogy mintegy ostentatioként terjesztem elő indokolásomnak, — melynek még lételét is oem rég tagadták — 3-dik lapján, hogy a teendőknek, az ügy daraboknak száma gyarapodik, hogy 20 s néhány ezerből az idén 30,000 lesz. Higyje el nekem t. képviselőtársam, hogy a számok szaporodása tán arra nézve lehet örvendetes, kinek szorgalmi kimutatásokat kell az év végén készíteni; de sem a miniszter, sem az államtitkárra nézve ez nem örvendetes. Minél több a szám: annyival több a munka; és mentül több a munka: annál nagyobb a felelősség. Nem ostentatióból történt tehát az; méltóztassék figyelemmel elolvasni, két segédhivatali tisztnek rendszeresítését indítványoztam, és hogy ezt indokoljam a ház előtt: fölemiitettem, hogy annyira felszaporodtak a számok, hogy két 9 — 900 frtos hivatalnok rendszeresítése szükséges. Más czélom nem volt; tisztán ezért történt az, mint az indokolás világosan mutatja. Az is volt mondva, hogy :

ezj alkalommal azt állítottam volna, hogy miszerint nincs hivatalos tudomásom arról, hogy a kihirdetés a székesfehérvári megyében megtörtént volna. Méltóztassék elolvasni, én igen jól emlékszem arra, hogy mit mondottam. Azt mondtam : arról, hogy a kihirdetés az ország több megyéjében megtörtént volna, nincs hivatalos tudomásom. Az intercalarékról adott ígéretre is emlékeztet a t. képviselő ur. emlékeztet arra, hogy a ház határozatánál fogva kötelességem ez iránt törvényt beterjeszteni. Én ugy hiszem, t. ház, de nem merem egész bizonyossággal állítani, mert akkor a háznak tagja nem voltam, hogy midőn Ludvigh képviselő ur az intercalarék és az intercalaris jövedelmek iránt határozatot indítványozott : akkor boldogult elődöm Eötvös József báró megígérte, hogy ez iránt törvényjavaslatot fog beterjeszteni. Ügy rémlik előttem, hogy nincs a háznak e részben határozata, de volt ígérete boldogult elődöm Eötvös József bárótól, s ezen igéret folytán nem hozatott határozat. Megkérdeztetvén a képviselő ur által: szándékozom-e a budget tárgyalása előtt ezen törvényjavaslatot a ház asztalára letenni, június 6-án — és erre már jól emlékszem, méltóztassék a naplót megnézni — azt mondám: az intercalarék és intercalaris jövedelmekről szóló törvényjavaslatot az országgyűlés elé terjeszteni t. pénzügyminiszter coliegámmal egyetértőleg