Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-412

412. országos ülés minél czélszerübben lehetővé teszik. Felelősségénél fogva nem állithatunk oldala mellé oly hatóságot, mely a törvény által saját hatáskörrel felruházva némileg a minisztertől független állást követelhetne. A közoktatási tanács, felfogásom szerint, szakférfiak gyülekezete, melynek felállítására a miniszter az 1848. évi III. törvéayezikk szerint ő felsége hozzájárulásával jogosítva volt. E tanács egyedül csak véleményező testület; a miniszter azt kihallgatja, s annak tanácsát követheti, és követni fogja, ugy hiszem, a legtöbb esetben, mert hiszen szakférfiak tanácsa az, — de nem kell követnie; és akár követi, akár nem: azért a mit tesz, vagy nem tesz, az ország előtt jogi felelősséggel ő tartozik. (Helyeslés.) Ami e testület alakítását illeti: lehetett volna tagjait kizárólag nevezni; de én czélszerübbnek tartottam részben nevezni, részben választás által és pedig illetékes, competens testületek választása által annak tagjait megállapítani. Mert itt nem administrativ tisztviselőkről van szó, nem férfiakról, kikkel a miniszter rendelkezik; itt férfiakról van szó, kiknek tanácsával a miniszter él, férfiakról, kik őt és a minisztérium administrativ hivatalnokait és tisztviselőit értesitik azon nézetekről, melyek a szakértő, tehát bizonyos tekintetben irányadó körökben uralkodnak, oly férfiakról, kik a tudomány színvonalán állván s azzal haladván, mit az administrativ tisztviselő alig tehet: ezt a tudomány követelményei iránt fel világosítják, és így üdvös befolyást gyakorolnak magának az administrationak kezelésére. Akár választattak, akár kineveztettek: az állásukat a miniszter irányában nem változtatja meg. De hogy e tanács fölállítása által a miniszter utódjai kezét kötné meg, kik különböző pártszinezetüek lehetnek : ezt részemről el nem fogadhatom. A közoktatási tanács tervezetében a legnagyobb óvatossággal és gondossággal igyekeztem eljárni. Megkérdeztem én a szakférfiakat, kik az oktatás-ügynek élén állanak, kik az oktatásügy terén műkődnek, minden pártszinezet és pártkülönbség nélkül. Meg voltam győződve, hogy itt nem pártérdek, hanem az ország érdeke forog kérdésben. Meg voltam győződve, hogy oly orgánum teremtésénél, melynek hivatása épen a párt oscillatiók és fluctuatioktól tökéletesen függetlenül a minisztert a tudomány követelményei iránt tájékozni: pártszinezetről nem igen szólhatni. Nem a politikai pártnézet, hanem a tudomány és szakképzettség itt a döntő. És igy azt hiszem, hogy akárki légyen, akármily pártszinezetü a miniszter, mert a tudománynak, az oktatásnak, a nevelésnek szakkérdéseire pártnédeczember 22. 1871. 59 zeteknek befolyással lenni nem szabad : az által nem kötöttem meg utódjaim kezeit ugy, hogy őket a szabad mozgásban gátoltam volna. De ezt nem is tekintve, a kinevezések három évre történnek, s az összes intézmény rendeleten gyökerezik. Ha valamely utódom ezt fölöslegesnek tartaná: módjában álland ő felségénél épen ugy megszüntetését indítványozni, mint én kötelességemnek tartottam azt életbeléptetni. Van még egy észrevételem azon kifogásra, hogy a közoktatási tanács egyetemi tagjai nem az egyes karok, hanem az egyetemi tanács által választatnak. Rövid leszek. Az egyetemi tanács azon testület, mely az összes egyetemet képviseli, azon testület, mely a karoknak választottjaiból, azon választottjaiból áll, kiket a karok önmagok élőkre, mint elöljáróikat állítottak, és évenként szabad választás által állítanak. Ismerve a viszonyokat, nem tehetem föl, hogy az egyetemi tanács, midőn a választásokat megejti, a karoknak nézeteire, óhajaira figyelemmel ne legyen. Ott vannak a karok képviselői, módjukban vau azokkal értekezni, módj okban van azoknak kíván atait érvényesíteni, és én az egyetem autonóm hatáskörére bizandónak véltem azt: mikép és hogy intézze el e kérdést. ífem volt itt semmi mellék-czélzat, mert nekem mellék czélzataim ilyenekben lenni nem szoktak. Történt ugyan némi megjegyzés ezen egyetemi tanácsnak szellemére, és ezen megjegyzésnek mintegy bebizonyításául egy nagy férfiúnak — ki előtt egész tisztelettel meghajlok — emléke idéztetett fel. Az volt mondva, hogy az egyetemi tanácsnál oly szellem szokott uralkodni, mely egy Balassának rectorrá választását lehetetlenné tette. Ha engemet illetne e vád : hallgatnék; de e vád, t. ház, azon egyetemet és azon hivatalos testületet éri, melynek én sok éven át tagja voltam, érinti a haza főtanintézetének szellemét, érinti oly módon és az ország szine előtt a képviselőházban, hogy azt itt szó nélkül véleményem szerint hagyni nem lehet. A rectori választásokat nem az egyetemi tanács teszi, hanem a karoknak külön e czélra választott küldöttjei teljesitik azt : nem tehát azon testület, melyre én ruháztam a közoktatási tanács tagjainak választását. Nem tudom: mi volt oka egyik vagymásik egyénnél, hogy Balassát akkor meg nem választották; de ugy tudom, hogy a többségnél az ok ugyanaz volt , mely az orvosi kar tagjait is arra birta, hogy ezen nagy tehetségű férfiura még a dékáni méltóságot se ruházzák, ámbár azt ők magok, tehát oly férfiak választották, kik az ő érdemét becsülni és méltányolni leginkább tudták. Oka az volt — legalább az volt az uralkodó nézet, — hogy elfoglaltsága az eaiberiségnek szolgálatában sokkal na-