Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-412

412. országos ülta deczcmber 22 1871. 57 ismervén azt el, mert meggyőződtem, hogy ezen tervnek tartalma lényegileg megegyez azon nézetekkel, a melyeket az idén a Bécsben tartott enquete tagjai is nyilvánitottak. így szakférfiak által készült kész tervezetem lévén, tervezet, melynek előnyéről magam meggyőződtem, legalább az által is, hogy mások, kik a tanáregyleten kívül állottak, azt helyeselték: nem haboztam, nem ingadoztam foganatosításában. Igaz, csak szeptember 18-án, tehát kevéssel az iskolai év megnyitása előtt hirdettem azt ki; mert tanácsosabbnak véltem, hogy egy év ne menjen veszendőbe : mintsem hogy az átmeneti nehézségek miatt azt elhalaszs/am. E nehézségek most már le vannak győzve, a tanterv életbe van léptetve ós annak eredményeit már most élvezzük. Nem haboztam, nem ingadoztam tehát ott: a hol szilárd meggyőződést szerezhettem magamnak, annak czélszerüségéről, amit tennem kell. Addig, mig ezt nem szerezhetem meg, egy lépésre sem határozhatom el magamat. Delibera diu, fac cito. Inkább mit sem tenni, — ez a véleményem, — mint roszul tenni, vagy tökéletlenül tenni. Ami a reáltanodákat illeti: azok mindinkább virágzásnak indulnak. A tanítványok száma szaporodott; nemcsak Pesten-Budán, Pécsett, de másutt is parallel cursusokat kellett nyitni, és miután itt Pesten annyira ment a tanítványok száma, hogy ámbár Pest városa, mely oly nagy áldozatokat hozott a tanügynek, alreáltanodát is állított fel a főreáltanodán kívül, még sem voltak a termek elégségesek ária, hogy a tanulókat befogadják: a pénzügyi bizottságnak terjesztettem be azon tervemet, melynél fogva egy nj főreáltanoda állíttatnék tel Pesten, hogy igy e tekintetben is a szükségleteknek megfeleljünk. {Helyeslés.) Ami a reáltanodái tantervet, az egyes tárgyaknak beosztását illeti: lehetséges, hogy ez ittott hiányos; azt is egyöntetüleg kellend reformálni ; de csak azzal, ha egy tantárgyat egyik cursusból a másikba átteszünk, czélt nem fogunk érni. Igen messze vezetne, ha egyátalában a középtanodai rendszerről bővebben akarnék szólani. A classicus irány említtetett fel és mondatott, hogy a classicismus és a reálismus közti tusa eldöntve nem lévén: a tanterv mindkettőnek irányát összekapcsolni igyekezett, s ennélfogva határozatlan és tőkéletlen. Tökéletes művet alig fogunk valaha alkotni, főkép akkor, mikor még e fontos kérdések Európa legműveltebb nemzeteinél nincsenek tisztázva. En részemről súlyt fektetek a classicai műveltségre, súlyt fektetek pedig azon okoknál fogva is, melyeket Schwarz Gyula t. képviselőtársam KÉ¥V. H. NAPLÓ 18? J XX. emiitett: a jellem szilárdítása, a jellem nemesítése szempontjából. (Élénk helyeslés) De azonfelül még az izlés finomítása és a forma az, amit ez utón elsajátítunk; és ha már meg is feledkeztünk tartalmáról: a classicus iró hatását gyakorolja beszédünkre, irályunkra s egész gondolkozásunk módjára. (Élénk helyeslés.) T. ház! Ez a classicai műveltség előnye ; melyet semmi reálismeret nem pótol; és innen látjuk, hogy Európa legnagyobb államférfiai, az államférfiak példányképei az angolok, a classicismus müvelését főfeladatuk gyanánt tekintik. Ismerik a classicusokat és pedig nem fordításból, mert a fordítás a tartalmat adja vissza, a szellemet ritkán, a formát soha. (Élénk helyeslés! Ugy van !) És én ugy vagyok meggyőződve, hogy azon költői babérkoszorú, mely Jámbor Pál t. képviselőtársunk homlokát méltán disziti: legnagyobb részt annak tulajdonítható, hogy ámbár a görög nyelv ellen nyilatkozott, ő a classiensokat nem fordításban, hanem eredetiben olvasta és nemcsak olvasta, de tanulmányozta is. (Derültség.) Áttérek, t. ház, a felső oktatásra és annak szemefényére: hazánk egyetemére. Engedjék meg, hogy talán azon elfogultságnál fogva, melylyel én ezen intézet iránt viseltetem, viseltetem mint annak volt növendéke ós hosszú éveken át tanára; viseltetem azon intézet iránt azért, mert a mivé lettem, azt annak köszönhetem: engedjék meg, mondom, hogy talán ezen könnyen megbocsátható elfogultságnál fogva, — mert ez a hála és kegyelet kifolyása, — nem látom a dolgokat oly színben, mint a minőben azokat többen rajzolni szeretik. Nem mondom én, hogy a tökély főfokát elérte ; de hol van azon egyetem Európában, hol a világ kerekségén? Mikor Göttinga legnagyobb virágzásban volt, mikor tantermeit Amerikából is látogatták: szintén voltak hiányai, ott is voltak egyesek, a kik a mértéket nem ütötték meg. „ Nil sub sole perfectum!" Vannak hiányok, elismerem; de ha megfontoljuk azt, hogy ezen egyetem, mely az egyetlenegy magyar nyelvű ily nemű tanintézet, mind a tanerőkre, mind a tanítványok számára nézve évről évre gyarapodik: akkor legalább el kell ismernünk, hogy nem hanyatlunk, hogy hátra nem megyünk: el kell ismernünk, hogy a dolog nem áll oly roszul, amint némelyek állítják. A tanulók száma mindig és mindenütt az intézetek felvirágozásának hévmérőjeűl tekintetik. Nálunk egy évtized alatt a jogászok száma 600ról 1200ra. az orvostanhallgatók száma 168ról 400nál többre, közel 500ra, a bölcsészeti kar tanulóinak száma 9-ről 150-néí többre emelkedett. 8