Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-427

398 427. orsíágos ülés január 23. 1872. tömegben lakó szerb polgároknak a kimüvelő­désre alkalom adassék. (Helyeslés!) Babes Vincze : T. ház! Mindenekelőtt egy kötelességet teljesítek; Pest belvárosa igen tisztelt képviselőjének legmélyebben érzett hálá­mat fejezem ki itt, mert ma egyszer szivünkből szólott : Szükségesnek tartom ezt eonstatálni t. ház! mert ritkán történik az, hogy itt valaki a mi szivünkből szóljon ; és hogy a mi szivünkből szólott, méltóztattak meggyőződni élénk helyes­lésünk kifejezéséből, Azon nyelv, melyet hangoz­tatott ma az igen t. képviselő ur: az a mi nyelvünk, és mégis ha például ugyanezen nyel­vet én hangoztatom: akkor bizonynyal föl kel a balközépből valaki, ha nem csalódom Csernatony képviselő ur s engem a haza ellenségének, magyar­falónak nevez, pedig mi is mindig ugyanazt kö­veteltük s mindig azt hangoztattuk, a mit ma Pest belvárosa érdemes képviselője mondott. Én tehát hálámat nyilvánítom iránta, s csak azt az egyet sajnálom, hogy ezt a nyelvet nem az országgyűlés kezdetén hallottam; ha ezt akkor hallottuk volna : meglehet, hogy az ép és egészséges alapra igen sokat építettünk volna, mi az országban az elégületlenséget nagyon meg­szüntette volna. Most áttérve az ügyre bátor vagyok figyel­meztetni a t. házat, hogy itt két kérdés forog főn, melyeknek megvitatása igen érdekes s igen fontos, és jó lesz tisztába jönni e két kérdés iránt, én azt hiszem a törvényhozótestület repu­tatiója is követeli azt. Bizonyos, hogy az újvidéki szerb gymnasium 3 év alatt, azaz 1868—69 és 10-ben a 6200 frtnyi segélyt azon föltétel nélkül nyerte és vette fel, mely most követeltetik a jegyzőkönyvi ha­tározat szerint; hanem hát azután minden esetre történt valami eltérés a régiektől; és ha vajon az, a mi tőrtént, az az eltérés helyesen törtónt-e vagy nem? gondolom a képviselőházhoz tartozik meghatározni. Senki sem tagadja azt, hogy ezen kérdéses segélyt már azelőtt a bécsi kormány, illetőleg a provisorium határozta, és hogy a kép­viselőház ez ügyet már azon föltételek alatt vette át, melyet az előbbi kormány szabott, és mely három föltétel olyan, hogy azt bármely felekezeti vagy nemzetiségi gymnasium szívesen elvállalja. A 4-dik súlyos föltételre nézve azt le­het mondani, hogy mintegy belecsempésztetett a föltételek közzé, mert itt megvitatva tüzetesen nem volt, senki sem gondolta, hogy tótessék az hozzá az egész 8000 frtnyi segélyezéshez; de csak azon többlethez, a mi a 6200 frton fölül van. Ama föltétel lényegére nézve én alkalmilag meg­mondtam véleményemet, megmondottam, hogy ezen föltételnek semmi helye nincs egy jogál­lamban. Méltóztassanak elhinni, hogy ily fölté­telnek csak egy rendőri államban lehet s van helye ott, hol a kormány és a törvényhozás nem bizik a népekben, a hol azt tartják, hogy min­den polgár gazember és áruló. Ott igenis kéme­ket állítanak, hogy megtudhassák az egyesek magán tetteit? De különben sincs semmi fontossága; mert mi nem tagadtuk soha, sőt mindig nyíltan elis­mertük az államnak felügyeleti jogát. Ezen jog­nál fogva a kormánynak minden szükséges be­folyása megvan bármely iskolára. Ez a vélemé­nyem, és ugyanazért nagyon esedezem : méltóz­tatnának ezen föltételt, melyet bizonyára a reactio hozott be hozzánk, elvetni; mert az nem válik tiszteletére semmi igazán alkotmányos or­szágnak. Átmenve most azon kérdésre, hogy van-e elegendő ok elvonni az újvidéki gymnasiumtól az államsegélyt ? azt tartom : hogy nincs. Nem lehet ezen elvonást sehogy sem indokolni, leg­alább észszerüleg nem ; főleg pedig nem lehet indokolni azon 6200 frt visszahúzását; mert él­vezetében volt már régebben annak ós meg akarja tartani most is azon föltételek alatt, me­lyek akkor köttettek hozzá. És így azt hiszem nem jogosan, nem méltányosan, nem igazságo­san cselekszik a t. ház: ha ezen ürügy alatt el­vonja tőle a mondott államsegélyt. Annálfogva pártolom azon indítványt, mely oda megy ki, hogy legalább a 6200 frt szavaztassák meg az újvidéki államgymnasiumnak ugyanazon föltéte­lek alatt, melyek alatt élvezte 3 évig az alkot­mányos idő óta is (Igás, igaz a szélső hal felől!), és élvezte sok évekig már ezelőtt. A második kérdés egy uj gymnasium fölál­lítása. Az iránt magam is azon véleményben vagyok, melyet a t. közoktatási miniszter ur előterjesztett. Én is, mint már megjegyeztem szükségesnek, sőt nagyon sürgősnek tartom, hogy az országban minél több gymnasium állíttassák föl. A helyek, a városok meghatározását ón is magára a kormányra biznám. S én azt gondo­lom, hogy ez senki által meg nem támadott in­dítvány; legalább én nem hallottam ellenmon­dást, hogy az uj gymnasiumra nézve, miután kimondatott annak szüksége és megszavaztatott a szükséges pénz: a kormány bizassék, meg a mint a miniszter ur követelte is, hogy ő fogja meghatározni a gymnasium helyét. Én ugyan nagj^on szükségesnek és hasznos­nak találnám, ha a miniszter ur egy törvényja­vaslattal jönne a ház elé, a melyben szabá­lyozná az újonnan fölállitandó gymnasiumokat; de mégis én az uj gymnasium ok fölállítását nem akarom ettől függővé tenni ; mert én nagyon érzem nálunk a gymnasiumok hiányát, és nem akarnám, hogy elhalasztassék azok fölállítása;

Next

/
Thumbnails
Contents