Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-427
390 427. országos filés január 23. 1872. kezeljék a pénzt, ügyeljenek az intézetre, vezessék annak minden ügyeit és pedig ugyanazon föltételek alatt, mint ezt Vukovics alapítólevélében kimondotta. így állott az ügy 1848-ig. Az újvidéki gymnasium 6 osztályú gymnasium volt azon esztendeig. 1848—49-ben, mint az actákból látom, és mint a patronatus és a patronatus elnökei mondják : a fundatio nagy kárt vallott, s oly helyzetbe jött, hogy alig tudott 4 osztályú gymnásiumot fentartani ugy, mint az akkori szabályok követelték. A 4 osztályúvá változott újvidéki gymnasium elvesztette tehát nyilvánossági jogát, elvesztette, mert nem birt eleget tenni azon feltételeknek, melyek a nyilvánosságnak jogához voltak kötve. 1860-ban a patriárcha és a temesvári püspök folyamodtak ő felségéhez; és több pont közt a 12-ikben azt kérték, hogy az újvidéki gym« nasium a nyilvánosság jogával ruháztassák fel, s bizonyítványai érvényeseknek ismertessenek el. Ennek folytán megindultak a tárgyalások, az újvidéki gymnasium államsegélyezés iránt ő felsége elvül kimondván, hogy a gymnasium hitfelekezeti és nemzetiségi jellegének fentartása mellett történjék, azok egész 1865-ik folytak. 1865ben megadatott a segély. Időközben Újvidék városának görögkeleti közönsége tetemes áldozatokat hozott: házat ajánlott fel a gymnasiumnak, annak fentartását, felszerelését, tűzi fávali ellátását vállalta el. 1865-ben felszerelésére az állam részéről 1500 frt, évenként 6293 frt, de három feltétel alatt adatott: először addig, mig az alap nem fedezheti a költségeket; másodszor: hogy a tanterv mindig a fenálló szabályok szerint szerkesztve legyen, miért is köteleztetnek azt előre bemutatni, s minden változtatást bejelenteni; végre 3-szor, hogy a tanárok képesítését is mindig az illető kormányszéknek kimutatni tartozzanak. Ezen feltételek alatt meg volt adva az államsegély és folyóvá tétetett. A fundatorok intentioját szentül megtartani ugy, hiszem, mindenkinek kötelessége. Ez alapja a fundationak, alapja ez a fundatio lételének, jogi lehetőségének, törvényeink is világosan azt mondják. De vajon a fundatoroknak intentioját, melyet ők egy hat osztályú gymnasium megállapítására vonatkozólag nyilvánítottak : szükséges-e alkalmazni attól külömböző intézetre, 8 osztályú gymnasiumra, mely az akkori felfogás szerint valóságos lyceum lett volna? vajon ezen intentio nem lett volna e szorítandó azon tanárok kinevezésére és fizetésére, a kik a fundatióból húzzák jövedelműket? alkalmazható-e oly tanárokra a kik a fundatióból semmit sem kapnak, hanem más forrásból tartatnak fenn? vajon lehet-e azt állítani, hogy a midőn a kormány a gymnasium hitfelekezeti és nemzetiségi jellegének fenntartása, mellett, mert ez legkevósbbé sem érintetett, segélyezi a gymnasiumot, segélyezi azért, hogy épen a fundatoroknak intentiója tökéletesebben létesíttessék, hogy akkor olyasmi történt, a mi azok intentioját megsemmisíti ? vajon tristis et insperatus eventus-e az, hogy ha négyezer forinthoz az állam 8000 frtot ad, és igy kétszer annyival, mint a mennyit a fundatióból fizetni képesek, járul az évi kiadás fedezéséhez ? vajon mondom mindezeket a fundatio értelmében ugy kellett-e felfogni, mintát, patronatus tette? ez oly kérdés : melynek eldöntésébe éne helyütt nem bocsátkozom; de mely a patronatus mélyebb megfontolását,ugy hiszem mind a 1860—65tárgyalások alkalmával,mind jelenleg is méltán igényelte volna. Akár miként legyen a dolog, t. ház, a patronatus ugy fogta fel a dolgot, hogy habár az állam 8000, ő pedig csak 4000 frtot ad; ha bár az állam a fundato r intentioját nemcsak nem zavarja, hanem egyenesen előmozdítja; habár az állam nem tesz semmit, mi a fundatiót hitfelekezeti és nemzetiségi jellegéből kivetkőztetné:— hogy a kikötött feltótelek foganatosítása mégis olyan tristis et insperatus easus volna, mondom, melynélfogva visszautasitandónak tartotta az államsegélyt. Ily körülmények közt, ugy hiszem, t. ház, alig tehettem mást, mint a mit tettem; mert vagy azt kellett volna mondanunk, mit már minapi beszédem alkalmával is kifejtettem: adjuk meg a 8000 frtot minden föltételek nélkül; vagy pedig adjuk meg csak a 6200 frtot; vagy ha a ház ragaszkodik előbbeni határozatához: elégítsük ki a szerb nemzet közművelődési szükségletét más utón, nevezetesen egy uj gymnasium felállítása által Újvidéken ; ezzel a törvény követelményeinek is eleget tenni iparkodtam, mely azt kívánja, hogy ott, hol más ajkúak nagyobb számmal vannak , azaz olyanok, kiknek anyanyelvűk nem magyar: tekintettel azokra állíttassanak fel gymnasiumok ; kiválólag szerb tannyelvet indítványoztam, de nem kizárólag, mert Újvidéknek más lakosai is vannak, kiknek igényeit szem elől téveszteni nem szabad. {Helyeslés.) Miért épen Újvidéken és nem másutt ? azért: mert Újvidék tekintélyes város, a szerb ajkú polgároknak, ugy szólván, központja, és virágzó kereskedelemmel bir; mert ott főgymnasium már volt, és van; ezen várost tehát főgymnasiumától közvetve megfosztani anélkül, hogy kárpótlást nyerne; a kormány sem igazságosnak, sem méltányosnak nem tartotta. (Helyeslés.) Okom pedig volt, és alapos okom, nemcsaK hinni, hanem azt állítani, hogy Újvidéken a szerb gymnasium államsegély nélkül fön nem állhat. Mondom okom volt, és pedig alapos okom, mert midőn ő felsége az államsegélyt engedélyezte: