Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-426

B80 426. országos ülés január 22. 1873. veinek kivonatait, az azokban felbozott indokoknál fogva csekély, a központi bizottság által tervezett változásokkal ezen módositványokhoz hozzájárul, és ezeket a következőkben a t. képviselőháznak elfogadásra tiszteletteljesen ajánlja. Elnök: Méltóztassanak mindjárt pontonként hozzá szólni. Széll Kálmán jegyző (olvassa a főrendi hasnak módosítása szerint a vadászati törvényjavaslat 2. §-át.) Ürményi Miksa előadó : A központi bizottság ezen szövegezés elfogadását ajánlja ngy, a mint a főrendi ház által javaslatba hozatott. Ennek következtében a §. végére ezen bekezdés jő : „Ha az iránt, hogy valamely terület ezen §. 2-ik pontjában körülirt területek közé tartozik-e vagy nem, vitás kérdés támad : a fölött első sorban a járás közigazgatási szolgabirája és fölebbvitel utján az illető megye alispánja határoz : fönmaradván a magát sértettnek érző fél számára a törvény rendes útja." Elnök : Nincs észrevétel ? (Nincs !) Széll Kálmán jegyzö (olvassa a 3dik §-t. olvassa továbbá a 3-ik %-ra vonatkozó módosüványt.) „Ha valamely külön vadászterületet képező nagyobb erdőterület által egy vagy több más birtokosnak 1600 Q öllel számítandó 100 holdnál kisebb terjedelmű birtoka körülvétetik : az ilykép elszigetelt birtok tulajdonosa a vadászati jogot az azt környező vadászterület birtokosának, vagy haszonbérlőjének haszonbérbe adni; ez viszont, ha a vadászati jogot gyakorolni kívánja : haszonbérbe venni köteles. A barátságos egyezség létre nem jötte esetére, ideiglenesen a fizetendő bérlet mennyisége és a szerződés tartamára nézve, a felek meghallgatása után a helybeli viszonyok figyelembe vételével a járásbeli szolgabíró határoz. A határozattal meg nem elégedő félnek •azonban a törvény útja fenmarad. Ürményi Miksa előadó : T. ház! A központi bizottság hozzájárul a főrendi háznak ezen szövegezéséhez, csakis pár szót javasolnék kőzbeszuratni t. i. a módositvány első bekezdésében a „vadászati jog" szavak után jönne: „körül fekvő saját birtokán"; úgyszintén a második bekezdésben foglalt „szolgabíró" szó titán tétetnék: „felébbvitel esetén az alispán határoz." Simonyi Lajos b. T. ház! Elismerem, hogy nehézséggel jár, és a súrlódások alig kerülhetők ki, hogyha a nagyobb birtok körül kisebb birtok lévén, azon a vadászat külön gyakoroltatik; de ezen súrlódásokat nem tartom elég fontosaknak arra nézve, hogy kényszer haszonbér állapittassék meg. Én tehát azon nézetben vagyok, hogy e tekintetben is, tekintetbe véve azon kisebbszerü alkalmatlankodásokat; de másrészről a nagy elvnek alkalmazását t. i. a kényszerhaszonbért, inkább az elsőbbet szeretném, és ennek következtében most is azon meggyőződésem van, hogy helyesebb volna, ha a t. ház eredeti javaslatánál maradna meg. Azon esetre azonban, ha a főrendiház módosítása fogadtatnék el, van egy pár észrevételem; t. i. a főrendi ház toldalékában ugyanis azt javasolja, hogy haszonbérbe kiadni tartozik az illető, kinek kevesebbje van mint 100 catastralis hold ; a nagyobb területű birtokosra nézve pedig j azt mondja, hogy ha ez a vadászati jogot körülfekvő saját birtokán gyakorolni akarja: azt haszonbérbe venni köteles, tehát csak azon esetben tartozik az illető kivenni haszonbérbe, ha gyaj korolni akarja a vadászatot, mi egyedül ós tisztán tőle függ. Ennek következtében nem viszonylagos a kötelezettség, mert az egyik tartozik kiadni és a másik nem tartozik bérbe venni, mert az egyedül és tisztán tőle. függ, hogy akar-e tartani vadászatot, vagy nem. En tehát, ha elfogadtatnék ezen toldalék; ajánlanám, hogy azon szavak: „ha a vadászati jogot körülfekvő saját birtokán gyakorolni kívánja" hagyassanak ki, mert nézetem szerint az igazságtalan lenne, ha a 100 holdas birtokra kimondjuk, hogy tartozik bérbe adni; a nagyobb birtokosra pedig nem mondjuk ki azt, hogy tartozik bérbe venni. Még egy csekély észrevételem van a második és harmadik bekezdésre nézve. A 2-ik és 3-ik bekezdésben az monda/fcik, hogy azon esetre, ha nem jönne létre egyezség : először a szolgabíró határoz, azután az alispán, és ha a fél bele nem nyugszik, akkor a rendes per útjára megy a dolog. Én itten azon nézetben vagyok, hogy mindannyiszor — valahányszor huzáshalasztás van a dologban : az mindig a szegényebb fél rovására történik; mert sokszor az illető megunván a fáradságos utánjárást, mely, ha nem is igen sok költségbe, de sok fáradságba kerül: inkább belenyugszik abba, hogy kevesebb haszonbért kapjon, csakhogy vége legyen a kellemetlen ügynek. Az én nézetem az: ne engedjük húzni, halasztani az ügyet; hanem mondjuk ki egyenesen, hogy azon esetben: ha barátságos egyezség létre nem jönne, a rendes bíróság határoz. E két módositványt vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani. A kérdés feltevésére nézve van még észrevételem. Első kérdés szerintem az lenne, hogy a ház ragaszkodik-e határozatához, vagy nem? ha