Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-426

360 426. országos ülés január 32. 1872. két nemzet egymásra van utalva s egyiknek úgy, mint a másiknak arra van szüksége, hogy erősödjék, nem hogy gyöngittessék. Ami a csángókat illeti, megvallom, hogy sokszor hallván panaszt, érdeklődtem ügyök iránt és kérdezősködtem, hogyan áll a dolog velők Moldvában. A mi nekem mondatott és pedig hiteles személyek által mondatott : nem egyezik meg azzal, mit itt hallottam, főleg a számra és történeti jogra nézve. A kik azon vidékeken utaztak, vizsgálván az ügyet : arról győződtek meg, hogy alig van még 15 falu, melyben a magyar nemzetiség magát föntartotta; de igaz, hogy papjaik részéről, kik Olaszországból valók, sok sérelmet szenvednek. Ez iránt szintén informáltatván* magamat, s arról értesültem, hogy nem a túloldali kormány volt az, mely az olasz papokat behozta; hanem reclamatiok tétettek Kómából és Románia, mint sokszor sokkal hatalmasabb kormányok is, engedelmeskedett Romának. A tulajdonképeni panasz tárgyára t. i. a szőnyegen forgó ösztöndíjak kérdésére áttérve, azon megjegyzést teszem, hogy Romániában vannak ugyan ösztöndíjak; de azokból az itteni románok közül egyetlenegy sem részesittetett. Azonban alakult Romániában ezelőtt három-négy évvel Transylvánia név alatt, egy társaság, mely már közel 200,000 franknyi tőkét gyűjtött össze s a melyből, mint tudomásom van, a társulat 4—5 románifjut iskoláztatott külföldön, nevezetesen Olasz és Franczia országban. Ez az egész azon 8000 darab aranynyal együtt, melyet Románia a brassói gymnásiumnak és a román reáltanodának évenként ad. Ezenkívül Romániából az itteni románok mivelődése semmivel sem segittetik és épen én voltam az, ki a mostani román cultusminisztert Catargiu tábornokot ez irányban interpelláltam, és ő nekem azt mondta, hogy azon pillanatban, mihelyest nem lehet attól tartani, hogy a magyar kormány rósz néven veszi, ha mi államösztöndiiakban részesítjük az itteni románokat: azon pillanatban meg fogjuk azt tenni. Ennélfogva nem lehetek ellene annak, hogy az ottani csángók számára akár külön, akár pedig a fenlevő ösztöndijakat méltóztatnak engedélyezni ; de ez esetben a reciprocitást nem lehet elkerülni, mert ha azoknak külön adatnak ösztöndijak az állam által : akkor másoknak is szabadságukban fog állni ezt kívánni. Én nem vagyok ez ellen, sőt azt mondom, hogy érdekünkben van; és csak arra az egyre szeretném figyelmeztetni a képviselőházat, hogy ha nagyon buzgólkodunk és érdeklődünk a csángók iránt, ezt nagyon jól tesszük, hogy megmentsük azon 30 — 40 ezer magyart, kik Moldvában laknak; de én azt mondom, hogy ez esetben az állam-ösztöndíjakból a románoknak is adassék, mert az a közösből adatik és ahhoz a románok is hozzájárulnak. Azt akarom most is, hogy igenis szavazzunk meg a csángóknak akár külön ösztöndijakat, akár a fenlevőkből részesítsük őket; hanem egyszersmind a mint nekünk érdekünkben van, hogy a magyar faj mindenütt megmentessék és erősbödjék, hogy gyenge ne legyen: szeretném, hogy oly tiszta szívből kívánnák elismerni ezt a románokra nézve is. Ez a véleményem ez ügyre nézve. Pártolom az indítványt. Táncsics Mihály : T. képviselőház ! Én a Lázár által kivánt ösztöndíjakat a csángó magyar ifjak számára megajánlom annál inkább, mert csekély és valóban különös lenne, ha ez 5000 frt. ösztöndijakat a kormány nem engedélyezné ; de én ezzel a dolgon nem látok semmit sem segítve. A csángó magyarok a dolgok természete szerint minden ily ösztöndíj daczára, melyek számukra adatnak, és más magyarok is, kik nem a csángó nevet viselik és Romániában laknak, egy pár évtized alatt eloláhosodnak, romanisaltatnak. Ezt a dolgok természete hozza magával ; mert ha egy kisebb töredék van egy nagyobb nemzet közt: az soká főn nem tarthatja magát, és a nagyobbá olvad. És én azon meggyőződésben vagyok, hogy Magyarországban is, bár miként tiltakozzanak román testvéreink, illetőleg képviselőtársaink az ellen, hogy a román ajkúak el ne magyarosodjanak: az meg fog történi azon természeti törvénynél fogva, mely szerint a magyarok eloláhosodnak másutt, csakhogy az idő közt lesz különbség; ennélfogva azt tartom, ha a román kormány nem járul némi jótékonysággal a csángó magyarok érdekében, ugy a mi kormányunk sem járulhat oláhok vagy románok érdekében; vagy kölcsönösen mindkettő teszi, vagy egyik sem. Ez az én meggyőződésem : én különben ajánlom azon csekély összeget az elfogadásra. {Helyeslés bal felől.) Győrffy Gyula: Senkisem"lévén feljegyezve, Babes Vincze képviselőtársam előadására egy megjegyzéssel tartozom. Azt jegyzem ugyanis meg, miszerint ő tévedett, ha azt hiszi, hogy azon esetre, ha elfogadtatik indítványunk: a reciprocitás ugy hozza magával, hogy a Romániában levő honpolgárok, Magyarországban a románok részére ösztöndijakat vagy bárminemű segélyzéseket állapítsanak meg. Itt nem az az eset, hogy a magyar kormány Romániában pártfogolja a csángókat, hanem pártolja őket itt Magyarországon, hogyha t. i. Magyarországba jönnek tanulni. Reciprocitása ez esetnek az lenne, ha a Román kormány viszont