Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-425

350 425. országos ölés jannár 20 1872. töttem meg a kormány kezeit és csak átalánosan mondtam, hogy az ügyrend egyszerűsítése eszközöltessék, bármiesoda utón akarja azt a kormány elérni; én a kormánynak szabad kezet adtam és elmondtam a bajt ugy, a mint van. Ha évenként nem volna semmi deficitünk: akkor lehetne az ügyrend bárminő tág, nem volna ellene semmi kifogásom; de mikor deficitünk van : mulhatlan volna, hogy minélelőbb kevesbittessék az államhivatalnokok száma, mert ezáltal a deficitnek egy része meg volna takarítva. Tudom, hogy a központon milliókat megtakarítani nem lehet s 100 —150,000 frt nem nagy összeg; de fontos azon tudata az adózóknak, hogy semmitsem adunk oly helyre, a mely talán fölösleges. Hogy példát is hozzak fel, ugy vagyok értesülve, hogy a budai tiszttartói hivatalt a Bach-korszak alatt két egyén kezelte; jelenleg, bár a birtok mind haszonbérbe van adva : öt egyén foglalkozik vele; ebből azt látom, hogy ott mégis kell lenni valami fölösleges személyzetnek; igy vagyunk az igazságügynél, mit azzal demonstrált az igazságügyminiszter, hogy tetemes reductiót hozott be első budgetje alkalmával ; igy van a cultusmiuiszter, — nem akarok belemenni tüzetesen, mert nincs a napirenden, — de positiv mondhatom, hogy túlságos a hivatalnokok száma, és azt hiszem, hogy ha a pénzügyi bizottság, következetesen azon elvekhez, melyek itt kifejtettek, és a melyek itt évenként a budgettárgyalás alkalmával hangsulyoztattak, reducálni akarná: kell hogy azt a minisztérium elfogadja; mert nem is tehetek fel egy minisztériumról egyebet, midőn látja az ország háztartásában a deficitet : mint hogy maga is teljesen elfogadta a takarékosság elvét. És most, t. ház, átmegyek az utolsó tételre : a nyugdijak kérdésére. A mi a nyugdijakat illeti, t. ház, én elismerem, hogy arra, hogy az állam hivatalnokai némileg nyugodtan folytathassák kőtelességöket: kell nekik azon tudat, hogy ha a végzet netalán kiszólítja őket az élők sorából: gyermekeik, özvegyeik, ha nem is valami kényelmes, de legalább biztos helyzetben lesznek ; és azt hiszem, hogy a magyar kormány, ha intézkedésről lenne szó, fel fogná tartani a nyugdijat; de ma a nyugdíj, magyar törvény szerint, ismeretlen. Például: Mária Terézia korszakából vannak egyes szabályzatok, melyek ma is érvényben vannak s érvényűket nem is akarom kétségbe vonni; de azok törvény által nincsenek elismerve; mulhatlanul szükséges tehát, hogy e tekintetben legyen törvényünk. És nem vonom kétségbe a pénzügyminiszter ur ismereteit a tekintetben, hogy ma, a biztosítási eszmék ezen fejlődött korszakában: ki fogja találni a módot, mely szériát az állam talán a hivatalnokok közvetítésével meg fogja tenni azon biztosítást ugy, hogy jövőben az államnak ebbeli terhei is könny ittessenek. De, ismétlem, ezen kérdésbe sem akarok bemenni: csak jelezni akartam, hogy ez is múlhatatlan szükség. (Helyeslés bal felől) t En, t. ház, végére értem beszédemnek és csak pár észrevételem van még. Azon ádáz politikai tusákban, melyeket a parlamentben a pártok egymással vívnak: rendesen vannak oly dolgok, melyekre vonatkozólag a pártok különböző árnyalatai kezet foghatnak, és egy czélra, egy utón törekedhetnek. Ha van ilyen kérdés : akkor bizonyosan ilyen a deficit megszüntetésének kérdése. Lehetetlen, t. ház, hogy a képviselőház minden tagja, ugy mint minden pártárnyalatok, át ne legyenek hatva annak szükségétől: mert az a jövendő kérdése. En nem hiszem, hogy legyen e háznak oly tagja, ki Magyarország pénzügyeibe világosságot, rendszerességet és takarékosságot behozni ne óhajtana, s ennélfogva ajánlom a t. háznak határozati javaslatomat. (Élénk helyeslés bed felől.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : T. ház! Ha jól értettem, a t. előadó ur sem vonta kétségbe azok kívánatos voltát, miket a határozati javaslat szorgalmaz; hanem kétségbe vonta azt, hogy azon határozati javaslat elfogadása szükséges volna ma. Az előttem szóló t. képviselő ur is azt állította, hogy a mikor ö ezen határozati javaslatot bemutatta: nem olyan volt a helyzet, a minő ma; mert akkor a minisztériumtól kellett kérni egyet mást, mit ma igen jól elkészíthet az államfőszámvevőszék; — és talán nagyobb megnyugvással is találkozik, ha az által készíttetik : mintha a kormány által készíttetnék el. A t. képviselő ur mindazáltal oda következtet, hogy fogadjuk el a határozati javaslatot. Én megvallom, hogy azon praecedens után, melynél fogva a t. képviselő ur maga elismeri, hogy a helyzet ma más mint volt, mikor a határozati javaslatot ugy fogalmazta, a mint fogalmazta : azt vártam, azt fogja következtetni, hogy ma már az elfogadásra nem lenne szükség. A czélok jogosultságát mindnyájan elismerjük; én is azt állítom, hogy tetemes előny háramlik abból az államra, ha újra vizsgálaton megy át az állam egész háztartása, nevezetesen ha megvizsgáltatik: vajon minden állomás, minden hivatal, mely a budgetben szerepel; absolute ós föltétlenül szükséges-e ? Én is mondom, hogy megnyugtató lehet, ha megvizsgáltatik az államháztartás azon tekintetben : hogyan voltunk az ingó vagyonnal gazdálkodásunk kezdetén, s hogy vagyunk mai