Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-425
425 országos ülé» január 20. 1S72. 343 Azon nép a horvát-szlavonországi nemzetnek egy része, és pedig nagyobb része: az a kérdés tehát, hogy megvan-e ezen nagyobb rész elégedve azzal, amit egy kisebbség az ő számukra csinált, és mennyiben vannak megelégedve, és menynyiben kivánják közjogi viszonyaiknak revisióját. És ha már e kérdés áll előttünk : kimondom, hogy nem az az akadály, hogy a határőrvidéki nép fegyver alatt van; mert nem arról van itt szó. hogy azok, a kik fegyver alatt, katonai parancsnokság alatt állanak, ugyanazon alkotmányos jogokban részesüljenek, melyekben azon másik nép részesül, mely nem katona, hanem arról van szó, hogy azon nép, mely már nem függ többé a katonai parancsnoktól, vagy hadügyérfcől katonai tekintetben; hanem függ ez utóbbitól mint biztostól közvetlenül és függ a magyar minisztériumtól közvetve: ne gyakorolja az alkotmányos jogokat. De mi ennek az oka? az, hogy a magjar kormány fél, hogy ha a határőrvidék is küld tagokat a horvát-szlavón országgyűlésbe, ezek nem levén megelégedve a jelen kiegyezési törvénynyel, annak megváltoztatását fogják követelői. Lehet, hogy ezt fogják követelni, és joguk is van azt mondani, hogy „barátim! ti nélkülünk eszközöltétek a kiegyezést, pedig abba nekünk is lett volna jogunk bele szólni; mert a korona 1861, 1865- és 1866-ban kimondotta, hogy a kiegyezésben nekünk is jogunk van részt venni s azért azt most átvizsgálni, illetőleg megváltoztatni is akarjuk. Ismétlem, ettől fél a magyar kormány s azért viszi keresztül a polgárosítást részenként; mert először látni akarja, vajon időközben, — nem az aristokratia, mert ott aristokratia nincs, — nincsenek sem grófok sem bárók, — hanem valami virilisek, speculansok és colonialis hivatalnokok nem fognak-e az uniópárthoz csatlakozni s igy többséget képezni. Azt is hallottam, hogy a minisztérium alkudozásban van a horvát többséggel, a minisztérium meg is Ígérte, hogy a unio-pártnak az országgyűlésen többséget fog szerezni. De én azt tartom, hogy helyesebb lenne, ha a kormány azt mondaná, hogy megszerzem nektek a hiányzó 60 tagot, hogy többségben legyetek, mint néhány emberrel alkudozni. (Közbessóllás jobb felől: Elég less már!) Nekem nem elég; az „elég" relatív dolog. Már mondottam t. ház, hogy szükséges volna, hogy a határőrvidóki képviselők mind a Horvátországban, mind az azonkívül levők részt vegyenek a horvát-szlávon országgyűlésen. Itt először is államjogi kérdésről van szó, hogy t. i. ők a maguk véleményét megmondhassák; azután nemzetgazdászati szempontból kell e kérdést tekintenünk. Meg kell kérdezni a népet: akarnak-e megmaradni azon állapotban, melyben vannak, vagy azt megváltoztatni kivánják, és hogy ez mi módon történjék? Hogy az átmeneti szabályzatok roszak, ezt be fogom bizonyítani. Vegyük csak egyik kérdést, mely nemzetgazdászati szempontból nem csekély fontosságú a határőrvidéki lakosságra. Az mondatik itt, hogy az erdőket meg fogják kapni, hogy annak jövedelmét a közlekedésre és az iskolákra fordítják. De hol van a garantia, hogy csakugyan oda fog az fordíttatni? Tudjuk, hogy milyen az osztrák-financiális kezelés, egy két milliót ugy el tudnak changirozni, hogy egy krajczár sem marad. Kérdem: hol van hát a garantia % Azt mondják, hogy van egy bizottság, mely őrködni fog az erdők fontos kérdésében, a határőrvidék érdekében. De ugyan, hogyan fog ez őrködni és az ellenőrzést teljesíteni, midőn e bizottságban épen az idegenek vannak többségben ; és igy mi biztosíték van az iránt, hogy az erdőkből a határőrvidék méltányosan fog részesülni ? Én ezt nem látom: ámbár meglehet, hogy némelyeket a hit is boldogít. Ezt magánjogilag sem lehet helyeselni. A kimutatásban az első szakasz azt mondja, hogy a katonai határőrvidéken fekvő ingatlan javak szerzésére az osztrák-magyar monarchia állampolgáraira nézve a fönálló korlátok megszüntetnek. Ez nem áll; meglehet, ha már volna alkotmányos élet: ez birna némi értelemmel, ez átmeneti időben nem más, mint a polgárok kezeit megkötni és a politikai, polgári és társadalmi szabadságban concurrentiát csinálni. Ez jó lehet alkotmányos szabadság idejében, de átmeneti időben nem. A 6-ik szakaszban az mondatik, ,,hogy a nőtagoknak olyan joguk van, mint a férfiaknak' 1 : ez nem lehet. A szabadság szempontjából tudom, hogy ez ott f üol a közönség ezt felfogja: lehetséges, de a határőrvidóki nép szelleme ellene van ; ki fogom mutatni, hogy a köz- és magánjog és a közgazdaság szempontjából ez nem helyeselhető. Áttérek a financiális kérdésre. A tisztelt miniszter ur azt mondotta, hogy a vám- és adóőrség költségéből csak 30 perczent illeti a vámot és 70 perczent az adóőrséget. Én ezt akartam megtudni, és e czélból átnéztem a tételeket: de annyira vegyesen vannak azok összevetve, hogy nem voltam képes az adó és vám közti arányt megtudni. De ha ugy állana is a dolog, én csak azt kérdem, hogyan lehet az, hogy ha Magyarország, Horvát- és Szlavonországra esik 2.850,286 frt a vám- és adóőrségi költségnek rovata alatt, a határőrvidékre 903,224 frt esik. Hogy ez nem közös érdekből van: kicünik abból,
