Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-425

425. országos ülés január 20. 1872 337 róna területének kiegészítő része azon egész időtől fogva, mióta e koronához csatoltatott, s ha mindamellett, hogy ezen meggyőződésem van s ezen meggyőződése volt a kormánynak elejétől fogva; ha mindamellett — ismétlem, hogy Tisza Kálmán képviselő urnák kifejezését használjam — az alkotmányos aera bekövetkeztével azonnal egyszerű végrehajtás utján ezen jog megvalósulása nem eszközöltetett: megengedjen a t. képviselő ur, de azt hiszem, hogy annak oka nem abban vau, mintha a kormány nem igy vélekednék, és nem igy vélekedett volna, hanem abban: mert az alkotmányos aerának egyszerű inauguráltatásával még nem tekintette, s nem is tekinthette egyátalán elhordottaknak azon akadályokat, melyek épen azon óhajnak, hogy a jog megvalósuljon, útjában állottak. Az alkotmányos életnek megvannak föltételei; de egyszersmind megvannak a maga akadályai is. Itt az akadályok mélyen, s az institutiókban gyökereztek. Itt ezen akadályok lassú elhordására, vagy ha gyorsisott, de a dolog természeténél fogva még sem pillanat művét alkotó elhordására volt szükség. Ez az oka, hogy, mint ő magát kifejezte, csak elkésve és akkor is csak részben mutatkozik a kezdeményezés a mindannyiunk által közösen elismert czél felé. De az akadályok egyrészben elhordvák, azoknak teljes elhordása czéljok ezen átmeneti intézkedéseknek, melyek homlokukon hordják kifejezve azt, hogy épen arra szolgálnak, hogy az alkotmányos aera ott is mielőbb valósággá lehessen. Miletics képviselő ur azon nézetével tehát, mintha azon vidéknek és népnek alkotmányos joga csak ama dátum óta kezdődnék: részemről sem érthetek egyet. Meg volt az — ismétlem — régóta, csak az akadályok elhordására volt szükség, melyek — mert az institutio részleteiben is gyökereztek: — több munkát, több időt kívántak. De épen azért hozzá kellett fogni és hozzá fogott a kormány, megtette, a mit eddig lehetett, és rajta nem múlik, hogy ez oly gyorsan eszközöltessék, mint épen az ügyre való tekintettel és a dolog természeténél fogva lehetséges. Miletics t. képviselő ur azt mondja, hogy a kormányelnök csak emliti, de semmikép sem bizonyítja, miért ne lehetnének azon határőrvidéki népek a törvényhozásnak már is részesei, s miért ne intézkedhetnének máris saját sor sukról. Ez épen összevág azon akadályokkal, a melyekről szóltam, és melyek elhordásának szükségét kiemeltem. Vannak helyzetek, a melyekben az alkotmányos élet formáit meg lehet adni; de nem lényegét, melyekben ha amazokat megadtuk volna: akkor azt mondták volna és méltán, hogy a kormány visszaél az alkotmányosság formáival, midőn oly helyen ia engedi az alkotmáKÍIT. H. JS&fVÓ 18-?|- XX. nyos jogok gyakorlatát, hol a lényeg ezt meg nem engedi. Katonai függősség alatt tartani egyfelől a népet, mint a határőrvidéken , föltétlen katonai fegyelem és eommando szó alatt s egyúttal választatni őket a törvényhozásba: ez nem alkotmányosság a lényegben, hanem alkotmányosság a formában. (Elélik helyeslés.) S mert a kormány az alkotmányosság elvét sokkal magasabbra tartja, mintsem hogy ezt falsificalni akarná: ezért előbb az akadályokat akarja elhordani ; hogy ha majd azután megkérdeztetik a nép, a szabadon kormányozott nép, szabadon válaszolhasson. (Helyeslés.) íme az akadályok, a melyek elhordása szükséges. Olyformán vagyunk ezzel, mint a ki bizonyos czél felé nem a helyes utón haladt előre. Mikor észreveszi, hogy ez utón czéljara nem érhet soha: nem lehet, hogy mindjárt átszökjék oda, hová jutni akart; hanem meg kell fordulni és visszafelé meg kell futnia még egyszer azon nem helyes utat, hogy az igaz irányt vehesse. Mi most járunk a nem helyes utón, mely az alkotmányos élet félé nem vezetne soha; de járunk azon visszafelé, és ha ezt szemünkre vetik, mi nem tagadjuk; hanem miért járunk ezen utón ? Azért, hogy oda jussunk, a hol eredetileg voltunk és azért, hogy onnan megindulhassunk azon az utón, mely az alkotmányos életre vezet. (Tetszés.) Ezek után csak a t. képviselő ur pénzügyi észrevételeire akarok még néhány ellenészrevételt tenni azért, mert mindig jó, ha a tényeket a maguk igazi világlatában látjuk, és meg vagyok győződve, hogy ezzel ő neki is szolgálatot teszek. Ő azt hiszi, hogy nem ugy áll a financiális helyzet, mint a kormány előterjesztése mutatja. Csak két pontra akarok reflectálni azok közül, a melyeket érintett, mert tán elég lesz figyelmeztetésül annyi, hogy tisztán lássa, hogy tévedett, s a mint tévedett e kettőben, ugy talán csalódott a többiben is. Egyik megjegyzése a cordonra vonatkozik. Helyesen jegyezte meg, hogy ha azon határőrség tisztán csak mint vámőrség tekintetik: akkor az annak szükségletére előirányzott összegek nem róhatók fel kizárólag sem a határőrvidéknek, sem Horvátországnak, mert az egész magyar monarchiát illetik. Csakhogy az vám- és egyúttal adóőrség is, és ha az ember a részletekbe behatolva megnézi, hogy a vámkezelés és vámőrizet mint olyan, mely részben veszi igé^^be azon őrségi testületet és mennyiben működik az adoőrségi minőségben: be fog bizonyulni, hogy körülbelül 30% esik a vámőrségre, a többi pedig az adóőrségre és igy ezen utóbbi százalék egészen a határőrvidéket illeti. Itt meg kell említenem, hogy épen ennek tudatában történt, hogy a bevételek közé besoroltam azon tételeket, a melyek már korábban a 43