Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-423

286 423. országos ülés január 18. 1872. béke idején az ország fővárosához közel és egy más nagy város alatt nem birtak egy pár ezer embert becsülettel ellátni, kik, hogy ott fognak tanyázni: hónapok előtt tudták. Reménylem, hogy ily becses tapasztalatokat többé tenni nem fognak. r m T. képviselő ház! Áttérve azokra, mik indítványom ellenében mondattak: én mindenekelőtt csakugyan constatirozok némi közeledést. Az igaz, e közeledés nagyon homeopatikus adagban történt, de történt mégis Éber Nándor t. barátom és igen t. miniszterelnök ur részéről is, történt ugyanis annyiban, hogy nem állították: ma már azt, a mit a múlt évben hallottunk, hogy soha semmi körülmények, semmi viszonyok közt nem szabad, hogy Magyarországon a hadsereg iránti intézkedések változtassanak. Homoeopatikus adag a közeledés; mert azt mondják, hogy addig azonban, mig az a bizonyos 10 év el nem telik: nem kell a dologról szólni. Én constatirozok legalább ennyi közeledést annyival inkább, miután Ürményi Miksa t. barátom csodálkozott, hogy itt valami közeledés észlelhető. Ami azt illeti, a mit főleg az igen t. miniszterelnök ur hangsúlyozott, hogy az, a mit én indítványomban kívánok: a törvénynek nemcsak az 1867-ki XII. törvényczikkének, de az 1723-ik évi törvénynek megváltoztatását is maga utáu vonná, erre nézve két megjegyzésem van. Az első megjegyzésem az, hogy az 1723. évi törvény egyátalában azon intézkedés által, mely tökéletesen eleget tehetne az én kivánatomnak: nem érintetik"; mert^|az nem követel sehol, egy betűjében sem, közös hadsereget, azt pedig a történelem számtalanszor bebizonyította, hogy a kölcsönös védelem közös hadsereg nélkül nagyon is lehetséges. De egyébiránt én részemről soha argumentumul el nem fogadom azt, hogy a törvényhozásnak nem szabad olyanra törekedni, a mi egy törvény megváltoztatásával jár. (Helyeslés bal felől.) Hiszen, t. képviselőház, a ház tisztelt túlsó oldalának olykor-olykor eszébe jut, hogy magát reformpártnak nevezze, és maga a miniszterelnök ur épen most hangsúlyozta, hogy reformokra van szükség. Már pedig magának a reformnak legegyszerűbb eszméje az: megváltoztatni, megjobbítani az eddig fönnállott törvényes helyzetet. (Igaz! bal Jelöl. Mozgás a jobb oldalon.) Az igen t. miniszterelnök ur felhozta azt is, miszerint én indítványomban azt követelem, hogy legyen Magyarországnak oly hadereje, mely kizárólag saját törvényhozásának és saját kormányának rendelkezése alatt álljon és ezt szembe állítja a fejedelemnek a vezénylet és vezérlet körüli jogaival. Engedelmet kérek: de ezt én egy tökéletesen téves állitásnak, tökéletesen téves alkotmányos eszmének tartom; mert ha valaki egy ország törvényhozásáról és egy ország kormányáról beszél, ha azon ország monarchia : akkor a fejedelemmel nem szembe állítja a dolgot ; de olyanról beszél, a mit a fejedelem és az ország egyetértve akar. (Helyeslés bal felől.) Azt monda a t. miniszter ur, hogy indítványomat igen szerény öltönybe öltöztettem és igen szelíden indokoltam. Mások pedig azt is mondták, hogy nem értik, mit akar az indítvány. Azt, hogy szerény öltönybe öltöztettem és szelíden indokoltam: annál szivesebben elfogadom, mert még eddig a túlsó oldal igen ritkán vádolt a szelídség hibájával; azt pedig, hogy lehet-e érteni indítványomat vagy nem: ítélje meg a t. ház azokból, miket maguk azok, kik azt megtámadták, mondtak. Ürményi t. barátom, igaz, némileg tapogatódzott, mig az igazira rátalált és tapogatódzás közben olyat is fedezett fel abban: a mi nincs benne. Jelesen azt monda, hogy én akarom a honvédséget teljesen fölszerelni, de azt akarom, hogy az pénzbe ne kerüljön. Már kérem, méltóztassék megnézni az indítványt : ott a honvédség fölszereléséről nincs szó, és arról sincs szó, hogy pénzbe ne kerüljön; hanem van szó igenis arról, hogy oly módon szerveztessék egy valóságos országos és minden kellékekkel felruházott haderő, hogy az ország anyagi helyzetét túl ne terhelje. Már pedig azt akarni, hogy valami pénz nélkül legyen; vagy azt akarni, hogy tulterheltetés nélkül legyen: azt hiszem, nagyon különböző dolog. Hogy nem akartam egyebet, mint magyar haderőt, ezt nem titkoltam soha; benn is van az indítványban, benn van nem szóval, de benn van lényegileg. Miért tettem tehát azt más alakban, miért követtem más utat, mint máskor? Épen nem őszinteség hiányából, miről t. barátom vádol; hanem azért tettem, mert én az ország biztonsága szempontjából minden utat és módot meg akarok próbálni, hogy sikerüljön elérni a czélt, melyet elérnünk e szempontból kell. Azt gondoltam, hogy épen, mert törvények megváltoztatásáról van szó: helyesebb, czólhoz vezetőbb ut lesz az, ha azon párt, mely többségben van, ha azon kormány, mely ezen többségnek kifolyása s mely a fejedelem bizodalmát birja, veszi kezébe ezen kérdést; mert igy, mielőtt a törvényhozásnak fölötte határozni kellene : elkészítheti neki az utat ott, hol a beleegyezés okvetlenül szükséges. Es azt hiszem, hogy csakugyan minden változások keresztülvitelének a reform utján az a módja, hogy azok keresztülvitelét a kormány készítse elő. Az el-