Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-423

286 423. országos ülés január 18. 1872. béke idején az ország fővárosához közel és egy más nagy város alatt nem birtak egy pár ezer embert becsülettel ellátni, kik, hogy ott fognak tanyázni: hónapok előtt tudták. Reménylem, hogy ily becses tapasztalatokat többé tenni nem fog­nak. r m T. képviselő ház! Áttérve azokra, mik in­dítványom ellenében mondattak: én mindenek­előtt csakugyan constatirozok némi közeledést. Az igaz, e közeledés nagyon homeopatikus adag­ban történt, de történt mégis Éber Nándor t. barátom és igen t. miniszterelnök ur részéről is, történt ugyanis annyiban, hogy nem állí­tották: ma már azt, a mit a múlt évben hallot­tunk, hogy soha semmi körülmények, semmi viszonyok közt nem szabad, hogy Magyarorszá­gon a hadsereg iránti intézkedések változtassa­nak. Homoeopatikus adag a közeledés; mert azt mondják, hogy addig azonban, mig az a bizo­nyos 10 év el nem telik: nem kell a dologról szólni. Én constatirozok legalább ennyi közele­dést annyival inkább, miután Ürményi Miksa t. barátom csodálkozott, hogy itt valami közele­dés észlelhető. Ami azt illeti, a mit főleg az igen t. mi­niszterelnök ur hangsúlyozott, hogy az, a mit én indítványomban kívánok: a törvénynek nem­csak az 1867-ki XII. törvényczikkének, de az 1723-ik évi törvénynek megváltoztatását is maga utáu vonná, erre nézve két megjegyzésem van. Az első megjegyzésem az, hogy az 1723. évi törvény egyátalában azon intézkedés által, mely tökéletesen eleget tehetne az én kivána­tomnak: nem érintetik"; mert^|az nem követel sehol, egy betűjében sem, közös hadsereget, azt pedig a történelem számtalanszor bebizonyította, hogy a kölcsönös védelem közös hadsereg nélkül nagyon is lehetséges. De egyébiránt én részemről soha argumen­tumul el nem fogadom azt, hogy a törvényho­zásnak nem szabad olyanra törekedni, a mi egy törvény megváltoztatásával jár. (Helyeslés bal felől.) Hiszen, t. képviselőház, a ház tisztelt túlsó ol­dalának olykor-olykor eszébe jut, hogy magát reformpártnak nevezze, és maga a miniszterelnök ur épen most hangsúlyozta, hogy reformokra van szükség. Már pedig magának a reformnak leg­egyszerűbb eszméje az: megváltoztatni, megjob­bítani az eddig fönnállott törvényes helyzetet. (Igaz! bal Jelöl. Mozgás a jobb oldalon.) Az igen t. miniszterelnök ur felhozta azt is, miszerint én indítványomban azt követelem, hogy legyen Magyarországnak oly hadereje, mely kizárólag saját törvényhozásának és saját kormányának rendelkezése alatt álljon és ezt szembe állítja a fejedelemnek a vezénylet és vezérlet körüli jo­gaival. Engedelmet kérek: de ezt én egy tökélete­sen téves állitásnak, tökéletesen téves alkotmá­nyos eszmének tartom; mert ha valaki egy or­szág törvényhozásáról és egy ország kormányá­ról beszél, ha azon ország monarchia : akkor a fejedelemmel nem szembe állítja a dolgot ; de olyanról beszél, a mit a fejedelem és az ország egyetértve akar. (Helyeslés bal felől.) Azt monda a t. miniszter ur, hogy indít­ványomat igen szerény öltönybe öltöztettem és igen szelíden indokoltam. Mások pedig azt is mondták, hogy nem értik, mit akar az indít­vány. Azt, hogy szerény öltönybe öltöztettem és szelíden indokoltam: annál szivesebben elfogadom, mert még eddig a túlsó oldal igen ritkán vádolt a szelídség hibájával; azt pedig, hogy lehet-e érteni indítványomat vagy nem: ítélje meg a t. ház azokból, miket maguk azok, kik azt meg­támadták, mondtak. Ürményi t. barátom, igaz, némileg tapogatódzott, mig az igazira rátalált és tapogatódzás közben olyat is fedezett fel abban: a mi nincs benne. Jelesen azt monda, hogy én akarom a honvédséget teljesen fölsze­relni, de azt akarom, hogy az pénzbe ne ke­rüljön. Már kérem, méltóztassék megnézni az in­dítványt : ott a honvédség fölszereléséről nincs szó, és arról sincs szó, hogy pénzbe ne kerüljön; hanem van szó igenis arról, hogy oly módon szerveztessék egy valóságos országos és minden kellékekkel felruházott haderő, hogy az ország anyagi helyzetét túl ne terhelje. Már pedig azt akarni, hogy valami pénz nélkül legyen; vagy azt akarni, hogy tulterheltetés nélkül legyen: azt hiszem, nagyon különböző dolog. Hogy nem akartam egyebet, mint magyar haderőt, ezt nem titkoltam soha; benn is van az indítványban, benn van nem szóval, de benn van lényegileg. Miért tettem tehát azt más alak­ban, miért követtem más utat, mint máskor? Épen nem őszinteség hiányából, miről t. bará­tom vádol; hanem azért tettem, mert én az ország biztonsága szempontjából minden utat és módot meg akarok próbálni, hogy sikerüljön elérni a czélt, melyet elérnünk e szempontból kell. Azt gondoltam, hogy épen, mert törvények megváltoztatásáról van szó: helyesebb, czólhoz vezetőbb ut lesz az, ha azon párt, mely több­ségben van, ha azon kormány, mely ezen több­ségnek kifolyása s mely a fejedelem bizodalmát birja, veszi kezébe ezen kérdést; mert igy, mi­előtt a törvényhozásnak fölötte határozni kel­lene : elkészítheti neki az utat ott, hol a bele­egyezés okvetlenül szükséges. Es azt hiszem, hogy csakugyan minden változások keresztülvite­lének a reform utján az a módja, hogy azok keresztülvitelét a kormány készítse elő. Az el-

Next

/
Thumbnails
Contents