Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-422

256 422. országos ülés január 17. 1S72. gesnek látja, hogy magasabb fokozatban, más taktikai kapocs is állitassék elő, mire nézve az ezredi kapcsot ajánlja. Részemről a motívumot el­fogadom, de a következtetésre nézve vele egyet nem érthetek. Elismerjük mi is, hogy a zászlóaljak nagy száma mellett kell egy magasabb kapocsról gondoskodni; — e czélra azonban nem az ezredet, hanem inkább a dandárt tekintjük helyesebb taktikai formatiónak azért, mert az ezred ma­gában véve inkább közigazgatási és gazdasági kapocs, holott a dandár taktikai formatio, mely már béke idején megadja a seregnek azon alak­zatot, melyben az háború idején kivonul. Fölvettük továbbá a dandár kapcsot azért is, mert ezáltal a legkisebb osztályoktól kezdve a legmagasabb osztályokig következetesen és teljes öszhangzásban föntartottuk azon elvet, mely a hadászati követelményeknek leginkább megfelel. Nevezetesen négy szakasz egy század, négy szá­zad egy zászlóalj, négy zászlóalj egy dandárt ós igy minden alakzatban könnyű kiválasztani r 4-et elővédül, s /*-et zömül, V«-ét utóvédül. Gazdasági tekintetben is sokkal czélszerübb ezen szervezet; mert az ezredi kapocsban a gazdasági ügyvitel merőben centrálisáivá van: ellenben a dandár­kapcsolatnál, mely inkább tacticai forma, a gaz­dasági ügyvitel a zászlóaljak szerint decentrali­salva van, és ez nálunk annál nagyobb fontos­sággal bir; mert tekintve hazánk területi ós né­pesedési viszonyait, már a zászlóaljnak területe is igen nagy, s igy az ezredi kapocs, más terüle­tének roppant nagy kiterjedésénél fogva is czél­iránytalan volna. Emiitette a t. képviselő ur, hogy nagy aránytalanságok mutatkoznak az egyes zászlóal­jak anyakönyvi létszámában, mert vannak zász­lóaljak, melyek létszáma 1300-ra, és vannak olyanok, melyeké 3000-re megy. Ez áll. Ere­detileg a zászlóaljak felosztása az ország politi­kai és katonai felosztására való tekintettel tör­tént. De épen nem szükséges a zászlóalji törzs­helyeket megváltoztatni; hanem csak a mennyi­ben a létszám nagy különbségeket mutatna, eszerint a területeket kiigazítani igenis helyén van és ez meg is fog történni. Egyébiránt a mint a zászlóaljnak anyakönyvi létszáma több­letet mutat a hadi létszámhoz képest: meggyő­ződbetett a t. képviselő ur az eddigi budgetek­ből aziránt, hogy milyen eljárást szokott követni a kormány. Mihelyt a zászlóalj területén a ren­des létszám 200-zalmeghaladja a hadilétszámot: azonnal egy századdal több alakittatik. Ha azon túl ismét 200 embernyi fölösleg mutatkozik: is­mét uj század alakittatik és igy folytonosan to­vább haladva odajutottunk, hogy ma már, az eredeti 82 zászlóalj helyett, a keretek szaporí­tása által zászlóaljaim számát mintegy 124-re emeltük. Van még egy észrevételem, mely szintén amellett szól, hogy a dandár-kapocs jobb, mint az ezredeti kapocs. Ha 2 hadseregbeli dan­dár áll egy hadosztályban: szükséges erre 2 dan­dárnagy és 4 ezredes; nálunk azonban 4 zászló­alj képezvén egy dandárt, 3 dandárból alakul egy hadosztály és mindenik dandárt egy főbb­rangu törzstiszt vezényel, tehát összesen 3 főtiszt, 6 ellenében, kik a másik formatióban szerepelnek. Áttérek már most egy másik kérdésre, mely szerintem fontosabb, és ez az élelmezési kérdés. Felhozatott ez nemcsak a képviselő ur, de a ház ban több szónok által, kik a váczi hadgyakor­latok alkalmával az élelmezés körül tapasztalt hiányokat, mint criteriumot voltak hajlandók te­kinteni, az egész ügykezelésre nézve. Legyen szabad erre a következőket megjegyeznem. Sem­mi sem volt távolabb a kormány szándékától, mint takargatni azon hiányokat, melyek a váczi hadgyakorlatok alkalmával felmerültek. Voltak ott igenis hiányok, nevezetesen az élelmezés kö­rül, még pedig olyanok, melyek részben az al­kalmazott rendszerben gyökereznek. Voltak is­mét oly hiányok, melyek az oda kirendelt vég­rehajtási közegek járatlanságából eredtek. En részemről a váczi hadgyakorlatoknak nemcsak előkészítésében, de lefolyásában is tettleges részt vettem, és állithatom, hogy sem gróf Andrásy ­nak, mint akkori honvédelmi miniszternek, sem nekem, ki alatta mint államtitkár működtem, tá­volról sem volt azon szándékunk, hogy nagy osten­tatioval fényes productiot rendezzünk. A váczi összpontosításnak czélja az volt, mi hasonló esetek­ben ilyen öszpontositásoknak reális czélja lenni szokott, hogy t. i. nemcsak a csapatbeli legénység­nek, de a főbb és alsóbb parancsnokoknak is alkal­mat nyújtsunk megismerkedni azon szereppel, melyet ma-holnap komolyabb viszonyok között viselni tartoznak. El voltunk arra készülve, hogy ott hiányok ós hibák fognak felmerülni; — sőt örömmé mondhatom, hogy a hiányok korántsem merül tek fel azon mérvben, a melyben ezt az intéz­mény rövid fönállása után talán várni lehetett volna. A kérdés most csak az, ha már hiányok merültek fel: lehet-e ezekért hibáztatni a kor­mányt, lehet-e Ítéletet mondani magára az intéz­ményre ? Itt bátor vagyok egy különbségre figyel­meztetni a t. házat. A fölszerelést és fölfegyver­zést, valamint különösen a fegyvergyakorlatokat, folytonosan éber figyelemmel kisérhetik az elöl­járók egész éven át, s a hol hibát észtelnek, azt azonnal ki is igazithatják; de nem ugy van a dolog, ha élelmezésről van szó egy nagy tábor számára. Az öszpohtositás alkalmával igen ter-

Next

/
Thumbnails
Contents