Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-421
421. országos ülés január Hí. 1872 243 szonyainknál fogva ezen rendszert egyszerre életbeléptetni, vagy még tökéletesen is bármikor életbeléptetni természetesen alig lehetséges, mert annak sok oly nehézség áll útjában, melyeket alig szükséges itt előszámlálni; de van azonfölül egy fő nehézség s ez a laktanyák hiánya. Csak egy példát hozok föl. A magyar csapatok állanak 41 gyalogezredből. Ezen 41 gyalogezredből csak 22 lehet Magyarországon laktanyákban elhelyezve, ugy hogy 19-et az országon kivül kell hagyni, miután a meglevő laktanyákban el nem helyezhetők. Tehát ezen rendszert még csak annyira is keresztülvinni, mennyire a körülmények megengedik^ laktanyák hiányában, alig lehetséges. En ennélfogva ezen tárgyra ujolag felnivom a t. honvédelmi minisztérium figyelmét és igen szívesen venném, ha engem tudósítana, hogy tétettek-e e tekintetben lépések, azaz tett-e már lépéseket a hadügyminisztériummal egyetértöleg ezen ügy végleges rendezésére és mily eredményei lettek ezen lépéseknek? Midőn ezen kérdést teszem, figyelmeztetni vagyok bátor egj körülményre, t. i., hogy az ily laktanya-rendszer csakis ugy felelhet meg a czélnak, hogy ha a honvédelmi minisztérium birtokába van egy tökéletesen kidolgozott rendszernek, mely szerint a csapatok állandóan elhelyeztethetnek; mondom pedig ezt azért, mert ezen elrendezés egyszerre nem történhetik, az csak fokonként történhetik és ami ma létezik, az talán holnap változhatik, mert az ezredeket mind egyszerre visszahozni nem lehet, azokat fokonként kell visszahozni; azért figyelmeztetem, hogy csakis oly rendszert vegyen alapul ezen ügy végleges elrendezésénél, a mely már egészen határozott állandó elhelyezést foglal magában. Áttérve azon határozati javaslatra, melyet igen t. barátom Debreczen városa érdemes képviselője előadott, legelőbb is csak örömömet fejezhetem ki azon szellem felett, melybea ezen határozati javaslat szerkesztve van. Többször volt alkalmam, t, barátommal e kérdésben más véleményben lenni; most sem vagyok ugyan egészen azon véleményben, azonban sokkal közelebb állunk egymáshoz, mint azelőtt. Legelőbb is fel akarom hozni, hogy én tökéletesen méltánylom azon okokat, melyek a határozati javaslatban felhozatnak és főképen pénzügyi oldalát a kérdésnek, melyre én hasonlag t. barátommal igen nagy súlyt fektetek. A kérdésnek pénzügyi oldala valóban igen aggasztó kezd lenni. Egyetértek a t. képviselő úrral, hogy honvédelmi budgetünk minden évben növekedik és azon növekedésnél fogva, mely az ujonezozás által minden évben történik, növekedni is fog, mig azon 10 év lefolyik, melyre a védtörvény érvényes. Ha a mostani növekedés szerint Ítélünk : valóban félhetünk, hogy az utóbbi évek felé körülbelől 15 —16 millió forintba fog a honvédség kerülni azon 80—90 millión felül, melybe a rendes hadsereg fenntartása kerül. Őszintén megvallom, hogy én ezt igen fontos és komoly dolognak tartom. De a kérdés az, hogy lehet-e s miképen segíteni. A törvény, ugy hiszem, ránk nézve kötelező addig, mig a 10 év tart és annak lefolyása előtt — én legalább ezen tárgynak megpenditósét vagy változtatását alig tartom lehetségesnek, már azon szempontból is, mert 10 évre elfogadtuk. De én ezt egészen mellőzöm, vannak más okaim, melyek rám nézve még inkább döntők. Figyelmeztetem a t. házat egy körülményre. Hogy ha a mi hadseregünk sokszor oly épen nem kielégítő szerepet játszott, ez talán nagyrészben annak tulajdonitható, hogy katonai dolgokban épen ugy, mint politikai dolgokban igenigen sokat experimentálunk. Alig kezdődött meg egy rendszer, az ismét megváltoztatott, mihelyt valami más államban egy más rendszer megkiséreltetett, annak következése az volt, hogy ezen lefolyt 20 év alatt mindenki úgyszólván a legnagyobb zavarban találta magát, és utoljára senki sem tudta, melyik a valódi rendszer, melyhez magát tartsa és melyet kövessen. Én nem szeretném, ha mi most ugyanazon hibába esnénk. Ezen egész rendszer, mely 1868-ban elfogadtatott, tíz évre van számítva. Az egész eszme az, hogy 10 év alatt fobyik le a ciclus. Most aligvan negyedik éve, hogy megtörtént az átalakulás, épen félig-meddig alakulóban van az egész, ós most mi ismét ezen egész rendszert megváltoztassak, és egy uj rendszerre menjünk át: ezt én nem tartom czélszerünek, és ez a legnagyobb ok, mely engem arra vezet, hogy igen tisztelt barátom határozati javaslatához nem járulhatok. En magam elismerem, hogy ha ezen 10 év lefolyt, szükséges lesz, ezen tárgyról gondolkozni; mert méltóztassék felvenni, hogy mily helyzetben fogjuk magunkat találni. Körülbelül a magyar korona területén lesz 350 — 360 ezer honvéden felül. Hogy ha a honvédelmi törvény, mint most történik, létesíttetni fog a másik oldalon is, a Lajthántul, — lesz ott is 350 — 360 ezer Landwehr, azaz összesen 7 százezer honvéd lesz a monarchia két részében, azonfelül lesz 800 ezer rendes hadseregünk. Én nem tartozom azok közé, kik azt hiszik, hogy mig az államok, melyek körülöttünk vannak, oly nagy rendes hadsereggel bírnak, mi ezen intézményt mellőzhessük. De mégis látom 31*