Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-421

4il. O'Szíitros ölés jancar 16. 187*. 235 sakor, mert ezen érvvel akkor nem éltek, sőt akkor még kilátásba is helyeztetett a jövő felszerelés: — mondom, két érvet hoztak fel ellenünk, egyiket azt, hogy a magyar kincstár helyzete azt nem engedi meg, hogy midőn a név szerint, törvény szerint közös — fájdalom, inkább mondhatnók osztrák — hadsereg számára annyi milliót költünk, ugyanakkor még saját honvédségünket mindazzal, amire egy hadsereg­nek szüksége van, felszereljük. A másik főérv az volt, hogy utoljára is ezen felszerelés nem is szükséges; mert hiszen ha háborúra kerülne a dolog : mindazon felszerelések léteznek a közös hadseregnél, mely akkor azt, ami szükséges, át fogja a honvédségnek engedni. Ami az elsőt, a pénzügyi okot illeti, va­lóban kénytelen vagyok részemről is belátni, hogy annak igen sok és komoly alapja van; csak hogy, midőn az előzménynek igazságát be­látni kénytelen vagyok: mégis még a jelen hely­zetben is más volna a következtetés, a mire jutnék. Nem azt mondanám ugyanis, hogy mivel nem győzzük mindkettőt: tehát hagyjuk el fel­szerelését azon haderőnek, mely felett magunk rendelkezünk ; hanem megfordítva azt monda­nám, mivel nem győzzük a jelen arányban mind­kettőt: szereljük fel saját haderőnket, és hogy ezt megtehessük, apaszszuk költségeit azon má­sik haderőnek. (Helyeslés a bal oldalon.' Ami a másik indokot illeti, azt nem tagad­hatom t. ház, hogy az én reám legalább mindig igen leverőleg hatott, mert azon indok, hogy nem szükséges felszerelni a honvédséget, mert megleli mindazt, amire háború esetén szüksége lehet, a közös hadseregnél: nem mutat egye­bet, mint hogy a honvédség egy olyan haderőnek tekintetik, — sok helyen legalább, — mely fölött béke idején rendelkezhetik a magyar koimány, melyre mindig költhet a magyar állam; de mely hogy rendeltetésének megfelelhessen, nem lehet egyéb, mint függeléke azon másik haderőnek, és azért, hogy kötelességét teljesíthesse: a másik haderőtől kell előbb, hogy az eszközöket magá­nak kinyerje; és ha mindamellett, mint beszédem elején is mondtam, kész vagyok a honvédségre megszavazni a költségeket, ha mindamellett egy nagybecsű intézménynek tartom honvédségünket: ennek oka rejlik épen azon reménységben^ me­lyet előbb is kifejeztem, hogy ezen néma hon­védségben magában rej'ő hiányok elhárittatván, addig mig az megtörténik: legalább megszerez­zük a becses anyagot a hazai haderőhöz. Ami a többi mditványokat illeti, melyek itt a magyar hadsereget illetőleg, tétettek; ugy tapasztaltam, hogy minden, ami erre vonatko­zott, az idegességnek bizonyos nemével szavaz­tatott le e házban. Ugy látszik, hogy a ház egy igen t. nagj 7 részének, magyar képviselők igen nagy részének, idegei nem igen birnak a magyar hadsereg nevével megbarátkozni. En a magyar hadsereget, tekintettel az e házban ed­dig történtekre, ma indítványozni nem szándé­kozom ; de van, t. ház, három dolog, melyről én legalább erősen megvagyok győződve. Ez a három dolog a kővetkező: először, hogy hazánk önállása, a magyar trónnak, a ma­gyar birodalomnak biztonsága követeli, hogy legyen egy saját kormányunk és saját törvény­hozásunk kizárólagos rendelkezése alatt álló elegendő számú és kellőleg felszerelt haderőnk. {Élénk helyeslés a bal oldalon.) A másik, hogy egyesegyedül a honvédség, bármily nagy erő rejljék is abban, és szereltes­sék föl bárjobban, mint most van: teljesen nem fe­lelhet meg a ezélnak. A harmadik, hogy azt, miként a ház t. jobboldaláról igen régen mond­ják, hogy a közös hadseregre is költünk annyit, mint eddig, és e mellett a honvédséget is telje­sen felszereljük, pénzügyi helyzetünk nem en­gedi. Midőn ezen három tételről meg vagyok győződve: megvallom, alig hiszem, hogy azoknak alaposságát — nem mondom —kétségbevonni, mert hiszen kétségbevonni mindent lehet ; de azoknak alaposságát okokkal megczáfolni lehetne: akkor meg vagyok győződve arról is, hogy mindenki­nek, ki hazáját szereti, ki a trón és haza biz­tonságát szivén viseli, — midőn azt mondom: „mindenkinek, ki igy érez", azt mondom általa, hogy nekünk mindnyájunknak kötelességünk gon­doskodni arról, hogy a lehető legczélszerübb mó­don megtörténjék mindaz, mi ezen czél elérésére szükséges. En, t. képviselőház, ez irányban és e tekin­tetben ma módot ajánlani nem kívánok. Én nem kérek egyebet, mint hogy az igen t. ház, — értem igen t. képviselőtársaimat főleg a túlsó oldalon, — (Halljuk!) méltóztassék elha­tározni azt, hogy ne valamely tőlem jövő vagy ellenzéki indítvány fogadtassák el, hanem hogy a ház a saját többségéből alakult minisztériu­mot utasítsa, hogy az vegye fontolóra a dolgot, és az készítsen javaslatot az iránt, hogy ezen ezél mi módon legyen elérendő. Indítványom, melyet tehát ily szellemben szerkesztettem s melyből minden positiv javaslattételt, tekintettel a t. ház többségére, elhagytam, a következő: (Halljuk!) „Miután Magyarország önállósága és bizton­sága okvetlenül igényli, hogy kizárólag saját törvényhozásának és kormányának rendelkezése alatt álló kellő számú és egy hadsereg minden kellékeivel felruházott hadereje legyen; miután ez egyedül a honvédség utján, még ha kellem>)í 30*

Next

/
Thumbnails
Contents