Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-411

411. országos ülés deczember SÍ. 1871. 17 hanem annak tisztán csak a politikai részével foglalkozhatik. De más részről el nem fogadhatom azt, hogy az, miszerint a fönforgó kérdésben a határ időnkre nézve a törvényhozás meghatalmazása folytán a miniszter intézkednék: törvénykezési eljárás lenne. Törvénykezési eljárás volna igen is az, hogyha az igazságügyi miniszter beleavatkoznék a törvénykezés folyamába és egyes esetekben kitűzött határidőkre nézve intézkedni akarna: de a mi itt javasoltatik: épen oly politikai intézkedés, mint bármely más politikai része az igazságszolgáltatási rendelkezéseknek. Amit itt az előttem szólott t. képviselő urak egyike felhozott, hogy az ily átmeneti kormányintézkedés csak az osztrák polgári törvénykönyv behozatala folytán kiadott terjedelmes minisz téri utasításokkal jött gyakorlatba : nem fogadba tom el. A magyar alkotmányos törvényhozás a magyar polgári perrendtartás behozatala után is nagymérvű felhatalmazással látta el az igazságügyminisztert, az átmeneti intézkedésekre nézve, s ő akkor terjedelmes rendeleteket is bocsátott ki a polgári perrendtartás mikénti életbeléptetésére vonatkozólag. És ezen rendeletek még az elévülési időkről is íoglaltak magokban nagy horderejű intézkedést. De azért senkinek sem jutott eszébe azt mondani, hogy alkotmánytalan eljárás volt az, hogy az igazságügyminiszter meghatalmazásának korlátain belül rendeleteket bocsátott ki. Ha az igazságügyi miniszter a törvényhozás szellemétől, intentiójátől eltérő rendeleteket bocsátana ki: akkor felettel tartoznék a képviselőháznak, és ebben van garantiája annak, hogy az igazságügyi miniszter hatóságának körén túl a törvényhozás teendőibe nem avatkozik. Én tehát ezen felhozott motívumot részemről el nem fogadhatván : czélszerüség szempontjából kénytelen vagyok a központi bizottság javaslatát fentartani és pedig azért; mert habár elismerem, miszerint a bemutatott módositvány a törvényhozás részéről sanctionálva egy kérdést az átmeneti intézkedésekre nézve törvényhozásilag oldana meg : de nem ismerem el azt, hogy ezen megoldás a felekre nézve tökéletesen és teljesen megnyugtató lenne. Felhozatott itt már több indok e tekintetben s az imént épen Vidliczkay képviselő ur hozott fel egy igen praegnans indokot, midőn azt mondotta, hogy hát ha azon határidő alkalmával, melyen a perlekedő felek egy uj bíróságnál megjelenni tartoznak, ezen uj bíróság még működni nem fog: mi történik akkor ? Én a másik eshetőséget veszem fel és azt mondom, mi történik akkor: ha a bíróság csakugyan elkezdte működését és a fél, nem is lett arról értesítve, hogy ügye melyik bírósághoz tétetett által? Mert a competentia tekintetében valóbau oly kérdések merülhetnek föl, melyekre nézve maga az a bizottság, mely az áttételt eszközli, feltéve még azt is, hogy ezen bizottság helyesen oldotta meg a kérdést: bekövetkezhetik az, hogy az illető felek erről nem tudnak semmit. Azt mondta Debreezen város t. képviselője: hogy mire való az ügyvéd, az tartozok felügyelni, hogy feleinek érdeke sérelmet ne szenvedjen, ő tartozik tudni, hogy hol van az ügy. Megengedem : ámbár ez argumentum sem áll tökéletesen; de megfordítom a kérdést s azt mondom, hogy mi történik akkor, ha valamely peres ügyben nincs ügyvéd, ha a megidézett fél nem képes vagy nem akar ügyvédhez fordulni s maga kivan megjelenni ügyének tárgyalásán ? Ebből számtalan sérelem és baj fog következni. Csak egyet említek. így például, ha a fél megidéztetik egy reá nézve nagyon fontos ügyben s a határidő ezen a módositványban megjelölt 15 napon belülre esik, az ügy azonban ez alatt más bírósághoz tétetik át, például tévedésből egy oly bírósághoz, melyről a fél, ha akar sem lehet értesülve, és e miatt a határnapon nem is lehet jelen. Mi történik akkor: s meghozatik a makacssági ítélet, mely ellen, mint tudjuk, a törvénykezésben igen nehéz jogorvoslattal élni, és a felek ez utón oly sérelmet szenvednek, melyet kipótolni alig lehetséges,^ Én a módositványnak gyengéjét nem abban látom, hogy rövid meghosszabbítási határidőt tartalmaz: mert akár 15 akár 30 nap legyen megállapítva: a baj mindig megmarad. A baj azon ponton fordul meg, hogy egy féltől sem lehet kívánni, miszerint oly bíróság előtt, a mely az ő ügyét kezeli, de a melyről neki hivatalosan tudomása nincs; ügyében megjelenjen s ügyét védelmezze, vagy azt előmozdítsa. Azt hiszem tehát, hogy azon módositványt is csak egy változással fogadhatnék el, mely a felek érdekeit salválja s ez az volna: hogy a január 1-től ne azon hó 15-ikéig folyó határnapok tekintessenek elenyészettek ül; hanem ilyenekül tekintessenek mindazon határidők és határnapok, a melyek január l-jétől fogva lefolynak, azon értesítés kézbesítéséig, melyből a fél megtudja, hogy ügye melyik törvényszékhez lett általtéve. Ez által, gondolom, ugy a felek, mint az igazságszolgáltatás érdekei tökéletesen salválva vannak. De e nélkül a legnagyobb bonyodalmakat, sérelmeket nem sikerülend elkerülni. Én e módositványhoz azon esetre, ha a központi bizottság szövegezése nem fogadtatnék el, csak az általam jelzett változtatással járulhatnék. 3