Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-420

2Í2 420. orwzAgn ülés jasmár lő. 1878. szeg erejéig. Sőt mondhatni, hogy már ez idő szerint is még anyagi hasznunkra is fordíthatjuk, ha akarjuk, a visegrádi munkálkodást. 1. Nem ismerek korszakot, hol az országban; de főképen a fővárosban többet építettek volna, mint jelenleg, és melyben mégis az építészeti anyag, de kivált a tégla gyarlósága ellen több panasz lett volna. Hadd menjenek téglavetőink Visegrádra ; ott a tégla-égetésnek hatalmas iskoláját fogják találni. 2. A visegrádi fellegvárnak roppant vizfogója alig ha nem egyedüli maga nemében, csodálják szerkezetét a szakértők még ma is, hol a vízi építészetnek nagy haladásával kérkedni szoktak, csodáljuk épségét, melyet oly hosszú ideig és viszontagság közt megtartott, mintha csak pár év előtt készült volna. 3. Találtunk mindenféle jó kőnemet, melynek bányái feledékenységbe mentek, ezen utolsókat, a visegrádi példányok nyomán, újra felkereshetjük, és nem csekély hasznunkra fordíthatjuk. 4. Találtunk eredeti építészeti tagozatokat, minőket ismét felhasználhatunk épületeink czélszerü díszítésére. 5. A felfedezett régészeti tárgyakkal már eddig is gazdagodott muzeumunk, holott a küludvar felsőbb rétegén kellett megállapodnunk, és a legrégibb tárgyakat itt még mélyebben, ugy szintén a sánczban kell keresnünk. 6. Végre, és talán ez sem megvetendő haszon, a visegrádi munkálatok tanúságául szolgálhatnak annak, hogy még az állam is csekély pénzerővel sokat lendíthet; s itt felhívhatom tanukul a t. ház azon tagjait, kik a m. évi szeptember 24-ki kirándulásban résztvettek, s ezen értelemben nyilatkoztak magán a hely szinén. S most, midőn a haszon anyagi tehenét megfejtük, mint Schiller a tudományról mondja ; — Jenem ist sie die hehre, die himlische Göttin, Diesem ist sie die Kuh, die ihn mit Butter versorgt, Most vessünk egy pillanatot az efféle munkálatok nagy szellemi hasznára. A történetírásnak van két kiváló kútfeje: az okmányok irott betűje és az épített, vésett: vagy festett emlék: amaz csak félig élénk és eleven, emez inkább a tudományos és műveltebb embernek szól, ez megeleveníti az előbbit és szól mindenkinek, ki látni és érezni tud, s mégis, kivált a magyar történészet eddig elhanyagolta az emlékek tanúságát és tanulmányozását; míg kűlíötklön,>. <-Angliában és Francziaor szagban máris kezdik a történetet* a-jégi emlékekkel illustrálni, fázott)flaaásaituai-sröve^e*njtomtafbety'js igya tör-S8Ő vf^iíseo áiobü 9'i>iűűir.9sí*2llöbuyi£ iaüdbö/Iöm [ ténelmet sokkal tanulságosabbá tenni, mint volt és volna ezen illustratió nélkül. De mennyivel elevenebben fog hatni maga az emlék. Álljunk ki csak a visegrádi fellegvár udvarának közepére : vajon nem leszünk-e kénytelenek képzeletünkben az egész épületet restaurálni, és hajdani lakosaival népesíteni; őket sürgésük-forgásukba minden egyes helyiségbe elkísérni, életöket mintegy meglesni vagy üstökénél megragadni? Ellenben, vegyünk kezünkbe puszta szöveggel ellátott történelmi könyvet, s olvassuk azt divatosan bútorozott szobánkban: vajon beültethetjük-e ruganyos pamlagunkra a párduczos Árpádot, vagy hihatjuk-e meg vendégül még Mátyás király hőseit is kényelmesen felszerelt asztalunkhoz, őket, kik kenyérből gyúrt tányérokról még puszta kézzel szedték az eledelt; nem fognak-e ezen vitézek fekete frakkból és vatermörderek mögött hozzánk szólani uracsosan bálról és színházi scandalumokról inkább, semmint hős tetteikről?! A képzeletet, mely elkerülhetlen szükséges a történelem eleven felfogására: leginkább a kép keltheti fel, a szemlélés hat a közvetlenség hatalmával; s innen van, hogy történelmi emlékek közepett még a legéberebb, legszárazabb philister is felmelegedik, önkénytelenül lelkesedik s elfelejti mindennapi házi bajait, mit nem egyszer tapasztaltam a visegrádi romokban ; de láttam a lelkesedést lángban fellobbanni m. évi szept. 24-én, midőn e t. ház számos tagjai csodálták őseink értelmiségét, szorgalmát és béketürését, melyre szükségök volt a sziklának csak vésőttartó kézzel való kivájására, a roppant sáncznak kiárkolására, midőn bámultak azon, mennyire sikerült az emberi kéznek és észnek a természetet szolgálatra kényszeríteni, és a nagy Dunán való uralkodást e helyen megállapítani. Nem ritkán, sőt még tegnapelőtt is hallottuk e helyen azon panaszt, mely szerint fővárosunkban a nemzeti érzelem nem tud méltó érvényre jutni; nem hiszi-e a t. ház, hogy ezen érzületet akkor kelthetjük fel, mikor a nemzetiség és történelme iránti kegyeletben magunk járunk elő, magunk jelenünk meg vezetőkként? A visegrádi vár, ha a közlekedés czélszerüen rendeztetik el: mintegy a fővárosnak elővárosává válhatik, válhatik legkedvesebb kirándulási pontjává; nem kételkedem, hogy azon ezrek, kik évenként oda menendenek, ezáltal a nemzeti érzületben inkább fognak megerősödni s haladni, mint akárhány tudós vagy lelkes felszólítások, értekezések és nógatások következtében. S íme e czélra egyelőre csak 15,000 frt kívántatik. A t. ház csak pár perez előtt még azon kuruez idők okmányos történelmére is, melyek hazánk régi civilisatióját lerontották,