Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-420
420. országos ülés január lő. 1872. 197 czében hever. Mit mondott erre Pulszky ur ? Bevallotta, hogy a tudományos cathalogus még nincsen kész ! Azt is elismerte, hogy sok tárgy a pinczében hever; de utána tette, hogy azért ő képes egyszerre 3—4 féle hivatalnak megfelelni. Es ezt mivel bizonyította ? azzal, hogy megígérte, miszerint a pineze 10 év múlva majd ki lesz reparálva! Képes megfelelni négy hivatalnak : mert hiszen a cathalogus készítéséhez 3—4 év múlva hozzákezdenek. — Hivatkozott Jókai tisztelt barátomra, mondván, miért ne lenne ő is képes több hivatalt viselői, midőn Jókai is több dolgot elvégez privát passióból. Engedelmet kérek : Pulszky nem Jókai és Jókai nem Pulszky (Pulszky közbeszól: igaz 1) azaz ez azt teszi más szóval, hogy a mire az egyik képes: nem következés, hogy arra a másik is képesítve legyen. Bizonyos dolog mehet az egyiknek, de nem megy a másiknak! Bizonyos vagyok benne, például, hogy Jókainak a nógrádi események rendezése nem menne (Egy hang jobb jelöl: de a terézvárosi megy !) Engedelmet kérek, de kimondom, hogy Pulszky urnák meg tán a regény írásnál lenne egy kis fönakadása. Azután jegyezze meg Pulszky ur, hogy privát passió nem aequale országos hivatali kötelesség és hivatalos kötelesség nem aequale privát passió; de ha ő hivatkozik Jókaira: akkor én hivatkozom ő ellenében a czápára. Méltóztatnak emlékezni, hogy nem igen régen egy czápa gyomrában a következő tárgyakat találták: egy kis zacskó kavicsot, egy kis zacskó patkó szöget, és egy kis bödön kulimászt (Derültség bal felől). Ez mind benne volt a czápa gyomrában. Egy or y gyomorban, melybe ennyi belefért, kétségkívül elfért volna még egy képviselői mandátum is ! bele fért volna még három-négy országos hivatal napidija is, hely volt rá. De nem ez a kérdés, hogy elfért-e a czápa gyomrában 3 —4 napidíj, hanem az a kérdés : vajon megemészti -e mindezeket a czápa gyomra ? Engedelmet kérek : de ezt kereken tagadom. — Az én felfogásom szerint a világ minden múzeuma egy nagy könyv, és e nagy könyvnek a mi muzeumunk egyetlen egy lapja. Ezt az egy lapot mentől bővebbé, ritkábbá, becsesebbé kell tenni a belföldön található holmik csoportosítása által, hogy muzeumunk a többi muzeumokhoz viszonyított feladatának megfeleljen ! ? Fájdalommal tapasztaljuk azonban épen az igazgató előadásából, hogy épen e honi tárgyak muzeumunk specialitásai a folyosókra vannak kiszorítva. A legfőbb hát elvan hanyagolva! A fő félre van dobva, és ez emlékeztet a tőkehal körüli eljárásra. Legtöbben a tőkehalnak is eldobják fejét, noha Grönland egynémely vidékén ezt épen a legnagyobb nyalánkságnak tartják. És most bevégezném már beszédemet, de még egy észrevételem van. A kegyeletről akarok pár szót szólni. T. barátom Szathmáry Károly azt mondta tegnapelőtt: Uraim ápoljuk a kegyeletet, nehogy azon tárgyakról, melyek az adományozók nevét tartalmazzák : elveszszeneK a levélkék ; ismételte : ápoljuk a kegyeletet! így szólt Pulszky képviselő ur is : ápoljuk a kegyeletet, de a mit mondva, jövő perezben ugy látszik már nem tudta mit mondott, mert néhány perczczel később épen ő maga, e nyilatkozatával, melyet tett, midőn felemiitette, hogy a boldogult nádor József főherczeg „ócska konyhafiókokat ajándékozott" a múzeum számára : a modor által, melylyel azt felhozta, megsértette a kegyeletet. Ily modor által, t. ház, nem fogjuk serkenteni az áldozatkészséget. Ezen frivol hang emlékeztet engem egy dévaj suhanczra, ki nyáron gúnyt űzött öreg anyja ócska mentéjéből, mert már akkor elfelejtette, hogy azon ócska mente megoltalmazta őt a csikorgó tél fagya ellen. Az ócska fiókokra az a megjegyzésem : vagy használhatók azok, vagy nem ? ha nem voltak használhatók: nem kellett volna elfogadni ; ha használhatók : nem szabad belőlök gúnyt űzni. Egyébiránt meg fogom szavazni a kért öt ezer forintot. (Helyeslés.) Henszlmann Imre T. ház! Csak objectiv dolgokra szorítkozom. A múzeumi igazgató ur alkalmasint fog felelni azokra, melyek személyére vonatkozólag mondattak. Nálunk mindig speciális szó alatt magyar dolgokról van szó. Emlékszem, a boldogult nádornak is az volt nézete a magyar múzeumról, hogy az olyan intézet, a melybe csak magyar dolgokat kell felvenni és igy a kör, melyet ő a múzeumnak kiszabott: igen szűk volt. Azóta az ország megvette az Eszterházyképtárt, kaptunk gypsz-öntvónyeket és reménylem, hogy azokat szaporítani fogjuk. Ebből kitetszik, hogy most egészen más állásponton vagyunk a múzeummal szemben: mint azelőtt, most egészen más nézetek uralkodnak e tekintetben. Mi most a muzeumot a nagy világ mü| veszeti, régészeti, természet-tudományi történettárának tekintjük. És ez nagyon helyesen van igy; mert idővel a vidéken is keletkezni fognak provinciális muzeumok — a mint már keletkeztek is — és azoknak főczélja lesz : azon vidéknek tükrét nyújtani. Azt mondom, hogy valóban szüksége van a nemzetnek oly intézetre, mely ne csak szűk körre szorítkozzék ; hanem a világ művészetét, történelmét és tudományát terjeszsze elénk. Második megjegyzésem vonatkozik a eathalogusra. Leginkább szemére vetik a múzeumi igazgatóságnak, hogy még tökéletes és teljes cathalogus nincsen. Nagyon sajnálnám, ha tökéletes,
