Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-419

419. országos ülés január 18. 1872. J9J Hogy az akadémia könyvtára országos legyen: azt ismét nem tudom; s hogy arról mi rendelkezhetnénk vagy egy enquéte-commissio, vagy a háznak egy határozata: ezt nem tudom. Az akadémia minden esetre fentartja autonómiáját s azt fogja mondani, hogy ez az ő könyvtára, s hogy annak rendezése nem az ország ügye, s nem is a közoktatási miniszter ügye ; hanem ha márvan valamely miniszternek beleszólása, az az akadémia elnöke, ki e diszes hivatal mellett miniszterelnök is. Az a könyvtár, a mel}

7 az én igazgatásom alatt áll: jó formán felében rendezve van, s nem sokára be lesz az egész rendezve. A másik könyvtárra nézve, mindig félek, ha felkelek, hogy azon hirrel lepnek meg, hogy az universitás könyvtára összedűlt: a mi részemről meg kell vallanom, nem lesz a legszebb lapja históriánk nak, ha ez meg fog történni ; pedig már ott vagyunk, hogy ez csakugyan bekövetkezhetik. E könyvtár nincs rendezve, s igy tán várja, mig az rendeztetik, de az lehetetlen : tehát legalább egy legyen rendezve, ha már kettő nem lehet. Nekem is vannak e részben eszméim és tán mégis értenők egymást, bár különböző oldalon ülünk is itt s elhiszem, hogy idővel lesz is abból valami. De hogy most a fő dolog az, hogy átalában történjék rendezés, s abban, hiszem, hogy mindenki egyetért. Veszem észre, hogy hosszasan szólok; (Halljuk! Halljuk!) de engedelmet kérek, hiszen az egész esztendő alatt alig szólaltam fel és igy legyen szabad nekem is egyszer másoknak ezen monopóliumába belevágni, s nekem is egyszer kissé hosszabban szólam. (Halljuk! Halljuk!) Kifogás tétetett a gypszek ellen, melyeket én megvettem. Ezek ellen már sok embernek volt kifogása. Régi időben a keresztényeknek is, az ikonoklastáknak is volt kifogásuk, kik, ha valami szépet találtak, ami a régi görög időből származott, széttördelték. John Kiiox, a kálvinisták is összetördelték a szobrokat, mert nem tudták kiállani, mert fájt leiköknek, hogy azok oly igen szépek voltak. A zsidók is mindig nagy ellenségei voltak a szobroknak : hanem én nem tartozom ezen categoriák egyikébe sem; én azt találom, hogy az izlést alig nemesiti valami jobban, mint a szobrászat, és a szobrászatnak legkitűnőbb emlékei, és hogy ezek archaeologiai és aestheticai szemjíontból nagy fontossággal bírnak. Ezeket márványban birni, arról lemondok, s nem is fogom az erre vonatkozó költségeket praelimináini. E pillanatban Barberini Hestiája eladó 18,000 írtért, mig gipszben csak 250 írtba kerül; és én megelégszem azzal, hogy sokkal kevesebbet adjunk ki és gypszben birjuk; sőt azt állítja t. képviselő ur is, hogy szükséges, de nem ide, hanem a rajztanodába. Igen, de annak nincsen helyisége; a művészeti akadémia pedig nem létezik. Igy tehát mégis jobb, hogy ne várjunk 20 esztendeig: mig lesz rajztanodai épület és művészet akadémiai múzeum; és azért azt hittem, hogy most is lehet némi lépéseket tenni és erre nézve mind az állam, mind az országgyűlés két esztendőn keresztül szives volt megadni az 5000 frtot. Azt mondja, hogy nincsenek ízletesen felállítva. Tökéletesen igazsága van; de ennek hibája másban rejlik, hogy tudniillik 5000 frton csak bizonyos mennyiséget vehetek ; a terem pedig, melyben felvannak állitva, sokkal nagyobb, hogysem az betöltethetnék: hanem ha két-három évet vár: fogja látni az eredményt és amikorra, a mágnások visszaérkeznek, ott lesz Mausolus király nagy meglepetésökre. (Élénk derültség.) Lassan elrendezzük azt is, és ha akkor annyira nem fogna tetszeni a múzeum gipszgyűjteménye : felemlítem, hogy Bécsben építenek ily czélra egy palotát, és ha az ország szomorú financiális állapota megjavul és mi arra is költhetünk : igen szívesen át fogom vitetni a múzeumba és a muzeumot fogom megtöltetni azokkal; most azt hittem, hogy sokkal jobb, hogy ott legyenek a régi gipszek, minthogy ott legyenek a üres folyosók. Sokat akartam volna még mondani, de erre már nincs idő, csak egy szerény indítványt teszek és nem is indokolom azt soká, és ez a következő; „Régészeti gyűjtemény szaporítása czimén szavaztassák meg 3000 frt helyett 4000 írt", kérem e szerény indítványomat elfogadni. Szontagh Pál (csanádi) : T. ház! (íelMáÜSsok: holnapután!) Legyen szabad a t. ház és az elnök ur engedelmét csak néhány szó elmondására kérnem, melyek a közelebbről folytatandó ülésben tán nem is volnának már helyökön. (Felkiáltások: holnapután.') Égy pár észrevételt kívánok tenni az előttem szólott képviselő ur előadására. (Felkiáltások: Már két óra ! Holnapután !) Deák Ferencz: Holnapután! Épen az uraknak (a haloldalra mutatva) kívánságára határoztuk, hogy 2 órakor legyen vége az ülésnek. Szontagh Pál (csanádi): Csak egypár szót. (Felkiáltások: Személyes kérdésben^) Az előttem szóló képviselő ur hivatkozott a különvéleményre a múzeumra vonatkozólag, s elmondá, hogy a külön-vélemény mennyire imponál neki. Consfatálűi kívánok, hogy a különvéleménynek a múzeumhoz épen semmi köze nincs. (Pulszky kőzhessél: TJgy van!) Az ellen, amit a múzeumra megszavaztatni kívánt a miniszter ur a: különvélemény kifogást nem tett. {Pulszky közbeszól: TJgy van!) De még