Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-419

190 419. országos ülés január 13. 1872. kivévén tavaszszal és télen, a midőn nem ajánl­hatók, mert nagyon hidegek. (Derültség.) Azt méltóztatott mondani, hogy az országos szempontot nem veszem tekintetbe; ez igen szép így átalánosan elmondva; de legyen szives nekem megmondani: hol vétettem ellene ? Nem vétettem ellene, mert a gyűjteményben megtalálhatók a hazai dolgok. Igaz, hogy például szebben vannak kiállítva a kolibrik, mint a verebek. Igaz az is, hogy a verebek magyarországiak, a kolibrik pe­dig amerikaiak, és ezek a nagy teremben van­nak, a hol van a paradicsom-madár, a vörös ibis, a hymalaji fáczán; a magyar madarak pe­dig egy szerény folyosón vannak elhelyezve, és én nem tehetek arról, hogy az egész világ és a t. képviselő ur is elhagyva a szerény folyosót; — mert a ludakat és kacsákat mindenki ismeri; — a nagy terembe tódul, mert jobban szereti nézni a kolibrikat, mint a verebeket. {Derültség.) Ezt nem lehet rósz néven venni. Ha e tekintet­ben a fődolog az volna, hogy a magyar dolgo­kat tökéletesen birjuk: akkor könnyű volna a múzeumi igazgató és az őrök állása. A magyar madarak közül egy sem hiányzik. Ha a szélvész ide hoz valami ritka madarat, mely különben itt nem tenyész: ha azt meglövik, én köszönettel fogadom, mert időről időre megtörténik, hogy jönnek ide olyan madarak, melyeknek azelőtt hirét se hallottuk. Azt is mondta a t. képviselő ur, hogy a magyar lepkék nincsenek kiállítva; az idegenek azonban igen. Bocsánatot kérek; de én ezt a tudomány érdekében tettem. A lepkéknek azon tulajdonságuk van, hogy ha reájok süt a nap, vagy a levegő éri őket: szinöket vesztik és meg­romolnak, ugy hogy a mely gyűjtemény ki van állítva, az ki van téve az enyészetnek, ugy hogy 15 — 20 év múlva nem használhatók. Kitettem tehát az átalánosak közül némelyeket, de nem a legszebbeket; ha méltóztatott volna megnézni a ládákat: ott talált volna szebbeket. Azok, a melyek ki vannak téve az iskolás gyermekeknek, a nőknek és azon képviselőknek valók, a kik nem. tudományosan foglalkoznak a lepkékkel és bogarakkal, mivel sokkal komolyabb dolgaik van­nak, semhogy ezekkel is foglalkoznának; mon­dom, ezek számára vannak kitéve, hogy ezeknek is legyen mit nézniök. (Derültség.) De ezen gyűj­temény az enyészetnek van szánva. A magyar gyűjteményt eltettem azon tudósok számára, kik azt tanulmányozni akarják; mert megvallom, hogy többet adok azon külföldi tudósok ítéle­tére, kik a muzeumot meglátogatják, mint azon képviselőkére, a kik oda jönnek talán egy órára. Azon tudósok gyakran napokig tanulmányozzák a gyűjtemények bizonyos osztályait. így Saussure tanulmányozta a dipterákat. Ezt közülünk nem teszi senki; mert nem ért hozzá, hanem ő érti és meg is teszi. Azt mondják a tudósok, kik a muzeumot néha meglátogatják, hogy nálunk igen nagy a liberalitás, mert megengedjük minden­kinek, hogy a kitett tárgyakat megnézze és le­rajzolja. Azt találták, hogy a helyiség is jó és e miatt nálunk sokan dolgoznak is. Voltak nálunk tudósok, Svéd- Dán- Pran­cziaországból és Belgiumból. Hogy a magyar em­ber ilyesmivel nem foglalkozik: annak egyik oka az, hogy a természettudományt nálunk nem mü­velik annyira, mint máshol. Ennek az az oka, mert nálunk az ember még más nevezetesebb dolgokra fordíthatja idejét. Azt monda ugyan t. képviselőtársam, hogy nagyon kívánna az ás­ványgyüjteményben egy geológiai gyűjteményt találni. Én is kívánnám ezt. Méltóztassék azon­ban előbb ilyet teremteni. Mihelyt létezni fog: az fel is fog állíttatni. Dolgozzunk rajta, hogy létre jöjjön. Dolgozunk két oldalról. Egyrészről én, ha hoznak valamit : megveszem azt ; más­részről pedig a geológiai intézet e tekintetben speciális vizsgálódásokat tesz, nem keresi a szép példányokat mint én, hanem tudni akarja, mi­lyenek a rétegek Magyarországon. De ne mél­tóztassék nekem szemrehányást tenni abból, hogy nincs geológiai gyűjtemény a múzeumban; mert ez tulajdonkép nem is tartozik a múzeumhoz, de még a közoktatási miniszterhez sem, hanem a kereskedelmihez. Van ennek jól elrendezett szer­vezete, van kitűnő igazgatója, és örülök, hogy ott van az én collegám, ki kötelességének csak ugy megfelel: a mint reménylem, hogy egy két év múlva rólam is azt fogják mondani, hogy megfeleltem kötelességemnek. A t. képviselő ur azt mondja, hogy en­quéte kellene oda: kérem, szerencsés volnék, ha egy enquéte-commissio összeállittatnek, hol Európa legkitűnőbb férfiai közül volna egynéhány, ki nekem jó tanácsot adhatna. Hanem valljuk meg, s én részemről nem vagyok annyira tul bizako­dott, méltóztassanak a szaktudományokra nézve enquéte-eommissiot a házból oda küldeni, nagyon tisztelem a tagokat; hanem meg is kérem, mi­dőn arról van szó, hogy egy, ugy mondjam, bo­garakat és rovarokat, és dipterákat, s nem tu­dom, micsodákat még mily systema szerint kell­jen elrendezni: akkor én is elismerem, hogy il­letékesek az országot boldogítani a legjobb tör­vényjavaslatokkal, de hogy ehhez értsenek: en­gedelmet kérek, még sem értenek. (Derültség.) Hanem arról van szó, hogy a könyvtárak rendezése miként történjék, mert a képvi­selő ur — úgymond — egy különös eszmével bir a könyvtárak rendezése iránt, és azt mondja, hogy három országos könyvtár van. Én ezt nem tu­dom: én csak két országos könyvtárt tudok.

Next

/
Thumbnails
Contents