Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-419

186 4!S. országos ülés január 13. 1872. demiai tanár voltam, kegyes pártfogóim egyike megszólított egyszer: hogy áll már a gazdaságom ? mennyire mentem már, mert az enyedi tanárok mind szoktak gazdálkodni í Azt feleltem, kegyelmes uram, ha gazda akartam volna lenni: nem jöttem volna professornak ; de legyenek azon a kegyelmes urak, hogy a tanárok ugy fizettessenek, a mint megérdemlik, és akkor nem lesz szükségök gazdálkodni. Ott van például a t. igazgató ur, bocsásson meg az igazgazgató ur, ki előtt a tudományos téren nagy tisztelettel hajlok meg, és kit oly örömmel üdvözöltünk, midőn a múzeum igazgatóságát elfogadta, üdvözöltünk társadalmilag ós az irodalom terén; de én most attól félek, hogy nehezen érhet reá, országgyűlési képviselő is lenni, a legfontosabb bizottságokban nagy ügyszeretettel részt venni, azonkívül a megyéken igen fontos szerepet játszani, több pénzügyi társulatok részint elnöke, részint igazgató-tagja lenni: — nem numismatikai társulatokat értek, (Nagy derültség) hanem pénztársulatokat; továbbá mint tudományos férfiú részt venni az akadémiai üléseken. Nekem mindez ellen észrevételem nincs; ez csak az igazgató urnák sokoldalúságát és fényes képességeit mutatja; de mégis azt hiszem, hogy ha a magyar nemzeti múzeum ezen sok fényes képességet egyedül birná és nem kellene annyi intézettel megosztania: bizonynyal nem fordulnának elő némely sajnos események és hamarább elérnők azon intézetnek felvirágzását, melyet mindnyájan óhaitunk. (Helyeslés bal felől.) Pulszky Ferencz : T. ház! Midőn előttem szólott t. képviselőtársam a múzeum birálgatásához fogott, meg kell vallanom, kissé megijedtem; mert tartottam attól, hogy azon igen sok hibákon és hiányokon kivül, melyeket ismerek: elő fog sorolni olyakat is, melyeket nem ismerek; de megkönnyebbült lelkem, mert látom, hogy azokat sem ismeri, a miket én ismerek. Azokra nézve pedig, a miket ő előhozott: szerencsés leszek némi felvilágosítást adni. Remén}^lem, abba ő is beleegyez, ha azt mondom, hogy van mégis egy dolog, melyben tökéletesen egyetértünk, hogy tudniillik ezen kérdés nincs összefüggésben az 1867-iki kiegyezéssel, és hogy ezen kérdésről minden pártszenvedély nélkül beszélhetünk egymással. A múzeumban ő sok mindenféle hibát talált. A többek közt azt mondja, hogy nincsen még leltár. Hiszen, kérem három év óta, mióta én igazgató vagyok: én is mindig ezt tartottam a legnagyobb hiánynak. Épen azért, ezen segíteni akarván, a múlt évben 3 dijnokot kértem; nem is adtak többet, de ez elégségesnek nem mutatkozott; az idén hat dijnokot kértem reménylem meg fogják szavazni, A leltározásra egyének szükségesek, a kik nélkül dolgozni nem lehet; az őrök e munkát magok nem teljesíthetik, arra díjnok kell, azt be kell tanítani, mert érteni kell hozzá. Ily egyénekben pedig nem nagy a választás. S igy a mostani hatnál többet azon esetre is alig használhatnánk, ha a költségtöbblet megszavaztatnék; a leltározást tehát lehetőleg vezettetem, de bizonyos időn belül elvégezni még sem lehet, Egyébiránt dolgoztunk eddig is. Utt vannak az érmek, ott vannak a régiségek. Eddig leltároztunk körülbelül 25,000 magyar régi pénzt és még nem vagyunk tovább mint körülbelül 1500. körül. Eddig már meg van ezen része tökéletesen, és megvan nagy része a római érmeknek; hanem hátra van még körülbelül 60,000 darab, ennek leltározására idő kell. A leltározás hiányát igen érzem; tudományos leltárét értem; mert hogy hány darab van 1 azt megmondhatom, arra nézve van leltár. Ezt még a német időben elkészítették, s abból megtudhatni, hogy hány darab van, hány arany, ezüst, réz, s fém-sulyra mi mennyi latot nyom? ez mit ér ? ilyen leltározás van most is, és tudjuk, hogy mennyi arany és mennyi ezüst van; de a tudományos leltározás más : s ez még nem volt terjesen lehető. De folytonosan folyik a munka, és a mint méltóztatnak tudni, a régészeti osztály számára most is 6 díjnok van'praeliminálva 2000 írttal. Éppen ugy vagyunk a könyvtárral. Már három éve, hogy dolgozunk. Egy nagy részét már catalogizáltukis, de nagy részét még nem; pedig ez szükséges ; mert addig, míg nincsen catalogizálva : használni nem lehet. De utoljára is csak annyit tehet az ember, a mennyi lehetséges: mert hat dijnokkal nem teremthetek egjrszérre oly leltárat, mely az egészre kiterjed. De ha többet adnának is, nem találnék annyi alkalmas embert, a mennyi szükséges, sőt az őr nem volna képes a kellő felvigyázatot gyakorolni, miután a dijnokokat • folyvást szemmel kell tartani: itt az elcserélés nagyon könnyen megtörténhetik; itt biztos emberekkel kell dolgozni, olyanokkal, mint a mityenek most is a múzeumban dolgoznak. Hogy a leltár el nem készült: az nagy hiány, megvallom; de én hiszem, hogy a jövő esztendőben is szememre fogják hányhatni ugyanezt: addig el nem készül; ellenben hiszem, hogy 4 — 5 év múlva el fogom mondhatni, hogy nemcsak megvan a leltár, hanem most már hozzáfoghatunk a tudományos feldolgozáshoz is, (Bal felől: csak hozzá foghatnak!) a melyre minden esetre szükséges előbb a részleges összeírás. Azt mondta továbbá az előttem szólott t. képviselő ur, hogy én igen sok helyen vagyok