Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-419

419. orMágos UM jannár 13. 1878. 179 tal az czélqztatván, hogy valamint az intézet­nek hittérítő jellege továbbra is fentartassék: ugy szintén azon vagyont, mely minden számadás nélkül általa kezeitetetik, t. i. a 22,650 írt államsegélyt és a többi 20,000 frtnyi összeget, minden felelős­ség nélkül oly czélokra és kiadásokra fordít­hassa, melyek a nemzeti közoktatással homlok­egyenest ellenkeznek. T. képviselőház! Az elősoroltakból kivilág­lik, hogy a nagyszebeni Terézárvaház igazgatása az alkotmányos kormányzattal szemben mily viszonyban áll. Absolut kormányok az ország va­gyonával önkényüleg szoktak rendelkezni, egy alkotmányos országban minden fillér hovafordí­tásáról számot kell vetni, és azután az illetők felelősségre vonattatnak. Itt jelenleg az a kér­dés : hogy ki legyen ur a nagyszebeni Teréz­árvaházban: a magyar kormány vagy pedig az erdélyi püspök? ha tekintjük azt, hogy az er­délyi püspök miatt az ily köznevelési ügyekben akkor, midőn a lelkiismeret szabadságának főn­tartásában ; midőn ingyenes köteles, de egyszers­mind a világi oktatás meghonosításában oly ne­hezen tudunk előhaladó lépéseket felmutatni; ha tekintjük, hogy az erdélyi részekben ezen nagy­szebeni Teréz-árvaháznak hittérítő jellege mai napig is kitűnik az által, hogy az alapítványból egy összeg fordittatik bizonyos katholikus német tanítók kiképzésére, habár boldogult Eötvös Jó­zsef által a szükségfelettiség kimondatott is, nem lóvén arra Erdélynek szüksége; mindazál­tal a viszonyok további fennállása lehetlenné teszi a nemzeti közoktatás ügyének azon érte­lembeni fejlését, melyet a miniszter ur minden alkalommal különösen a jelen kölségvetésben oly ékes szavakkal hangsúlyozott: — kívánatos lenne, hogy ezen intézet azon hivatásának megfeleljen, hogy benne a nemzeti oktatás az 1868. XXXVIII. törvényczikk értelmében rendeztetvén, mint állami intézet jellegéhez nem illő felekezeti papi befolyás alól fölmentessék. És e tekintetben bátor vagyok a pénzügyi bizottság javaslatával szemben indítványt ter­jeszteni a ház elé, mely oda czéloz, hogy eléggé meg lévén vizsgálva az ügy állása, miután a mi­niszter ur elődének múlt évben előadott jelentése szerint, az intézet állami jellegére nézve bővebb nyomozások nem szükségesek ; miután mindez ki van mutatva az előbbi évi előterjesztésben, mondja ki ez alkalommal a képviselőház azt: hogy ezen árvaház mint állami intézet a papok igazgatása alól kivétetvén, az állam igazgatása alá adatik; a fenálló törvények értelmében pedig utasítandó a miniszter, hogy ha hamarább nem, de legalább a jövő költségvetésre ezen intézetnek az 1868. XXXVIII. törvényczikk értelmében való új­jászervezésére nézve javaslatot terjeszszen a ház elé. Jámbor Pál jegyző (olvassa m indít­ványt:) Indítvány az 1872-iki ösztöndijak stb. 3-ik rovatához : Mondja ki a képviselőház határoza­tikig, miszerint a nagy-szebeni kir. Teréz-árva­ház, mint tisztán állami tanintézet, az egyházi kormányzat teljes kizárásával közvetlen kor­mányi felügyelet alá helyeztetik, és annak ezen alapon a fenálló törvények értelmében leendő újjászervezése iránt a közoktatásügyér ur a legkö­zelebbi költségvetéskor előterjesztendő javaslat tételre utasittatik. Pauler Tivadar közoktatási mi­niszter : Epén mit az előttem szóló képviselő ur elmondott: bizonyítja ezen kérdés eldöntésének nehéz voltát. A t. képviselő ur t. i. boldogult elődöm előterjesztésére hivatkozott, ki épen azon adatok nyomán, melyeket a képviselő ur elősorolt és a ház elé terjesztett: azzal ellen­kező conclusióra jött, miből világosan az de­rül ki, hogy a fundatio jogi természetének bő­í vebb megvizsgálása szükséges. Boldogult elődöm szavai t. i. a következők: „A mi az intézet jellegét illeti: való, hogy alapításakor vagyis száz évvel ezelőtt a katholi­kus árvák, és lelenczeknek r. kath. hitben való neveltetése is czóloztatott. Ezen téritő intézeti jellege azonban idő folytában magától megszűnt, jelenleg pedig arról, az 1868 : LIII. t. ez. határozatai értelmében más felekezetűek sérelméről, szó sem lehet.« Elmondá továbbá, hogy mindaddig, mig ezen intézet alapítványának jogi természete bő­vebben kipuhatoltathatnék, tekintve azon árvá­kat, és lelenczeket, melyek ott neveltetnek: a se­gélyt legalább az eddigi mennyiségben , meg nem lehet tagadni. A pénzügyi bizottság azon indokból indulva ki, hogy ezen intézetnek felekezeti jellege még tisztába hozva nincs: a segélyezést a rendkívüli költségvetések közé sorozta. Van ezen kérdésnek azonban még más, és ez annak humanisticus oldala. Boldogult elő­döm, mind élő szóval, mind előterjesztésében el­mondá, hogy ott 200-nál több, közel 300 sze­gény fiu és leány, a haza hasznos polgáraivá neveltetnek ; azok nagyobb része székely, és ha az intézettől elvonatnék a segély: annak súlya ezekre, és igy a nevelés ügyére nehezednék. Jelentésének erre vonatkozó része igy szólt : „Ily körülmények között, s tekintve, hogy ezen árvaintézet, melybe fölvételi kérvények sű­rűen érkeznek, különösen a székelyföld szegé­nyebb Sorsú ifjúságára a legnagyobb jótékony­ság, s hogy megszüntetése vagy korlátozása épen azokra hatna legsujtóbban, kik a segélyzóst már szegénységőknel fogva is leginkább megérdem­23*

Next

/
Thumbnails
Contents