Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-411
411. országos ülés deczember 21. 1871 II tehát, nézetem szerint, vagy a törvénynek, vagy bírói ítéletnek kell kimondania. Én nem szeretném' az igazságszolgáltatás ezen részét a minisztériumra bizni, a mely az igazságügynek csak politikai, és nem törvénykezési részében járhat el, s azt szeretném, hogy az országgyűlés átalános törvény által határozza meg ezen határidőknek megváltoztatását. Nagyon szerettem volna, ha ezen dolog nem lett volna annyira égetően sürgős; mert valószínűleg a mai napon tul nem igen tanácskozhatunk e dologról, ennek pedig még ez év folytán kell megtörténnie: mert a mire újra összejövünk, már ezen kérdés minden nap előfordulhat. Szerettem volna, ha a miniszter ur azon szabályokat, melyeket czélszerüelmek vél; velünk annak idejében közölve, alkalmat adott volna, hogy azon szabályoknak minden részét megfontolhassuk, és, a mennyire a törvényhozás köréhez tartozik, a fölött tanácskozhassunk és intézkedhessünk törvény által; mert ismétlem, nem szeretem, ha a törvénykezésnél, magában a törvénykezési eljárásban adunk a miniszter politikai hatalmának valami jogot, mely egyébkint csak birói ítélet vagy törvény által döntendő el. Én tehát ezen két szakaszra bátor vagyok egy módositványt előterjeszteni, mely ebből áll: „A feloszlatandó bíróságok előtt folyamatban lévő perekben, a peren kívüli birói eljárás tárgyát képező ügyekben törvény által meghatározott vagy bíróilag kitűzött határidők és határnapok, ha 1872. január első napjáig le nem jártak: azokra nézve 1872. január elsőtől január 15-ig lefolyó idő számításba nem vétethetik." Ez átalános szabály, és én a 15 napot azért voltam bátor bevenni mint határidőt: mert a miniszter ur által ugy értesültem, hogy ő is teljesen hiszi, hogy január 15-ikig azon állapotban lesznek a törvényszékek, hogy bíróilag eljárhassanak. Ha azouban a t. háznak nagyobb biztosság i okáért ugy tetszik, hogy az idő hoszszabb legyen: ezt nem ellenzem. Lehetnek még más intézkedések, melyek nem szükségképen a törvénybe valók; hanem a minisztérium politikai hatalmával is rendezhetők. Ezekben a minisztérium meghatalmazás nélkül is eljárhat; de a fenforgó tárgyban a meghatalmazás helyett óhajtom, hogy a törvény mondja ki e 15 napot: vagy ha ugy tetszik; többet, a mely kiesik a számításból. {Átalános helyeslés.) Várady Gábor : Tökéletesen magamévá teszem az előttem szólott t. képviselő ur által felállított azon elvet, miszerint a határidőket, határnapokat a törvénynek vagy a bírónak kell kitűzni, és igy ez elv helyes alkalmazását látom az előttünk fekvő módositványban. Azonban méltóztassék megengedni, ha a módositvány egy szava ellen van kifogásom. Azon kifejezés használtatik, hogy perekben ós peren kivüli eljárásra vonatkozó tárgyakban. Perek alatt — minthogy kivétel nem tétetik, — bizonynyal a képviselő ur is, ugy a polgári, mint a bűnügyeket értette; én legalább igy óhajtom ezt értetni: miután a bűnügyekben is vannak határidők és határnapok, melyek épen az átmeneti időszak alatt megváltoztatnak és melyekből a felekre bizonyos hátrányok származnak. Ha ezek igy vétetnek, mert igy kívánom vétetni: akkor e kifejezést „perek" nem használhatjuk; mert bűnügyekben határnapok tűzetnek ki, még mielőtt a per megindittatott volna, tehát a vizsgálat folyama alatt, midőn per még nincs. Akadhatnak bírák, kik ezt nem értenék a bűnügyekre, ép e kifejezés miatt, mert perekről van szó. Bátor vagyok tehát indítványozni, hogy vagy e kifejezés használtassék „ügyekben", vagy pedig mondassék ki világosan „polgári ós bűnügyekben." Bittó István igazságügy miniszter : T. ház! Azt hiszem, mindenki természetesnek fogja találni, miután az én törvényjavaslatom egészen más valamit czéloz, hogy fölvilágosítást adjak a t. háznak arra nézve, mily álláspont az, melyet e részben elfoglaltam. Én egy rövidebb vagy hosszabb tartamú juristitionalis határidőnek kimondását azért nem akartam indítványozni: mert azt a peres felekre nézve némileg sérelmesnek, hátrányosnak tartottam, és azt hittem, helyesen járok el, ha azon praecedensek nyomán, melyek e részben minden legislatiónál, de különösen a magyar törvényhozásban is előfordultak, már mint például 1868-ik évben, midőn a perrendtartás életbeléptetéséről volt szó: nem határozott juristitiumot hozok javaslatba; hanem felhatalmazást kérek magamnak arra nézve, hogy a perrendtartás értelmében a félbeszakadt határidők és határnapokra nézve utasíthassam a bíróságokat. De nem fogadhatom el azon álláspontot, melyből kiindulva a juristitium inditványoztatik még azért sem: mert én az iratok átadására és átvételére szükséges időtartamát részemről előre meghatározni képes nem vagyok. Reménylem és hiszem, hogy azon intézkedések következtében, melyek a bíróságokhoz már ki is bocsáttattak és a melyekben meghagytam, hogy már most az uj beosztás szerint kezdjék meg az irományok elkülönítését: az átvétel leggyorsabban talán 15 nap alatt megfog történni mindenütt: de végre is ezt bizonyosan meghatározni nem tudom. Ha tehát a juristitium fogadtatnék el: akkor mégis hosszabb határidőt kell felvenni, mint 15 nap, és ha hosszabb határidőt veszünk fel: minő helyzet fog beállani?
