Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-418
150 418. országos ülés január 12. 1872. leteknek e czélból kellőképen megfelelni és egy év folytán eredményes és hasznosítható részletezett összeget terjeszteni a képviselőház elé. Elnök : Elfogadja a ház az igy módosított indítványt ? (Felkiáltások: Elfogadjuk !) Nem lévén ellenészrevétel: elfogadtatik. Most következik Schwarcz Gyula határozati javaslata. Schwarcz Gyula: T. képviselőház! A mennyiben t. képviselőtársam Csengery Antal beszédemre refleetált, szavaimat nem értelmezvén helyesen: bátor vagyok röviden megjegyezni, hogy midőn az iskolai székről volt szó, azt mondottam, hogy az a jelen szerkezetében nem kielégítő arra, hogy a törvényt végrehajtsa, melyet a t. képviselő ur is sürgetőnek tart. Felhoztam természetesen magukat a lelkészekéi;, mint akadályt szemben a tájékozatlan tömeggel ; felhoztam mint oly embereket, kiknek természetes érdeke, az iskola emancipatiója ellen agitálni, leszámítva természetesen a felvilágosult jóhiszemüeket. Én nem mondtam, hogy oly szervezettel alakíttassák jövőre az iskolai szék, melyből a lelkészek jövőre kivétel nélkül ki legyenek zárva; hanem azt mondtam, hogy, mint jelenleg áll a dolog, a község alapszervezete ott, a hol a tájékozatlan, tudatlan tömeg mellé a lelkészek tulnyomólag befolynak az iskolaszék ügyeire: ott a lelkészek jelenléte igen gyakran káros. Egyébiránt főérve okoskodásomnak az volt, amit előbbi beszédemben talán nem eléggé domborítottam ki annyira, hogy a képviselő ur kellőleg reflectálhatott volna rá: óhajtom t. i. azért én a törvény revisióját, hogy végre valahára nagyobb összeget fordíthassunk oly dolgokra, melyekre okvetlenül kell fordítani, a mint ezt senki nem tagadja. Maga t. képviselőtársam hivatkozott a praeparandiákra, a tanerőkre ; de ez cireulus vitiosus : mert első szükség, hogy a tanerők szaporittassanak; de nem fognak szaporittathatni mindaddig, mig nagyobb összeget nem fogunk fordítani díjazásukra. Ez volt sarkpontja beszédemnek. Azért óhajtom én a törvény revisióját, óhajtom különösen azon oknál fogva : miszerint az országos tanítói értekezlet által is javaslatba hozott fizetés-felemelést a községi iskolai tanítókra és a felekezetiekre egy iránt foganattá lehessen venni, épen ugy, hogy a magasabb értelmi qualificatiót ezen pénzbeli javadalmazásnak feltételéül lehessen kikötni a felekezeti tanítókra nézve is. Mert mindaddig, mig hazánkban a felekezeti iskolák száma oly roppant nagy és a tanítók kénytelenek a nyomor és sanyarúsággal küzdeni: nagyon természetesen azon felekezeti iskolák tanítói állomásaira sem fognak vállalkozni oly egyének, kik magasabb qnalificatióval birnak. Ezen cireulus vitiosusból nem lehet máskép kijönni, mint a törvény revisiója által. Ezen okból ajánlom határozati javaslatomat. Széll Kálmán jegyző (olvassa a határozati javaslatot): A vallás- és közoktatási miniszter utasittatik, miszerint az 1868-ik XXXVIII. törvényezikk azon §§-ainak, melyek az eddigi tapasztalat nyomán végre nem hajthatók: vagy végrehaj tathatásuk esetében is a népiskolai oktatás érdekeivel, tényleges viszonyaink folytán, ellentétbe jönnek : revisiójáról még ez országgyűlésen a ház elé törvényjavaslatot terjeszszen." Elnök: A kik elfogadják ezen határozati javaslatot: méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadta el. Maga a tétel, ugy hiszem, elfogadtatik. Széll Kálmán jegyző (olvassa a 39. tételt): „A népnevelési lapnak hét nyelveni kiadására 30,000 frt. Kautz Gyula előadó: A 39. tétel ellen a pénzügyi bizottságnak nincs észrevétele; de egyúttal felhivandónak véli a miniszter figyelmét arra, hogy a tanodái szaklap szerkesztésének, kiadásának és segélyezésének ügyét tüzetesb tanulmány tár ö yává tegye, s ez alapon terjesszen be javaslatot a jövő költségvetés alkalmával. Táncsics Mihály: T. képviselőház! A hét nyelven kiadott tanitó-ujság tárgyában kívánok szólani. Ha közoktatásunk oly fokon állana, milyenen nem áll: nem tartanám szükségesnek erről szólani. De közoktatásunk, nézetem szerint, igen nyomorúságos állapotban van. Ezt sokan fejtegettók, tehát nem szükséges, hogy ismételjem azokat, hanem csak 3 pontra szorítkozom. Először nincsenek kisded-óvodáink, mert a létezők számát alig lehet említeni: a népnevelés alapja pedig a kisdedóvodák. A második az, hogy a boldogult közoktatási miniszter jelentéséből kitűnik, hogy 4000 községben semmi iskola sincs. A harmadik az, hogy serdülő ifjúságunk nagy része külföldi iskolába kénytelen menni tudományszomjának kielégítése végett. Ez világosan mutatja közoktatásunk nyomorúságos voltát. Közoktatásunk haladásának nagy akadályai vannak, melyek leküzdése nélkül az nem is emelkedhetik akként, a mint azt óhajtanunk kell. Egyik akadály az, hogy katholikus papságunk kezeiben roppant fekvő javak vannak, és mig ezen kérdés gyökeresen meg nem oldatik akkép, hogy a fekvő javak, melyek köznevelésre vannak szánva, arra is fordíttatnak: addig közoktatásunk sikeres előmeneteléről szó sem lehet. A másik akadály a nyelvzagyvalék,—ha ez igy marad és az országgyűlés nem segit: nyelvünk nem éri el azon fokot, melyet elérni kellene. A kérdés az, hogy ez a hétnyelvű tanitó-
