Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-418
}4_g 418. országos I kül, igen jeles müvek, a melyekért a minisztérium nem megtámadást; hanem ellenkezőleg köszönetet érdemel mind a lapok, mind a tanügy barátjai részéről, {Helyeslés jobb felöl.) Ami Schwarz Gyula t. barátom azon nézetét illeti, mely e közoktatási törvény revisiójáról s egy nagy nemzeti kölesönnek közoktatási ezélra felvételéről szól : e felszólalás kétségkívül a tanügy iránti nemes buzgalom eredménye; de abban másfelől azon türelmetlenség nyilatkozik, mely a gyümölcsöt minélelébb szedni óhajtván, akkor rázza a fát, midőn a gyümölcs még éretlen. Már a t. közoktatásügyi miniszter ur kiemelte az átalános vita bezárása alkalmával tartott beszédében, hogy a közoktatásügy az, melyben rögtönzésnek niucs helye. Pompejus elmondhatta, hogy egy lábtoppantására légiók állanak elő; de hiába toppant a képviselőház bármily nagyot és hiába vesz fel bármily nagy kölcsönt: a tanárok seregét, mely a közoktatáshoz szükséges, egyszerre, rögtönözve nem állithatja elő. (Ugy van!) Ezen téren tehát bizonyos türelmetlenséggel, hogy ugy mondjam — forcirozni a dolgot: gyakran többet árt az ügynek, mint használ. (Élénk helyeslés.) Legyen meggyőződve a t. ház arról, hogy nemcsak azon mulasztásokért, melyeket az országban a törvény végrehajtása körül tapasztalunk, hanem egyes tanfelügyelők eljárása is — nem mondom mindnyájáról; mert vannak többen általam is tisztelt tanfelügyelők : — de egyes tanfelügyelők tapintatlan eljárása is sokat ártott a törvény végrehajtásának. Hogy a törvény végrehajtását nem lebet oly mérvben siettetni, mint azt nemes buzgalmunkban és a tanügy iránti lelkesedésünkben óhajtanok: erre nézve csak egy példát hozok fel. (Ralijuk!) A közoktatási törvényben egy oly átalános elv van kimondva, melynek kimondására Francziaország még nem érett meg, melyben Magyarország törvényhozása előtte jár nemcsak Prancziaországnak, hanem előtte jár Angliának is; s ez az átalános tankötelezettség elve. (Helyeslés.) Méltóztassanak megkisérleni azon sanctiót, mely a törvényben foglaltatik, és a melyeket a t. képviselő ur a törvényben nem lát: holott benne vannak a megintósek, sőt büntetések is; — de méltóztassék megkisérleni azon sanctiók szigorú alkalmazását, melyek a tőrvényben foglaltatnak : s mi lesz az eredmény ? Vegyük csak Buda Pestet. Már közelebb említem, hogy az utóbbi években roppant áldozatokat hozott a közoktatás terén; pár év alatt 300,000 frtra emelte fel rendes közoktatási költés jauuár 12. 1872. ségeit, s ez évre előirányzott rendes és rendki. vüli közoktatási költségvetése meghaladja a 800 ezer forintot. Nagyobb összeg, mint a mit a t. ház az összes ország népoktatási szükségleteire megszavazott. És ha Pesten, mindamellett hogy évről évre ezen nagy áldozatok árán új meg uj iskolák állíttatnak fel, ma próbálnók végrehajtani az átalános tankötelezetséget: igen nehéz állásba jönne Pest városa. A tanköteles gyermekek nagy részének befogadására még helyiségekkel sem rendelkezhetik; annál kevósbbé kellő tanerőkkel. Könnyű azt mondani: mórt nem szaporítjuk a praeparandiákat, hogy minél több tanerőt állítsunk elő évenként. A praeparandiák előállítására is tanerők szükségesek és pedig oly tanerők, a kiket még nehezebb kapni, mint az elemi iskolai tanítókat. (Ugy van!) Es biztosítom a t. házat, hogy ezen a téren, ha hanyatthomlok siettetni akarjuk a dolgokat: nem érünk czélt. Az eredmény az lesz, egy bizonyos ponton túl, mely már most sem igen áll messze, hogy minden praeperandia, mely felállíttatik: silányabb és silányabb lesz, azon tanerők hiányában, a kiknek a nópoktatókat kellene nevelni. Épen ezen szakban birunk legkevesebb képzettséggel, épen ily egyének vannak legkevesebb számmal az országban, akik annyi paedagogiai képzettséggel birnak, hogy a tanítás mesterségére képesek oktatni az ifjakat. Itt tehát, tisztelt ház, rögtönözni nem lehet. Nem ok nélkül mondtam közelebb, hogy hálát adhat a nemzet az istennek, ha a közoktatási törvények 50 év alatt végre lesznek hajtva. Tisztelt barátom Schwarz Gyula megjegyzése daczára ismétlem állításomat. Nagy példák állnak e részben előttünk, azon eszközöktől elvonatkozva is, a melyekkel Magyarország rendelkezhetik. Előttem áll Poroszország példája, hol, mint méltóztatnak tudni, a múlt században hozatott egy iskolai törvény, mely a miénktől elveire nézve igen különbözik, és pedig nem előnyösen különbözik. Ezen törvényről csak nem rég irta Gneist, hogy máig sincsen végrehajtva Poroszor. szagban. Említhetném Francziaország közoktatási törvényét, mely szintén nem mérkőzhetik a miénkkel és melyet, hajói emlékszem, 1833-ban terjesztettbe Guizot. És, hogy ezen törvény mennyire van végrehajtva, méltóztatnak látni Durny miniszternek adataiból és az enquétek jelentéseiből, melyek e tekintetben Francziaországban közzététettek. Hivatkozom csupán azon vitákra, melyek most folynak a franczia kamarában. Részemről tehát azt hiszem, t. ház, hogy a szigor, a sanctiók alkalmazásának ideje oly mérvben, mint azt t. barátom Scwharz Gyula emiitette: még Magyarországon nem érkezett el.
