Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-418

144 418. országos ülés január 12. 1872. ház figyelmébe ajánlanám, s midőn % szavaimat bevégezem: bátor vagyok határozati javaslatomat felolvasni. (HaUjuk ! Olvas) : „ Határozati javaslat. A vallás és közoktatásügyi miniszter uta­sittatik, miszerint az 1868: XXXVHI. törvényozikk azon §§-ainak, melyek az eddigi tapasztalatok nyomán végre nem hajthatók, vagy végrehaj­tásuk esetében is a népiskolai oktatás érdekei­vel, tényleges viszonyaink folytán ellentétbe jönnek: revisiojáról még ez országgyűlésen e ház elé törvényjavaslatot terjesszen. Pauler Tivadar közoktatásügyi miniszter: T. ház! Schvarcz Gyula képviselő ur oly tárgyakat érintett beszédében, melyeket felvilágosítás és válasz nélkül nem hagyhatok. Különösen a tanszabadság eszméjéből kiindulva, nem mondom épen roszalni, de némileg gán­csolni látszott a kormány azon eljárását, melyet a tankönyvek kiadása körül követ. De legyen szabad itt megjegyeznem, hogy a tanszabadság elvének, ott a hol annak helye van, barátai közé tartozom. A tanszabadságnak t. i. helye van és lehet, felfogásom szerint, egye­dül a főtanintézeteknél, hol érett ifjak vannak, kikre egyrészt a tanulmányok választását és be­rendezését bizni lehet; másodszor: hol oly tudo­mányok taníttatnak, melyek tanításában a nap­ról napra fejledező ismeretek tekintetbevételé­vel a tanárok tudományos belátására kell bizni, hogy mit tanítsanak és hogyan adják elő a tantárgyat. (Helyeslés.) Ez a felsőbb okta­tásnak, ugy szólván, legmagasabb fejlesztése, és a felsőbb oktatás felvirágoztatásának meggyőződé­sem szerint egyik föltétele; decsak is a fel­sőbb oktatásnál. Már a középtanodáknál a tanszabadságot valamint sehol, ugy nálunk sem tartom alkal­mazhatónak. Ami az elemi, vagyis a népoktatást illeti: itt a tanszabadságnak helyét egyátalában nem lá­tom, nem láthatom. De ugy hiszem, hogy a t. képviselő ur azon avatottságánál fogva, melylyel a tanügyek körül bír: azt leginkább csak a tan­könyvekre vonatkozólag értette és ugy fogta fel, hogy a tankönyvekre nézve nem kell ugy intéz­kedni, mint eddig intézkedés történt. A midőn boldogult elődöm a népoktatási törvény hozatala után a népiskolák szervezéséhez és átalában e törvény végrehajtásához fogott, a mint értesültem: mindenünnen panaszok érkeztek hozzá, mindenünnen jelentették, hogy alkalmas tankönyvek nincsenek és hogy a törvény végre­hajtását nagy részben az akadályozza, hogy épen oly könyvekkel nem bir a tanító, milyenekkel birnia kellene. Ez indította őt arra, hogy enqué­tet tartson, s a legczélszerübb tankönyvek előállí­tásáról gondoskodjék. Bizottságot állított egybe és pedig nemcsak a minisztérium tagjai, ha­nem az ország legtekintélyesebb tanférfiaiból. Azok pályázatokat hirdettek, a beérkezett mun­kákat megbírálták, a hiányokat, ha ilyenek vol­tak, kiigazitaui rendelték, jutalmakat adtak; sőt még azoknak is adtak jutalmat, kiknek munká­latai nem tartattak egészen alkalmasaknak; csakis azért, hogy nagyobb mértékben buzdítva legyenek az illetők ily könyvek megírására. Mi­után ezen utón nem lehetett tökéletesen ezélt érni, mert igen gyakran a pályázatok daczára sem ér­kezett be oly munka, mely megütötte volna a mértéket: egyesek bízattak meg a könyvek szer­kesztésével. Ezek bírálat alá vétettek, egy nem­csak a minisztérium tagjaiból alakított bizottság részrehajlatlan bírálata alá. Ennek nyomán adat­tak ki a dijak és bocsáttattak közre a könyvek. Ezen eljárást követte elődöm, azon legtisz­tább szándék által vezéreltetve, hogy a legczél­szerübb eszközöket alkalmazza és igy Magyaror­szág iskoláit alkalmas tankönyvekkel lássa el. Volt is eredménye, mennyiben sok oly tankönyv­vel bírunk, melyek minden méltányos igénynek megfelelnek. Ott, hol az nem történhetett: voltak egyes férfiak, kik önbuzgalomból iparkodtak a hézago­kat pótolni, nevezetesen a minisztérium tagjai közül is; de, ugy hiszem, az még dicséretükre válik, hogy hivatalos teendőiken kívül tudtak annyi időt szakítani, ós annyi erőt a közügy­nek szentelni, hogy könyveket szerkesztettek; köny­veket, melyek addig is, míg helyettök máso­kat kidolgoztatni lehet: a hézagot teljesen pó­tolják. Ezen eljárást követte elődöm; és azon egy­néhány hónap alatt — 10 hónapja hogy veze­tem a minisztériumot — nem láttam elegendő okot, és nem is láthattam, azoknál fogva, me­lyeket előadtam, hogy lényeges változtatásokat tegyek. Ugyanazt tettem, a mit a körülmények­hez képest legczélszerübbnek vélt elődöm, és a mit magam is annak tartok. Hogy a tanfelügyelőknek is meghagyatott, hogy* ezen könyveket iparkodjanak az iskolák­ban terjeszteni és azon könyvek tanítását szor­galmazzák a községi iskolákban: ez termé­szetes ; mert csak ugy lehet czélt érni, ha azon könyvek alkalmaztatnak, melyek czélszerűek ; és miután a felekezeti iskolákban használandó tan­könyvek meghatározása a minisztérium hatáskö­réhez nem tartozik: legkevesebb, mi e czél elérésére történhetett, az volt,hogy a községi iskoláknak meg­hagyatott a tanfelügyelők által, hogy ezen köny­veket alkalmazzák. Ha ez nem történik, t. ház ! akkor csak­ugyan czélja nem lett volna e könyvek szer kész-

Next

/
Thumbnails
Contents