Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-418
140 418. országos ülés január 13. 1872. tot ugy, a mint van, szó szerint elfogadnám; de azt tartom, hosszasan nem kell bizonyítgatnom, hogy ha a szükséges összeg az utolsó garasig rendelkezésünkre állana is: még mindig nem volnánk azon helyzetben, hogy az elemi oktatás és népnevelés ügyét átalában a kivánt magaslatra felemelnünk lehetne egy rövid év alatt. Ez, a legjobb törekvés és a legnagyobb liberalitás mellett is, évek munkája leszen,— és pedig nem csekély számú évek munkája. Ugyanezért én a határozati javaslatot, miután óhajtom és reménylem, meg is vagyok győződve róla, hogy az, elfogadtatása esetére, nem marad puszta javaslat, hanem hogy a megvalósításnak vitetik elé: olyképcn kívánnám szövegeztetni, hogy az a dolog természeténél fogva lehetőt kívánjon. A határozati javaslat most igy szól. (Olvassa): „Tekintettel azon sokféle nagyfontosságú és mellőzhetlen népnevelési kiadásokra, melyek a népnevelési szükségleteknél a miniszteri előterjesztésben is felsoroltatnak; tekintettel arra is, hogy az ország törvényhozása az elemi oktatás, a népnevelés iránti kötelességét csak akkor teljesítheti, ha az azon czél elérésére megkívántató ősszeg iranyoztatik elő: utasittatik a közoktatásügyi miniszter, hogy jövőre mind az iskolai tanácsok, mind a tanfelügyelők által nyert és egyéb adatok alapján a népnevelési szükségletekre az e czélnak kellőkép megfelelő részletezett összeget terjeszszen a képviselőház elé." Előbb még ott állott ez is „teljesen megfelelő." Népnevelési szükségletünket — legalább nagyjában—ismerjük. Azok oly mérvűek, melyekre nézve, hogy el legyenek tüntetve: a megfelelő összeget, ha máskép nem, talán hitel utján rendelkezés alá tudnók bocsátani; de semmi esetre a többi föltételeket. Én azon eszmével — nem mondom kifejezéssel —kívánnám a határozati javaslatot bővíteni, hogy „a szükségnek megfelelő összeget, a mennyiben az egy év folyamán hasznosítható is" ; mert vannak etekintetben határok. Az előévnek kell megmérni az eszközöket, melyek rendelkezésünkre állnak, nem értem a pénzbelieket, hanem inkább az intellectualis és morális eszközöket: hogy mennyit lehet azok segélyével egy évben eltüntetni ezen szükségletekből ? A mennyiben pedig erre pénz kell, legyen az megszavazandó; én, mint az országnak jelenlegi pénzügyminisztere sohasem fogok ebben nehézséget csinálni; de ennél többet megszavazni: ez oda visz, hogy vagy nem adható ki, vagy nem adható ki haszonnal. Ámde a czél nem a pénzkiadása ; hanem a czél — a pénznek kiadása árán — az ügynek mozdítása. (Helyeslés.) Ha tehát az általam ajánlott módosítást méltóztatnak hozzátenni: úgy részemről a határozati javaslat ellen semmi kifogásom. Madarász József: Halljuk hát, hogy lenne ? Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : „kellőleg megfelelő" szavak után tétessék :„ és egy év folyamán át hasznosítható." Széll Kálmán jegyző" (olvassa as e szerinti határozati javaslatot.) Madarász József: T. ház! Nem is volt szándékom másképen érteni; mert midőn fölvettem a határozati javaslatba azt, hogy az iskolai tanácsoktól és tanfelügyelőktől beszerzett és egyéb adatok alapján terjesszen elő a miniszter egy kellőképen megfelelő előirányzatot, és miután a költségvetés egy évre történik: föltettem önmagam is, hogy ő azon adatok nyomán terjeszsze elő., melyekből tudhatni, hogy azok egy esztendő folyamán hasznosíthatók. En részemről tehát szívesen járulok a módosításhoz. Elnök: Elfogadja a t. ház ? (Elfogadjuk !) Elfogadtatik. Schwarcz Gyula: T. képviselőház! Többrendbeli indok késztet a felszólalásra. Maga a czim annyira átalános és az általa fedeztetni czélzott szükségletek oly változatosak, hogy nem csoda, hogy, habár a t. ház figyelme annyira igénybe vétetett: mi mégis többen igyekszünk több oldalról szellőztetni ezen kérdést. Ha nem csalódom, a mint nehezen csalódom, ezen rovat alá foglaltatnának azon taneszközök és tankönyvek is, melyeket az állam az 1868. évi XXXV1I1. t. ez. értelmében az iskolák támogatására szétbocsát. A tankönyvekről igen sokat beszéltünk tegnap is a házban. Feszegette nevezetesen többrendbeli szónok, hogy vajon mit lehetne tenni az államiság ellen intézett merénylettel szemben a tankönyvek terén ? Azonban van még, t. ház, egy más oldala is a tankönyvkérdésnek, tudniillik azon monopóliuma, melyet még boldogult b. Eötvös a tankönyv-biráló bizottság intézményének sajátságos szervezése által reálisait. Nem én mondom, hanem szakférfiak és hírlapok mondják, hogy ez rút visszaélés. Reményiem, hogy a miket mondani fogok: azokra a miniszter ur válaszai olyanok lesznek, melyek e részben kételyeinket eloszlatják s bennünket megnyugtathatnak. Hírlapjaink pártkülönbség nélkül azt állítják, — tegnap is egy nevezetesebb lap azt álütotta, — hogy van a tanszabadság gúnyára egy tankönyv-vizsgáló-bizottság, melynek tagjai kizárólag tűzik ki ugy szólván a pályadijakat az illető munkákra, maguk adják a megbízást az illető Íróknak, kik maguk dolgozzák ki azokat,
