Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-417

Ig4 41 ?' ""S^gos *lég január 11. 18?2. sorolom. Egyátalán el van ismerve, hogy az ké­pezi egyik alapját az uj statusélet fejlődésének; el van ismerve, hogy benső összefüggésben áll a jogtudománynyal, és e tudomány és nemzetgaz­dasági kérdések bizonyos tekintetbeni viszonyos­sága tagadhatatlan lévén: az magára a jogi életre és annak fejlődésére befolyást gyakorol. Fontosságát már azért is nemcsak kétségbe nem vonom: hanem elismerem. Tanítására nézve in­tézkedések vannak téve mind a műegyetemnél, mind az akadémiáknál, mind az egyetemnél. Különösen az akadémiáknál a három évi cur­sushoz képest ugy adatik elő, hogy oly ismere­teket szerezhessen meg magának arról a leendő akár tisztviselő, akár biró, melyek további ki­képeztetésének mintegy alapját képezhetnék. Ami az egyetemet illeti: ott már sokkal terjedelmesebben, sokkal részletesebben adatik elő, s közöségesen tudva van, hogy Kautz Gyula tanár ur, ki e tekintetben egyike a legjelesebb szakférfiaknak: ezt speciális tárgyként adja elő. Igaz, hogy azelőtt még a magyar közjogot is tanította, de a cathedráknak azon elosztása foly­tán, mely éppen az idén mondatott ki elvül: ő többé nem a közjog, hanem csakis a közgazda­ságtan rendes tanára. Van azonkívül magán ta­nár, ki hasonlag ezen tanszakot adja elő, s igy a felsőbb tanintézeteknél ez iránt gondoskodva van. Ami a t. képviselő ur azon óhaját és kí­vánságát illeti, hogy ez a reáltanodák és más tanintézetekben nagyobb kiterjedésben taníttas­sák ; vagy talán a néptanítóknak is adassék elő: ez oly kérdés, mely mélyebb megfontolást és ta­nulmányozást igényel. Meg fogja tehát bocsátani a t. képviselő ur, ha nyomban igennel nem fe­lelhetek: hanem én azt tanulmányozás, megfon­tolás tárgyává fogom tenni s ahhoz képest in­tézkedni. Bobory Károly: A népnevelés szük­ségleteiről lévén szó. nem mulaszthatom el, hogy a t. ház elé ne terjeszszek oly dolgokat, melyek teljesen felvilágosítanak bennünket nyomorusá­gunkról. Maga ezen összeg, mely itt Magyaror­szág s a hozzá tartozó államok népnevelési szük­ségletére előirányoztatok: a legnagyobb nyomo­rúság, ugy a tanítóknak ellátását tekintve, mint pedig állapotát azoknak, kik tanítanak. A nép­nevelési törvény 400 frtot rendel a rendes ta­nítónak, 250 frtot rendel a segédtanítónak. Saját tapasztalásomból mondom, hogy segédtanító 250 forintért nem akad, — csak a legdesperatusabb ember. Egy segédtanító mellölem ment el, mert háromszoros fizetésre volt kilátása egy vasúti társulatnál, ugy hogy a kántornak, kinek köte­lessége előállítani a néptanítót, úgyszólván le­hetetlenné vált egy segédtanítót előállítani. Egy néptanítónak 400 frtja van; holott egy egyszerű tollnok a vasúti társulatnál, vagy telegrafnál sokkal többet kap. Az a 400 frt is oly keser­vesen fizettetik ki nekik, hogy gyakran negyed és félév is elmúlik : — mig azt megkapják. Hogy a községi iskolákban milyen a nyo­mor : arról saját tapasztalásomból szólhatok; mert láttam, midőn a leghidegebb időben a községi iskolában 16° volt a 0 alatt. Es ez a községi iskolákban történik, melyeknek oly nagy érde­met tulaj donit ottak 40 év előtt, és melynek mcst sokkal kevesebb tanuló gyermeke van, mint azelőtt. A községi elöljárók nem érdeklődhetnek iránta, a szegény nép nem adhat kellő ruháza­tot saját gyermekének azért, mert gyakran 4 hónapon át nyakán van az adóexecutio, és az a község, mely a töröknek 30 frt sarczot fize­tett: az most a dohanymonopolinm áthágásaért V/% milliót fizet. (Felkiáltás jobb felől: Hát ne Mg ja át!) Mindezeknél fogva ha e tényezők fönmaradnak: a népoktatási ügy nem fog elő­mozdittatni. Es mindennek alapja a közősügy, mely azon áldozatokat követeli, és mely miatt a nép szükségletét nem fedezheti. Ennélfogva mindaddig, mig e rósz alap fennáll: ezen nem lesz változtatva. Szilády Áron: T. ház! Nem tudom, hogy mi okon kezdetett a részletes tárgyalás a rendes szükségletnél és miért maradt el a tavalyi határozatokról tett jelentése a pénzügyi bizott­ságnak. Én csupán csak ezen szempontból kívánok jelenleg szólani: a többire nézve lesz alkalmam nyilatkozni az illető tárgyaknál. Nekem az ösz­szeg nagysága, ellen semmi kifogásom nincs: te­hát ehhez nem szólok; hanem nékem van külö­nösen szavam ezen népnevelési szükségletek czi­me alatt megszavazandó összegeknek az illető czélokra leendő fordítási módja iránt. Tudom a határozatot, t. ház, itt van ná­lam, miszerint tavaly a 291-ik ülésben megho­zatott azon határozat, melyre a pénzügyi bizott­ság most is az emiitett , ; h í£ betű alatt ezt írja: ,,A népiskolák költségvetési tárgyalásánál hozott azon határozat, hogy a közoktatási mi­niszter, egyetértésben a pénzügyminiszterrel, a népiskoláknak az állam általi segélyezésére néz­ve törvényjavaslatot készítsen: előterjesztetik, hogy az érintett tárgyalások megindittattak." Ez az, tisztelt ház, ami: megvallom en­gem nagyon, de nagyon kevéssé elégit ki; nem azért, mintha nem remélhetném, hogy az itt adott ígéret legrövidebb idő alatt beváltatik: ha­nem azért, mert ezen utasításnak eddig nem teljesítése miatt oly gyakorlat van szokásban, melynek semminemű részéhez én helybenhagyá-

Next

/
Thumbnails
Contents