Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-417

132 417. országos ülés január 11. 1872. piák azért, mert az ifjúság vasárnap inkább mulatni vágyott és most a mulasztók büntetéssel is fenyittetnek. Az esteli ismétlő órák most igen szép látogatásnak örvendenek. Kérésem tehát oda terjed : méltóztassék a háznak megmondani azt, hogy vajon az ismétlő-iskolákra nézve a törvény másutt is foganatosittatik-e, vagy nem ? Mert megvallom: az én tapasztalásom e tekintetben igen szomorú. Sok helyen, különösen faluhelyen, ismétlő-iskolák épen nincsenek. Ezek voltak a kérdések, melyeket a t. miniszter úrhoz intézni bátor voltam. Pauler Tivadar közoktatásügyi miniszter: T. ház! Az első kérdés, melyet a képviselő ur hozzám intézni szíveskedett : az 1869. évre megszavazott összegre vonatkozik, tudniillik miként történhetett az, hogy a megszavazott összegek nagy része még ki nem adatott, illetőleg megtakarittatott. Amint egyúttal megjegyezni tetszett: ez engem közvetlenül nem illet; mert nem miniszterségem alatt történt; de az adatok birtokában levén, azon fölvilágositással szolgálhatok, hogy annak, miszerint e^en összegnek nagy része ki nem adatott : oka az, mivel, amint méltóztatnak tudni, a póthitel augusztus havában szavaztatott meg és igy csak egynehány hó volt hátra, mely alatt a nagy részt építkezésekre megszavazott összegek már azért sem használtathattak fel; meit nemsokára a boldogult miniszter megbetegedett; költségeket építkezésekre utalványozni pedig a nélkül, hogy a költségvetés, az építkezési tervek elkészültek volna : nem szabad; ily módon megmagyarázhatóvá válik, hogy azon aránylag rövid idő alatt az összeget egészen kiadni, és czéljaira fordítani nem lehetett. Ami a másik kérdést illeti: a községi iskolákra nézve, azoknak száma, mint mondottam, oly arányban*szaporodott, hogy jelenleg van 658, vagyis volt október elején ; mert azóta is több községi iskola keletkezett; de nem tagadhatom, hogy ez nagy részben felekezeti iskolák átalakítása által történt. Egyébiránt nem függ a közoktatási minisztertől azt megakadályozni, vagy előidézni, hogy egy iskola, mely előbb felekezeti volt: községivó átalakuljon. Ezt, mint tényt, el kell fogadni, s a mennyiben a kormány jogköréhez tartozik: az ilyen iskolákat támogathatja; sőt ha szükséges volna: ezt tenni egyszersmind kötelessége. Ami a polgári iskolákat illeti: már ma ismételve említtetett, hogy ezen ügy nem nyerte meg azon lendületet, mely sok tekintetben kívánatos. Fő oka az, hogy a községek a törvény értelmében csak annyiban kötelezvék erre, a mennyiben ;anyagi erejök engedi; s az idézett 79-ik §. nyíltan azt mondja, hogy akkor, ha a föltétlenül kötelező intézetek kellő felállítása után jogukban áll ily intézetet létesíteni. Azonban van mégis, habár a nem legtökéletesebb, 12 polgári iskola az országban. Legújabban történtek leginkább ezen fölállitási kísérletek és mozgalmak. E tekintetben is történt tehát valami és reménylem, sőt a törvény rendeleténél fogva azon leszek, hogy az minél nagyobb mérvben történjék. Ami az ismétlő-iskolákat illeti, több helyütt, mint például Budán is, épen az idén szervezték és léptették életbe. Nem tagadhatom, hogy ez ügy sem halad oly gyorsan, mint azt kívánni, sőt követelni lehetett volna. A kezdetnek nehézségei itt talán némi mentségül fognak szolgálni ; s azon kívül, ami már többször mondva volt, a községekben, ha nem egyátalában is, de nagyobb részt ok volt a mutatkozó közöny. E tekintetben is csak a tanfelügyelők közbenjárása és erélyes intézkedéseik által lehet a czélt elérni. Horn Ede: Készemről sajnálom, hogy nem kielégítő a miniszter ur féletle Irányi barátom első kérdésére. Azt mondja a t. miniszter ur, hogy az akkor megszavazott milliót nem lehetett elkölteni; mert későn szavaztatott meg augusztusban, és azután a miniszter megbetegedett. De érdekes volna megtudni: mi történt azóta ez irányban s azon érdekekben, melyekre a pénz akkor megszavaztatott; mert azzal, hogy ezen milliónak kétharmadát vagy háromnegyedét a zárszámadásokban fogjuk megtalálni, mint az 1870. évben ki nem adottat: semmiképen nem lehet megelégedni. A pénznek nem az volt czélja. Ha nem lehetett 1870-ben egészen felhasználni: ugy gondolom a miniszternek kötelessége lett volna az ez évi költségvetésbe újra felvétetni, hogy az azon czélokra használtassák fel, melyekre ez előtt megszavaztatott. A t. miniszter ur azon panaszkodik, hogy a községekben nincs elég érdekeltség az iskolákra nézve. Elismerem, hogy épen az idézett tény által az igen t. miniszter ur talán a rósz példát maga adja; mert ha ő nem elég buzgón és nem elég erélyesen jár el a népnevelés érdekében: akkor valóban nem lehet csodálkozni azon, ha a községekben szintén nem igen nagy az érdekeltség és erélyesség ez irányban; én legalább biztos vagyok benne, ha a közoktatási minisztérium a törvény szellemében és a ház határozata következtében az országban a népnevelés előmozdításában minden irányban a kellő erélylyel lép előre: akkor a községekben szintén rokonszenvre és támogatásra fog találni. Én azt hiszem, hogy a rokonszenv ós jó érzelem létezik: csak föl kell azt ébreszteni, serkenteni, főképen jó példával; mert ez a fő dolog, ez a fő buzdító elem. Ez az, amit az igen t. miniszter ur észre-