Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-417
417. •rBüágos ülés jannár 11. 1872. 123 ténik semmi, és az eredmény azt mutatja, hogy ez a való. Azt, amit t. államtitkár ur mondott, miszerint meghagyatott a püspököknek, hogy intézkedjenek s meghagytak a tanfelügyelőknek is, hogy hajtsák végre ezt avagy amazt. Ez nézetem szerint nem kielégítő; mert ámbár a múlt évben is fel szoríttatott, azon visszaélések iránt, melyek a tankönyvek tekintetében felmerülnek és a múlt évben is azt az Ígéretet tette, mint a mai nap, hogy igen is meg fogja szüntetni a visszaéléseket: még sem történt semmi. Én nem fogadhatom el azon mentséget, melyet a t. államtitkár ur megemlített, hogy bizonyos káros irányzatú könyvek, miután a nép kezében forognak: költség tekintetéből és administrationalis szempontból sem lehet azokat rögtön megsemmisíttetni; ezt én egyátalában nem tartom elfogadhatónak : mert én azon tankönyveket méregnek tekintem, mely beoltatik a tanulók keblébe; de a kormány köteles a tanfelügyelők által arra ügyelni, hogy ezen méreg kiküszöböltessék és én nem a püspök urat óhajtom felelősségre vonni, mert ehhez semmi közöm ; hanem a minisztert, mert itt tankönyvekről van szó, ehhez pedig van közünk. A kormányt, annak hivatalnokait és annak közegeit figyelmeztetjük, hogy visszaélés történik, és a kormány kötelessége azt rögtön orvosolni. Azért én részemről bízom abban, mit a tisztelt miniszter ur igéretkép tett, hogy azt talán végre-valahára létesülni fog; de hozzá teszem, hogy azon nyilatkozat után, melyet a t. államtitkár ur tett: e tekintetben kételyeim merültek föl, hogy csakugyan teljesíttetni fog-e az, a mire határozott nyilatkozatot óhajtottunk, én pedig óhajtom azt, hogy a kormány határozottan kimondja, hogy a tankönyvek, bármily nyelven legyenek is írva azok, — mert hisz erre kell lennie oly orgánumának, mely átnézheti és átfordíthatja azokat, — hogy ezen, a haza integritását megtámadd könyvek mielőbb kiküszöböltessenek; mert én részemről, ismétlem, hogy azon tankönyveket méregnek tartom, mely az illető tanulók keblébe beoltatik; szükséges tehát, hogy azon fölszólalásnak, melyet Várady Gábor * barátom tett, kedvező eredménye légyen. Csernatony Lajos: T. ház! [Én nagyon látom, hogy mi történik ez ügyben. — Látom pedig azon beszédből, melyet az igen t. miniszter jir tartott. — A tegnapi ülésben egy igen érdekes és tanulságos beszédet hallottunk itt egyik képviselőtársunktól, ki egyersmind tanfelügyelő; ma pedig a t. miniszter úrtól egészen kedélyes nyilatkozatot hallunk az iránt, hogy az elfutotta figyelmét, elfutotta a beszédnek ép azon része, mely talán a legfontosabb volt; minthogy pedig elfutotta figyelmét e rész, azért köszönetet szavaz Várady Gábor t. képviselőtársamnak, hogy figyelmét arra felhívta. így futja el a miniszter ur figyelmét az egész dolog az egész éven át, és itt a házban hallunk, nem a tényeket megrovó éles megjegyzéseket ós ítéleteket és biztosításokat az iránt, hogy a püspök vagy nem püspök meg fog fenyíttetni, ha az jövendőben megtörténik: hanem halijuk azt , hogy azon püspök igen derék ember és hazafi, 1 következőleg nem lehet azt föltenni sem róla; nem lehet föltenni, holott az tény! (JJgy van!) Én is azt mondom, amit előttem ülő barátom mondott, hogy igen is ez méreg, és ezzel nagyon furcsán bánnak. Mit mondana a t. ház, ha hallaná, hogy bizonyos vidéken van egy készlet megmérgezett étel? Tudomására jutván ez a háznak, kormánynak, vagy hatóságnak : azt mondaná, hogy azt meg kell semmisíteni; akkor visszakapná a választ: jól van megsemmisitjük, hanem ez az étel már meg van és kicserélése sok költségbe kerül, tehát fogyasztasssék el, vagy hagyjuk elporlani; mert akkor vége lesz. Igaz, akkor természetesen vége lesz, ha megeszik ós meghalnak tőle; de mi ép azt nem akarjuk, hogy kiosztassék, és a nép szellemét megmérgezze ; mi azt akarjuk, hogy szűnjék az meg ; és nem oly biztosítást várunk, a milyet az államtitkár ur ad, s hogy annak vége lesz és hogy becserélése sokba kerül. Megkell azokat rögtön semmisíteni és egészséges ételt adni a nép szellemének, különösen a gyermekeknek, kikről tudjuk, hogy a zsenge korban be vett fogalmak mintegy ránczokat képeznek, melyekbe a későbbi ismeretek lerakodnak, megkell semmisíteni azokat, a mik az ország integritása és a nemzeti önállóság természetének megrontására intézvék; meg kell semmiteni azon mappákat, melyekből azt tanulja a gyermek, hogy nem Buda-Pest a kormányzó centruma Magyarországnak; hanem hogy az kün van bár hol : mert ez hazaárulás. {Helyeslés.) Többet nem teszek hozzá; csak figyelmeztetem a t. házat, hogy ne elégedjék meg lágymeleg nyilatkozatokkal; hanem erélyesen parancsoljon rá a kormányra, hogy ezt szüntesse meg. (Élénk helyeslés.) Zichy Nándor gr.: T. ház! Ha tulajdonkóp azt nézzük, a miről jelenleg szó van, csodálkoznunk kell, hogy mennyire terjedett a discussio ós mily indulatos szint öltött magára, elannyira, hogy könyvek megsemmisítése, elégetése forog már szóban, mely nem volna egyéb a censuranál és az autodafénél. Én a kérdést oly nagyon veszedelmesnek nem tartom, MagyarországÍ ban a hazafiság és a népnek az ország iránti 1Ü*
